Jásdi István véleménye szerint 1968 eseményeinek megismerése nélkül nem tudjuk teljesen átlátni a 2000-es évek társadalmi és politikai táját.
És nem lehet érteni a Brüsszelben és Washingtonban egymással szembefeszülő csoportok dinamikáját sem.
Megöregedett a háború után született baby boomerek nemzedéke, amely Magyarországon 1948-tól együtt menetel a ratkósokkal. (Ratkó Anna szövőnő, Rákosi egészségügyi minisztere akkor tiltotta be az abortuszt, hogy Sztálinnak legyen elég katonája.) Közülük sokan többé vagy kevésbé láthatóan itt vannak. Itt vagyunk.
Csak a korunk egyesít bennünket. Mi voltunk az 1968-as nemzedék húszévesei. Kínában akkoriban már két-három éve zajlott a kulturális forradalom. Ottani kortársaink Mao kis piros könyvével a kezükben terrorizálták a társadalmat, és bontották a polgári létforma maradványait. Jórészt ők és a dél-amerikai kommunista terrorista Che Guevara inspirálták a jólétre, a fogyasztásra, az apáik dicsőséges világháborús történeteire és új háborúira ráunt nyugati egyetemi diákság mozgalmait. Mao, Che és a bongyor hajú, amerikai fekete kommunista vezető, Angela Davis képei díszítették a kollégiumi szobáikat és a trikóikat. A hatvannyolcasok Amerikában, Woodstock sarában - igaz, jó zenével - a drogok szabadságáért, Párizsban, a Sorbonne-on vicces jelszavakkal ("Tilos tiltani!") a nemi felszabadulásért, a lánykollégiumokba való bejutás jogáért szálltak harcba sok szenvedéllyel, de kevesebb kockázattal.
Közép-Európában Mao népszerűsége viszonylag alacsony volt. Prágában a fiatalok a bársonyos forradalom szellemében, az emberarcú szocializmus álmával néztek szembe a szovjet tankok fenyegetésével. Kádár János Magyarországon sorkatonákat mozgósított, akiknek részt kellett venniük a prágai tavasz leverésében.
A múltunkban még mindig élénken ott vibrált 1956 forradalmának emléke. Mindannyian tudtuk, milyen hatalmas erővel bírnak a szovjet tankok. 1968-ban a magyar fiataloknak már nem volt lehetőségük újabb forradalmat kirobbantani. Inkább megpróbálták a saját életüket élhetőbbé formálni: munka után otthoni eszközökkel lakást építettek, és éveken át spóroltak, hogy Trabantra gyűjthessenek. Később, a rendszer viszonylagos engedékenysége révén, másod- és harmadállásokban igyekeztek megélhetéshez jutni. Csak a leggyengébbek estek ki idő előtt, szívinfarktus vagy az alkohol csapdájába kerülve.
