Uruguay lesz az első latin-amerikai nemzet, amely hivatalosan is engedélyezi az eutanáziát.
A tisztviselők örömmel nyugtázták, hogy a törvény elfogadása hozzájárult Uruguay pozíciójának megerősítéséhez a régió legnyitottabb és legliberálisabb országai között.
Uruguay szenátusa szerdán elfogadta az eutanáziát dekriminalizáló törvényt, amivel a dél-amerikai ország azon maroknyi állam közé került, ahol a súlyosan betegek legálisan kaphatnak segítséget életük befejezéséhez.
Ezzel Uruguay az első olyan ország a túlnyomórészt katolikus Latin-Amerikában, amely törvényi úton engedélyezi az eutanáziát. (A teljes pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy Peruban és Kolumbiában már volt eset, hogy az Alkotmánybíróság nyitott utat, egyedi esetekben.)
A jogszabály engedélyezi az egészségügyi szakember által végzett eutanáziát, de nem engedélyezi az asszisztált öngyilkosságot, amely során a beteg saját maga ad be halálos adagot az előírt gyógyszerekből, valakinek a közreműködésével.
"A közvélemény világosan jelezte elvárásait, és arra kért minket, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel" - nyilatkozta Patricia Kramer szenátor, az uruguayi kormányzó baloldali koalíció képviselője a montevideói törvényhozói ülésen.
A jogszabály, amely az elmúlt öt esztendő során fokozatosan és lépésről lépésre haladt előre, szerdán végre átlépte az utolsó akadályt, miután a szenátorok közül 31-ből 20-an támogatták a javaslatot.
Az alsóház augusztusban széleskörű támogatással szavazta meg a törvényjavaslatot. Ezentúl a kormány feladata, hogy megvalósítsa a szabályozást.
A vita hevében a kormányzó Széles Front koalíció szenátorai eltökélten álltak ki a halálhoz való jog mellett, az eutanázia ügyét pedig a válás és az azonos neműek házasságának legalizálásához hasonlították, hangsúlyozva, hogy mindez a személyes választás szabadságáról szól.
A gyakorlat körüli szenvedélyes eszmecserék és lelkes aktivitások az utóbbi évek során folyamatosan jelen voltak a régió életében.
"Mindannyian tudjuk és átéljük, hogy az élethez való jog elengedhetetlen, függetlenül attól, hogy egészségesek vagyunk-e vagy betegségekkel küzdünk. Azonban soha nem szabad, hogy ez a jog kötelezettséggé váljon, hiszen mások nem képesek megérteni az ilyen elviselhetetlen szenvedést" – hangsúlyozta Daniel Borbonet szenátor, miután visszafordíthatatlan betegségben szenvedő uruguayi betegek tanúvallomásait idézte.
Az eutanázia kérdése Uruguayban jelentős vitákat váltott ki, különösen a katolikus egyház részéről. A szavazást megelőzően Daniel Sturla, Montevideo érseke, figyelmeztette az ország lakóit, hogy „óvják meg az élet ajándékát”, hangsúlyozva, hogy minden ember méltó a gondoskodásra, a kíséretre és a támogatásra egészen az utolsó pillanatig.
A szekularizáció hatása mélyen gyökerezik a 3,5 milliós országban, ahol az Istenre való bármilyen utalás a hivatalos eskükből teljesen eltűnt, és a karácsonyt csupán "családi napként" emlegetik. Ez a jelenség szinte teljesen eltüntette az ellenállást a vallási hagyományokkal szemben.
Az ország volt az első a világon, amely hivatalosan engedélyezte a marihuána szabadidős célú használatát. Több mint tíz éve bátor lépést tett, amikor olyan jogszabályt alkotott, amely lehetővé tette az azonos nemű párok házasságkötését, valamint az abortuszhoz való jogot.
"Ez egy történelmi esemény, amely Uruguayt a mélyen emberi és érzékeny kérdések kezelésének élvonalába helyezi" - mondta Carolina Cosse alelnök.
Ellentétben néhány amerikai állam, valamint Ausztrália és Új-Zéland jogszabályaival, amelyek az eutanáziát csupán hat hónapos vagy egy évig terjedő várható élettartamú páciensek számára engedélyezik, Uruguayban nincsenek ilyen időbeli korlátozások.
Nincs meghatározott várakozási idő, és lehetővé teszi, hogy bárki, aki "elviselhetetlen szenvedést" okozó, gyógyíthatatlan betegségben él, kérje az asszisztált halált, még abban az esetben is, ha a diagnózisa nem végzetes.
Uruguay törvényhozása előírja, hogy az eutanáziát igénylő személyeknek mentálisan cselekvőképes állapotban kell lenniük.
Bár a jogszabályok nem zárják ki kifejezetten az eutanáziát a mentális zavarokkal küzdő betegek, például a depresszióval élők esetében, előírják, hogy a pácienseknek két orvossal kell konzultálniuk annak érdekében, hogy megállapítsák, pszichológiai szempontból megfelelő állapotban vannak-e a döntés meghozatalához.
Belgiummal, Kolumbiával és Hollandiával ellentétben Uruguay nem teszi lehetővé a kiskorúak számára az eutanázia igénybevételét.
Az eutanázia, más néven orvosi beavatkozással történő halál elősegítése, Latin-Amerikában meglehetősen ritkán fordul elő, és a legtöbb országban továbbra is törvényellenes. A katolikus egyház, az evangéliumi kereszténység, valamint a vallási konzervativizmus erős hatással bírnak a régióban, amely az élet védelmét abszolút értéknek tekinti.
Sok országban a "passzív" formák -- például orvosi kezelések leállítása, életfenntartó beavatkozások visszavonása -- engedettek vagy jogilag elismertek (pl. "elutasítási jog" vagy "halasztott döntés" jogi keretek).
Az eutanázia szabályozása számos komplex és érzékeny kérdést hoz felszínre, amelyek etikai, jogi, orvosi, vallási és társadalmi dimenziókat érintenek. Fontos szempontok közé tartozik a sérülékeny csoportok védelme, a döntési képesség helyes megítélése, valamint a visszaélések elleni hatékony védelem. Ezen kívül elengedhetetlen a palliatív ellátás színvonalának emelése is, hogy a betegek méltósággal élhessenek az életük végéig.
Ugyanakkor több országban léteznek különleges vagy egyedi eljárási lehetőségek, illetve folynak jelentős viták. Ecuadorban például az Alkotmánybíróság tavaly kötelezte a törvényhozást egy liberalizáló jogszabály meghozatalára, ami még nem történt meg.
Peruban egy különleges eset keretében a polgári bíróság jóváhagyta az eutanáziát, míg Mexikó egyes tagállamaiban a passzív euthanázia alkalmazását elfogadják, szabályozva a gyógykezelés visszautasításának módját.
Chilében, Brazíliában és Argentínában jelenleg még nem indultak el jogi eljárások, azonban a társadalmi mozgalmak egyre hangosabbak és követeléseik egyre erősebbek.
