A Squid Game mögött álló koncepciót valóban inspirálta a társadalmi egyenlőtlenség és a szegénység drámai valósága. Dél-Koreában, a gazdasági fejlődés és a versenyképesség ellenére, sokan szenvednek a nélkülözéstől, és a sorozat ezt a szörnyű problémát tü

A pénztárcád bánhatja, ha elfelejted ezt a határidőt: kevesebb mint két hét maradt

A Squid Game második évadában újra elmerülhetünk ebbe a disztópikus és brutálisan nyomasztó világba. Bár a sorozat nem valós történeten alapul, kevesen tudják, hogy Dél-Koreában ijesztően hasonló munkatáborokba űzték a szegény csavargókat.

Ez volt az úgynevezett Brother's Home, ami gyakorlatilag egy internálótábor volt, a dél-koreai Busanban, az 1970-es és 1980-as években. A létesítmény 20 gyárat foglalt magában, és több ezer embert, köztük hajléktalanokat, utcáról elfogott gyerekeket, valamint a kormánnyal szemben álló tüntetőket szállásolt el.

A tábor eszméje az 1950-es évek viharaiból született, amikor a Koreai Köztársaság próbálta újra felépíteni magát a háború következményei után. Az 1960-as években Dél-Korea elnöke, Park Chung Hee döntést hozott arról, hogy megtisztítja a társadalmat a csavargóktól, a rászorulóktól és a munkát kerülő egyénektől. Ennek érdekében több városban, például Szöulban és Busanban fogdákat állíttatott fel. 1961-ben pedig egy törvénycsomag révén hivatalosan is bevezették a csavargók elhelyezésének intézményét.

1975-ben a rendőrök "csavargó járőrcsapatokat" alakítottak, akik rendszeres járőrözést tartottak. Csavargó alá tartozott mindenki, aki "akadályozta a városok és a társadalom egészséges társadalmi rendjét". Mivel ez nem volt elég konkrét meghatározás, számos visszaélés történt: a rendőrök gyakran véletlenszerűen tartóztatták le hátrányos helyzetű (idős, fogyatékkal élő, hajléktalan) embereket. Nem egyszer árva és csellengő gyerekeket is elvittek úgy, hogy még a szüleik vagy gyámjaik se tudtak róla.

A letartóztatott csavargókat Dél-Korea-szerte 36 fogva tartási intézmény között osztották szét, melyek közül a Brothers Home volt a legnagyobb, ami árvaházként kezdte meg működését "Brothers Orphanage" néven. Ahogy az árvaház mérete egyre nőtt, a 70-es évek elején általános csavargók befogadóközpontjává, később pedig hivatalos fogdává alakult át.

A csavargók ellen irányuló intézkedések szigorodtak, különösen a dél-koreai kormány 1986-os ázsiai játékokra és az 1988-as szöuli olimpiára való felkészülése során. Chun Doo-Hwan akkori elnök utasította Nam Duck-woo miniszterelnököt, hogy biztosítsa, hogy az olimpiai rendezvények alatt ne jelenjenek meg koldusok Szöul utcáin.

A Brother's Home felfedése: egy új világ kapui nyílnak meg előttünk, ahol a testvéri kötelékek és az otthon melege találkozik. Ez a hely nem csupán egy egyszerű lakóhely, hanem egy olyan közösség, ahol a barátság és a támogatás mindennapi valósággá válik. Ahogy belépünk ebbe az új környezetbe, érezzük a szeretetet és az összetartozás érzését, amely mindannyiunk szívében otthont talál. Az otthon nem csupán a falak között létezik, hanem az itt élők szívében is, akik együtt formálják ezt a különleges helyet.

1982 augusztusában egy Kang vezetéknevű férfi petíciót nyújtott be, amelyben arra kérte a kormányt és a rendőrséget, hogy vizsgálják ki a Brothers Home-ot, ahol bátyját is tartották. Kang ellen hamis vádaskodás miatt eljárást indítottak, 1982. december 23-án pedig nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. 1986 decemberében Kim Yong-won, az ulszani kerületi ügyészség ügyésze nyomozásba kezdett, miután fülébe jutott egy pletyka, miszerint egy csoport munkás a közeli hegyen fakitermelést végez, és botokkal felfegyverzett őrök bántalmazzák őket.

Végül 1987-ben elindult egy átfogó vizsgálat, amely során több mint 100 rabot, őrt és a központ vezetőit hallgatták ki. A beszélgetések során világossá vált, hogy a rabok többségét nem saját akaratukból szállították oda, hanem erőszakkal tartották fogva és kényszerítették őket munkavégzésre.

A kínzás, erőszak és szexuális bántalmazás olyan súlyos és fájdalmas témák, amelyek mély nyomot hagynak az egyének életében. Ezek a tapasztalatok nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészséget is súlyosan érinthetik, és hosszú távú következményekkel járhatnak. Fontos, hogy a társadalom minél nagyobb figyelmet fordítson e problémákra, és támogassa az áldozatokat a gyógyulásban. A tudatosság növelése, a megfelelő jogi keretek biztosítása és a segítségnyújtás kulcsfontosságú lépések a megelőzés és a gyógyulás érdekében.

A vizsgálatok megállapították, hogy a Brothers Home fogvatartottjai súlyos emberi jogi jogsértések áldozatai voltak. Ezek között szerepeltek az önkényes fogva tartás, kényszermunka, kínzás és szexuális erőszak. Az adminisztrációs költségek csökkentése érdekében egy rabot jelöltek ki a létesítmény "parancsnokának", aki közvetlen kapcsolatban állt az igazgatóval. A parancsnok irányítása alatt 120 rab tevékenykedett, akiket gyakran kollektív büntetések sújtottak.

A kínzás rendkívül gyakori volt, a csavargókat gyakran kényszerítették arra, hogy hosszan tartó, fájdalmas és kimerítő testtartást tartsanak, és verték őket, ha nem tudtak nyugton maradni. Egy beszámolóból kiderül, az igazgató maga is bántalmazta a rabokat, irodájában tölgyfaütőket tartott. Bizonyos pletykák szerint 40-50 rabot ő maga ölt meg. A gyerekek és tinédzserek gyakran váltak szexuális erőszak áldozatává. Az áldozatok egy kis része - akiket "ttongti"-ként jelöltek meg - homoszexuális erőszak áldozatai lettek.

A fizikai bántalmazás mellett a Brothers Home rabjait antipszichotikumokkal is kezelték. A központ beszerzési nyilvántartásai alapján kiderült, hogy 1986-ban a Brothers 250 000 klórpromazin tablettát vásárolt, emellett egy sor más antipszichotikumot is beszereztek, mint például haloperidolt, flurazepámot és karbamazepint.

A központ nyilvántartása szerint 1975 és 1987 között összesen 513 fogvatartott vesztette életét, majd 2014-ben újabb 38 áldozatra derült fény. Egy átfogó 2016-os elemzés pedig végül 657 halálesetet tárt fel. A rabok holttesteit titokban temették el vagy hamvasztották el, ezzel súlyos titkokat fedve fel a társadalom elől. A vizsgálatok során Dél-Korea korábbi katonai kormányait találták felelősnek a jóléti központban elkövetett szörnyűségekért. Ez a jelentés mérföldkőnek számít, hiszen 35 év telt el azóta, hogy egy ügyész először fényt derített a déli kikötőváros, Busan területén működő Brothers Home borzalmaira.

A jelentésből világosan kiderül, hogy megpróbálták eltüntetni azokat a terhelő bizonyítékokat, amelyek államilag támogatott bűncselekményekre utaltak. Jung Geun Sik, a bizottság elnöke, sürgette Dél-Korea aktuális kormányát, hogy hivatalos bocsánatkérést nyújtson a túlélőknek, és vizsgálja meg, milyen módon lehetne enyhíteni a szenvedéseiket. Ezen kívül megerősítette, hogy a kényszermunka, erőszak és halálesetek valóban megtörténtek az intézmény falai között.