Fenyő: a természet kincse, amit sokan még felfedezni sem tudtak! De vajon mire használható ez a csodálatos növény? Az Agro Napló bemutatja a fenyő sokoldalúságát és rejtett értékeit. Ismerd meg, hogyan válhat a fenyő a mindennapi életünk nélkülözhetetlen

A fenyők közül sok áldozatul esik a téli ünnepnek, némi csillogást követően. Az örökzöldek a díszkertben is jól mutatnak, mivel leveleiket folyamatosan, és nem egyszerre váltják, mint a lombhullatók. Emellett a lucfenyőből sokféle étel és ital készülhet, főleg Erdélyben számos kistermelő foglalkozik ilyen élelmiszerek előállításával.

A fenyők ős története egészen 200 millió évre nyúlik vissza, amikor még a Föld egészen más arcát mutatta. A ma ismert fenyőfajok formájukat körülbelül 60 millió éve nyerték el. A növények életét egy örökletes, valamint a környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás által vezérelt ritmus határozza meg. Ez különösen a lombhullató fák esetében szembetűnő, hiszen minden évszakban más és más látványt nyújtanak. A fenyők esetében ez a ritmus is megfigyelhető, csupán emberek számára kevésbé észlelhetően. Bár az örökzöldek, mint a fenyők, szintén hullatják leveleiket, ezt nem egyszerre teszik, így télen nem "kopaszodnak" meg. A mögöttes ok valószínűleg az, hogy a fenyőfélék ősibb növények, mint a lombhullatók. A lombhullás és az azt követő pihenőidőszak később fejlődött ki a növényvilágban. Ez a változás feltehetően a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodás eredménye.

A gyanta a fenyőfélékben keletkező balzsamok megszáradt maradványa, amely a fa anyagcseréje során speciális sejtekben formálódik, és a gyantajáratokban gyűlik össze. Amikor a fa megsérül, a gyanta megjelenik, védelmet nyújtva a növény számára a káros mikroorganizmusok és kártevők behatolásával szemben. Ezen kívül a tobozok nyílásában is kulcsszerepet játszik: a gyanta eltömíti a járatokat, ezzel megakadályozva a vízellátást. Ennek következtében a toboz elkezd száradni, felnyílik, és a folyamat során a magok szabadon távozhatnak. A borostyánkő egy különleges fosszilis anyag, amely az ősi fenyők gyantájának tengerbe jutott, megkövesedett formája. A fenyőgyanta nemcsak esztétikai, hanem praktikus felhasználásra is alkalmas: a szappankészítés során például szilárdítószerként alkalmazzák. Emellett gyógyászati készítményekben is fellelhető, ahol reumaellenes, pattanáscsökkentő, napégés elleni és sebgyógyulást támogató hatásai miatt kis mennyiségben használják.

A fenyők (és a többi örökzöld is) mivel télen is van lombjuk, így ekkor is vesznek fel vizet a gyökereiken keresztül. Keveset, de az a kevés nagyon fontos. Ha a talaj hosszú ideig átfagyott körülöttük, akkor ez a relatív vízhiány a pusztulásukat is okozhatja. Ekkor van víz a talajban, csak épp fagyottan, szilárd halmazállapotban, ami felvehetetlen a növények számára. Ezért a fiatalabb növények tövét takarjuk vastagon lombbal, így alattuk a talaj nehezebben fagy át, vagy hamarabb felolvad. Nagyméretű idősebb példányoknál ez már szükségtelen, hiszen a fagyhatárnál mélyebbre hatolnak a gyökereik. A törpe változatoknál pedig idősebb korukban is szükséges lehet a talaj takarása, mert sekélyen gyökereznek. A kőedénybe ültetett örökzöldek a fagy miatti relatív vízhiányból eredő kiszáradásnak vannak a legjobban kitéve. Az örökzöldekre hullott havat még frissen rázzuk le, mert anyagcseréjüket ez kedvezőtlenül befolyásolja, és ágak törését is eredményezheti a hó okozta terhelés. Ám amennyiben már rájuk fagyott a hó, akkor hagyjuk, hogy majd az olvadás letakarítja, mert számtalan apró sérülést okozhatunk a leveleken azzal, ha ilyenkor távolítjuk el a havat.

Ha a tűlevelekre ráfagyott havat próbáljuk meg leütögetni a növényről, akkor valójában több kárt okozunk, mint amit jó szándékkal remélhetnénk. Az így keletkezett sérülések révén a növény vízvesztesége drámaian megnő, ami végső soron a pusztulásához vezethet. A fenyőfák elhalása egy fokozatos folyamat, és a következmények csak később, nem egyszer csak nyilvánvalóvá válnak. Amikor észrevesszük, hogy a tűlevelek elszáradnak és hullani kezdenek, akkor már túl késő, és a növény menthetetlenné vált.

A gyökeres karácsonyfát célszerű fagymentes, de hűvös helyen tartani az ünnepekig, és lehetőség szerint minél kevesebb időt töltsön a fa a meleg szobában. Tegyük egy nagy vödörbe a tövét, és szórjuk körbe homokkal. Ez stabilan tartja a növényt, de csak akkor, ha a homokot folyamatosan nedvesen tartjuk, és azt is meghálálja a növény, ha naponta vízzel megpermetezzük, ameddig bent van. Inkább előszobában, vagy a lakás leghűvösebb helyiségében állítsuk fel az ünnepekre a gyökeres karácsonyfát. Pár napos bent tartózkodása után néhány napig szoktassuk a kinti hidegebb hőmérséklethez, és ha nem fagyott a talaj, akkor ki is ültethetjük a kertbe, akár már januárban. Fagyott talaj esetén ezzel várni kell, addig is hűvös helyen, például a garázsban, a homokot rendszeresen nedvesítve várja meg a fa kiültetésének idejét. Díszítéskor olyan csíptetőket ne használjunk, ami az ágakon, leveleken sérülést okoz, mert e sérüléseken gyorsan távozik a víz a fából, tehát egy fenyő képes úgy is kiszáradni, hogy öntözzük, de annyi levélsérülést szenvedett, hogy azon keresztül emberi példával élve "elvérzik."

A karácsonyfák között a lucfenyő továbbra is a legnépszerűbb választás, és ennek több oka is van. Elsősorban, az ára kedvezőbb, mint sok más fenyőfajé, így sok család számára elérhetőbb alternatíva. Bár akadnak olyan fajták, amelyek január közepén is megőrzik díszes kinézetüket, a lucfenyő levelei viszonylag hamar megkezdik az elhullást. Azonban ezt a kis kellemetlenséget bőven kárpótolja a fenyőfából áradó autentikus fenyőillat, amely a karácsony elmaradhatatlan része. Érdekes módon a lucfenyő étkezési felhasználása elsősorban a fenyvesekben gazdag vidékeken honosodott meg, például Erdélyben. Itt a tavasz beköszöntével, április és május folyamán gyűjtik össze a zsenge, világoszöld hajtásokat, amelyek különleges ízt adnak az ételeknek. Az ínycsiklandó fenyőhajtások tehát nemcsak a karácsonyi hangulatot, hanem a gasztronómiai élvezeteket is gazdagítják.

A lucfenyőből készült gyógyhatású dzsem és szörp íze igazán egyedi, olyan különleges aromákkal rendelkezik, amelyek valóban megkülönböztetik más ízektől. Talán ezért is tapasztalható, hogy az emberek vagy azonnal beleszeretnek, vagy éppen ellenkezőleg, elutasítják ezt a különleges ízvilágot. Mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen megfázás vagy torokfájás esetén nagyszerű segítséget nyújthat. Ráadásul a fenyőszirup remekül feldobja a limonádék ízét is, így egy frissítő italhoz is tökéletes választás lehet.

A fenyőszirup, egyben fenyőszörp is, ha vízzel hígítjuk. Készülhet aromás "zöld cukor" is fenyőhajtásból, csak össze kell törni és kristálycukorral rétegezve eltenni, és egy idő után a cukor bezöldül és kellemes ízt, illatot vesz át. Fenyőzselé is készülhet úgy, ha a fenyőszörpöt enyhén hígítjuk, majd zselatinnal, vagy agarral megszilárdítjuk. A pálinkába áztatott fenyő is érdekes ízzel gazdagítja az italt. Készülhet még belőle fenyődzsem, és likőr, sőt alkoholos kivonat, tinktúra is. Amennyiben a hajtások már idősebbé váltak forrázattal teát akkor is készíthetünk belőlük, illetve főzetükből fenyős fürdővíz válhat, ami kellemes illatával igen jó relaxáló hatással bír.