A győri belváros vibráló színeként ismert Qkor László fotós már nem közöttünk van.

Hosszú időn át harcolt a betegségével, a kórház falai között reményteli üzenetekkel próbálta megosztani a világot, de sajnos minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.

szerették nemcsak művészi értékük miatt, hanem azért is, mert minden egyes felvételén a világ egy új, izgalmas aspektusát mutatta be. László nem csupán fotós volt; ő egy élő, lélegző kalandor, aki a hiphop ritmusára járta be az elhagyott helyeket, mindig felfedezve valami különlegeset a romos falak között. Az ő stílusa nemcsak a színes ruhákban, hanem a képeiben is megnyilvánult, ahol a színek és formák harmonikus összhangban táncoltak. A történetei, amelyeket a képekkel mesélt el, mindig tele voltak élettel és humorral. Minden egyes kattintás mögött ott volt a szenvedélye, és az a különleges képessége, hogy a legnélkülözhetőbb pillanatokból is varázslatos képeket varázsolt. László nemcsak a lencséjén keresztül látta a világot, hanem a szívével is; ez a különbség tette őt igazán egyedivé. Ahogy a Győr Plusz megemlékezett róla, úgy érezhetjük, hogy bár ő már nem lehet köztünk, a művei és az általa hagyott nyomok örökké velünk maradnak. Emlékét a képei, a zenéje és a színes világ, amit teremtett, mindig életben tartja.

(A legfrissebb hírek itt)

Hónapok óta posztolt a kórházból, remélve a gyógyulást. Barátai is osztoztak ebben a hitben. "Kovács 'Qkor' Laci elment, nagyon fiatalon és hihetetlen módon." Visszaidézem a szombat esti telefonbeszélgetést, amikor egy közeli barátunk azt mondta: "Qkor a belváros hiphop-hőse volt, és a hősök sosem tűnnek el. Legalábbis ezt hittük..."

A fiatalember legutolsó posztja szeptember 7-ről származik. Utána már csak a tragikus hír érkezett.

Ahogyan megfogalmazták: Győr belvárosa különösen kedves volt számára, hiszen „azok a terek és emberek, akikkel találkozott, mind hozzájárultak az élményeihez. Ha ott jártál, az volt az érzésed, hogy minden a helyén van... Az elhagyott helyek felfedezése volt az igazi szenvedélye. Megosztotta tapasztalatait, hogy azok is átélhessék, akik talán nem mernek lépni, akik nem rendelkeznek a szükséges szabadsággal…”