Volt olyan hely, ahol a rendszer magától összeomlott, míg máshol szükség volt némi külső támogatásra: így alakult 35 évvel ezelőtt a rendszerváltás folyamata Európában.

Sorozatunkban történészek és a posztszovjet térség szakértőinek segítségével mutatjuk be a keleti blokkban végbement rendszerváltások, rendszerváltozások, rendszerváltoztatások történetét.

A kelet-közép-európai térségre jellemző, hogy a benne élő népek számos vonásban hasonlítanak egymásra, miközben különös és sokszor meglepő különbségek is fellelhetők közöttük, amelyek gazdagítják ezt a sokszínű régiót. A szocializmus örökségétől függetlenül ez a kulturális és történelmi párhuzamok és eltérések izgalmas kaleidoszkópját alkotja, amely folyamatosan formálja a helyi identitásokat.

Valahogy így alakult a szocializmusuk, szocializmusaink története is, ami néhol idegennek fog hatni a magyar olvasó számára, máshol viszont nagyon is ismerős lesz. Ilyen lehet például az NDK vezetésével szemben a környezetvédelem jegyében fellépő keletnémet ellenzék jelensége, már csak a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tüntetések miatt is. A keletnémet rendőrállam bukásáról Slachta Krisztina történésszel beszélgettünk.

Az állampárt mindenhol arra törekedett, hogy a kulturális életet a lehető legszigorúbb kontroll alatt tartsa. Csehszlovákiában szinte a rendszerváltáshoz vezető események láncolatát egy tiltott rockzenekar tagjainak letartóztatása és elítélése indította el. Míg a magyar rendszerváltás nem így alakult, hazánkban is zajlott egyfajta boszorkányüldözés a CPG zenekar ellen, amelynek tagjai szintén börtönbüntetést kaptak. A csehszlovák szocializmus történetének megértésében Krajcsír Lukács, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársa nyújtott segítséget.

A hasonlóságok mellett természetesen a különbségek is éles kontúrokkal rajzolódtak ki. A magyar közvélemény sosem tapasztalta meg azt a mértékű árualap-ínséget, amely a szovjet tagállamok többségében az utolsó évek során a mindennapi élet elválaszthatatlan részévé vált. Ukrajnában például az emberek egyértelműen észrevették, hogy valami nincs rendben a Szovjetunióval, amikor a híresen nem kedvelt tengeri káposzta is teljesen eltűnt a boltpolcokról. Az ukrán helyzetek megértésében Fedinec Csilla, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa nyújtott segítséget.

Bár a szocializmus különbözőségei nem játszottak szerepet, Magyarország történeti alakulása folytán nem alakult ki jelentős nemzetiségi közösség, így elkerülte azt a brutális testvérháborút, amely egykoron a délszláv mennyországként induló Jugoszlávia történelmét szétfeszítette. Az erőltetett szerb dominancia végül egy élhetetlen valóságot teremtett. A jugoszláv állam szétesésének folyamatait Hornyák Árpád, a Pécsi Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszékének vezetője segítségével elemeztük.

Bár Kádár János történelmi bűneit hosszasan lehetne taglalni, van egy óvatosan értékelhető aspektusa is, amelyet érdemes megemlíteni: nem tekintette az országot a magántulajdonának, és nem viselkedett úgy, mint egy önkényúr, aki saját szeszélyeivel tovább súlyosbítja az emberek sorsát, ahogyan azt Nicolae és Elena Ceaușescu tették. Ennek eredményeként a hazai rendszerváltás viszonylag kevésbé volt drámai és brutális, mint a román példa. A román forradalomhoz vezető események, valamint a hatalomátvétel különös fordulatai kapcsán Bandi Istvánnal, az ÁBTL tudományos kutatójával folytattunk részletes eszmecserét.

Ahogyan Magyarországon figyeltük a román rendszerváltás eseményeit és aggódtunk az erdélyi magyarokért, hasonló lelkiállapotot élhettek meg maguk a románok a moldovai rendszerváltás szintén meglehetősen feszültségekkel és lövöldözéssel terhelt pillanatai láttán. Sok hazugsága volt a Szovjetuniónak, ám ezek közül az egyik legvadabb mindenképpen a moldáv nép feltalálása volt. A moldávok ugyanis a besszarábiai románok voltak, akiktől a szovjetek elvették az abc-jüket és évtizedeken át sulykolták beléjük, hogy nekik semmi közük a románokhoz. A moldovai rendszerváltás történetéről Bandi István mesélt nekünk.

Talán a közhelyszámba menő évszázados lengyel-magyar barátság miatt is, de tény, hogy a szocializmus idején talán a lengyelekkel volt a legszorosabb a kapcsolatunk. Az 1956-os szabadságharcba torkolló tüntetést is többek között a Poznanban tiltakozó lengyel munkásokért való szolidaritás ihlette, ahogyan a lengyel Szolidaritás mozgalom példamutatása is sokat adott a magyarországi ellenzéki csoportoknak a '80-as években. Egyetlen nagy különbség volt csak, míg Magyarországon az ellenzékiség jellemzően értelmiségi sport volt, addig a lengyeleknél a munkáshatalom éppen csak a munkásosztállyal nem tudott zöld ágra vergődni. A lengyel rendszerváltáshoz vezető eseményeket, köztük egy politikai gyilkosság történetét Semsei Ferenccel, az ÁBTL tudományos kutatójával vizsgáltuk meg.

Míg a legtöbb keleti blokkhoz tartozó országban a társadalom előbb vagy utóbb felismerte a rendszerváltoztatás szükségességét és a szovjetizáció elutasítását, Belarusz esetében ez a folyamat szinte teljes mértékben elmaradt. A lakosság túlnyomó része, még a csernobili katasztrófa és a sztálini tömeggyilkosságok ismeretében is, a Szovjetunió fennmaradása mellett tette le a voksát. A helyzet ironikus, hiszen nem rajtuk múlott, hogy a 80-as évek végére a már meggyengült egykori szuperhatalom végül összeomlott. A belorusz néplélek, amely a Stockholm-szindrómához hasonlítható, és az ország modern kori története a posztszovjet térség szakértőjével, Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemzővel került terítékre, ahol mélyebben feltártuk e jelenségek mögötti okokat és hatásokat.