Transzneműség és sport: a morális dilemmák, ideológiai nézetek és pénzügyi érdekek összefonódása A transznemű sportolók részvétele a versenysportban sok vitát generál, amely nem csupán az egyenlőség és a méltányosság kérdéseit veti fel, hanem mélyebb mor

Megnéztem egy olyan filmet, ami mélyen megérintett, és azóta sokkal fogékonyabb vagyok az érzelmekre.

Április elején, a Marylandi Egyetemen megrendezett Cherry Blossom vívóversenyen érdekes és vitatott esemény zajlott. A női tőrversenyre kiállt Stephanie Turner, de végül nem vívta meg asszóját a transznemű sportoló, Redmond Sullivannel. Turner elmondása szerint a bíróknak azt nyilatkozta: "Sajnálom, nem tudom megtenni. Én nő vagyok, ő pedig egy férfi. Ez egy női verseny, és nem fogok harcolni ezzel az emberrel." E kijelentés után Turner kizárásra került a versenyről, ami újraélesztette a transznemű sportolók versenyzésének kérdését. A helyzet nem robbantotta ki a vitát, de ismét felszínre került a téma érzékenysége és a sportág jövője körüli diskurzus.

A sportvilág eseményei, valamint a szerkesztői ösztönzés hatására ismét egy kulcsfontosságú problémát veszek górcső alá, immár harmadszorra: a dopping és a politikai diszkrimináció után most a transznők helyzete kerül középpontba, akik női versenyszámokban kívánnak részt venni, de eredetileg férfinak születtek. A sport integritása olyan alapelvek és értékek összessége, amelyek segítenek eligibilis keretek között meghatározni, mi számít helyes vagy helytelen viselkedésnek a sportágak terén. Ezen túlmenően a sport integritása olyan inkluzív, biztonságos és tisztességes környezet megteremtését is jelenti, amely lehetővé teszi minden sportoló számára, hogy méltányos feltételek mellett versenyezzen.

A normák és értékek időbeli és helyi kontextusa kulcsfontosságú szerepet játszik a sport világában, így nem meglepő, hogy a 1924-es Cambridge-i Gonville and Caius College-ban, valamint a jelenlegi Marylandi Egyetemen más-más jelentéssel bírnak ezek a fogalmak. De vajon a sportágak fejlődése követ egy meghatározott irányt, vagy csupán ad hoc módon zajlanak a változások? Allen Guttmann elmélete, amely a vallási rituálékból a modern sport születéséig vezető utat tárja fel, segíthet megérteni ezt a kérdést. Guttmann hét alapvető tényezőt emel ki, amelyek a Kr. e. 776-ban Olümpiában megrendezett ókori játékok és az 1976-os montreali olimpia között feszülő különbségeket magyarázzák. Ezek közé tartozik a vallási élmény helyett megjelenő szakralitás, az egyenlőség hangsúlyozása, a sportágak specializációja, a racionalizációs folyamatok, a bürokratikus keretek kialakulása, az eredmények számszerűsítése, valamint a rekordok iránti törekvés. E tényezők vizsgálata révén jobban megérthetjük a sportban végbemenő átalakulásokat és azokat a mélyebb társadalmi és kulturális összefüggéseket, amelyek befolyásolják a sport fejlődését.

A sport integritásáról folytatott diskurzusok jelenleg az egyenlőség (újra)értelmezésének középpontjában állnak, amelyeknek két fő aspektusa van. Az első az, hogy mindenki számára biztosítani kell a versenyzés szabadságát, vagyis azt az elvi alapelvet, amely lehetővé teszi, hogy bárki részt vehessen a versenyeken. A második dimenzió pedig a "szabályos pályák, egyenlő esélyek" elvén alapul, vagyis arra törekszik, hogy a versenyfeltételek minden résztvevő számára azonosak legyenek, megakadályozva, hogy bárki is szabálytalan előnyhöz jusson (például "én biciklivel megyek"). Az ókori görög olimpiák idején a versenyek világát alapvetően csak szabad görög férfiak uralták, a nők és a rabszolgák pedig még nézőként sem voltak jelen. A bokszban pedig meglehetősen szokatlan módon akár egy középkorú izompacsirta is ringbe léphetett egy vékony tinédzserrel – a verseny kimenetele így valóban a "jobbik" győzelmétől függött. A Turner-eset kapcsán érdemes azonban emlékeztetni arra, hogy...

A transznők teljesítménysportban való részvétele körüli viták rendkívül összetettek, hiszen mindkét egyenlőségi elv alkalmazása számos problémát vet fel, s gyakran ellentmondásos érvrendszerekhez vezet. Amennyiben a transznőket kizárják a versenyekből azzal az indoklással, hogy "csupán két nem létezik", és hogy a női identitásuk nem érvényes, az nem csupán stigmatizáló hatású, de érdemben sérti a versenyzés szabadságának és az egyenlőségnek az alapelveit is. De akkor hol versenyezzenek? A női vagy a férfi kategóriában? A kérdés megválaszolásához elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk, léteznek-e a születési nemhez köthető olyan előnyök, amelyek a nemváltás ellenére is érvényesek, és amelyek potenciálisan előnyben részesítik a transznőket a cisz nőkkel szemben. Ezen előnyök elemzése segíthet megérteni, hogy a transznők részvétele hogyan illeszkedik a tisztességes versenyfeltételek elvéhez, és milyen megoldások lehetségesek a sport világában.

A rendelkezésre álló kutatási anyagok és szakértői vélemények meglehetősen ellentmondásosak a kérdés megválaszolásában. Azok, akik felelősségteljesen foglalkoznak a témával, hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tudásunk még nagyon korlátozott. A mérések eddig csupán kis mintákra alapozva készültek, és a szükséges visszamérések még nem valósultak meg, ami miatt a valóság megértése még inkább fragmentált. Jelenlegi ismereteink alapján két fő tendencia tűnik ki a helyzetben.

Az egyik lényeges mérföldkő az életünkben a pubertás kor, amikor számos változás zajlik bennünk, és ez egyfajta vízválasztóként funkcionál.

Például ezért is dönthetett úgy a Nemzetközi Úszószövetség 2022-ben, hogy a transznőket kizárja a női versenyekből az olimpián és a világbajnokságokon, kivételt pedig csak akkor tesz, ha a nemi hovatartozást megerősítő ellátást a 12. életév betöltése, azaz a pubertás előtt végezték el.

Ismereteink másik lényeges aspektusa, hogy a transznők esetében a különböző kezelések valóban kihatással vannak az egyének fizikai állapotára, azonban a biológiai előnyök nem tűnnek el teljesen. Például a tesztoszteron által kiváltott biológiai eltérések sok esetben még a hormonkezelés megkezdése után is megmaradnak. Egy 75 fős mintán végzett tanulmány szerint a transznők és cisz női sportolók közötti, a nemi hormonkezelés előtt mért 15-31%-os sportteljesítménybeli különbség a feminizáló terápia hatására csökkent, de nem szűnt meg teljesen.

Egy másik, a neves British Journal of Sports Medicine című szaklapban publikált kutatás alapján, amely 75 fős mintát vizsgált, a transznemű női sportolók kézfogó ereje – amelyet az általános erő és a funkcionális teljesítmény indikátoraként alkalmaznak – meghaladja a ciszgender nőkének az értékét.

A helyzet bonyolultságát tovább fokozza, hogy a cisz nők biológiai sajátosságai között is jelentős eltérések figyelhetők meg, amelyek egy része a társadalom számára könnyebben elfogadható, míg más része sokkal nehezebben emészthető. Például említhetnénk Uļjana Semjonovát, a litván születésű sportolót, aki a 70-es és 80-as években a világ egyik legkiemelkedőbb női kosárlabdázója volt. A közvélekedés szerint nemcsak rendkívüli, 213 centiméteres magasságának és erőteljes testfelépítésének (58-as dorkót viselt) köszönhette sikerét, hanem a játék iránti tudásának és tehetségének is, bár nyilvánvaló, hogy adottságai jelentős előnyt jelentettek számára a pályafutása során. Egy másik, sokkal problémásabb példát Caster Semenya, a kétszeres olimpiai és világbajnok dél-afrikai atléta esete szolgáltat. Őt „férfias külseje és mély hangja” miatt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nemi vizsgálatra kötelezte. Ez a helyzet számos emberi jogi dilemmát vet fel, hiszen végül, hosszú huzavona után, elismerték a versenyeredményeit, és engedélyezték a további versenyzést. Fontos hangsúlyozni, hogy Semenya magasabb tesztoszteronszintje a természetes nemi fejlődési eltérésekhez (Differences of Sex Development - DSD) köthető, nem pedig bármiféle manipulációnak az eredménye.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség például azt mondja, hogy ha a transznők 12 hónapig csökkentik a tesztoszteronszintjüket, akkor be kell őket engedni a versenyekre. A sportági vezetők szerint még mindig ez a legjobb, amit a rendelkezésre álló tudományos ismeretek alapján tehetnek. Nem mellesleg, 2019-ben a világszövetség új szabályokat léptetett életbe, és a Semenyához hasonló, DSD-vel rendelkező sportolók számára is kötelezővé tette a tesztoszteronszintet elnyomó gyógyszeres kezelést. Semenya megtagadta a kezelést, azzal érvelve, hogy a szövetség szabályai diszkriminatívak. 2019 áprilisában a Sportdöntőbíróságon megtámadta az új szabályokat, és vesztett. Ezután Svájc legfelsőbb bíróságához, a Szövetségi Törvényszékhez fellebbezett, amely elutasította az ügyet, azzal az indokkal, hogy a nők jogait sértő sportszabályokat nem lehet megsemmisíteni, mint a svájci közrenddel összeegyeztethetetleneket, még akkor sem, ha a bíróság megállapította, hogy a szabályozás sérti Semenya emberi jogait. Ekkor Semenya az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ahol 2023 júliusában megnyerte a diszkriminációs ügyét.

Mi várható a transznők sportolásával kapcsolatban? A kérdés körül kialakult diskurzus két fő megközelítése a morális és az ideológiai aspektusokból táplálkozik. Az egyéni vélemények rendkívül sokfélék és szubjektívek, így ezeket nem kívánom vitatni. A politikai és ideológiai vitákba sem szeretnék belefolyni. Én inkább a saját területemre koncentrálnék, és a közvetlen tapasztalataimra támaszkodnék.

A transznői sportolók kiemelkedő teljesítményének száma meglehetősen csekély, még akkor is, ha a női sportágakba irányuló pénzügyi tőke folyamatosan növekszik. Ez a helyzet már-már elérte azt a pontot, ahol a férfi sportolók, akik a női mezőnyben kevésbé tudtak érvényesülni, a nemváltást mint potenciális jövedelemforrást kezdik mérlegelni. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ennek ellenére a transznői sportág még mindig nem elég vonzó a sportüzlet számára, hogy a profitmaximalizálás érdekében komoly befektetéseket eszközöljön. A média ugyanakkor képes lehet egyedi események köré piaci érdeklődést generálni, mint például Hámori Luca és Iman Helif ökölvívó-mérkőzése, amelyet a tavalyi párizsi olimpia óta folytatott sajtókampány kísér. Ez azonban hosszú távon nem tűnik fenntartható üzleti stratégiának, akárcsak az, hogy a józan eszű nyaralókra alapozva építsenek világfürdőhelyeket.

Marad még a márkaépítés fogalma, amely jelentős mértékben kapcsolódik a társadalmi hangulathoz. Érdekes módon, még a woke-őrület tetőpontján is kiderült, hogy a transzgender témára épülő marketingkampányok sikeressége meglehetősen korlátozott. Például a Bud Light sörmárka esete jól mutatja ezt: a transznő, Dylan Mulvaney szerepeltetésével végrehajtott kampány után a márka elvesztette vezető pozícióját az amerikai sörpiacon. Ezen kívül nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy amerikai vállalatok mennyire gyorsan háttérbe szorították a woke ideológiát Donald Trump megválasztása után. Nem látom, miért lenne más a helyzet a sport világában, amikor az új amerikai elnök számos intézkedést hozott a transznők női sportversenyeken való részvételével kapcsolatban, éles ellentétben állva ezzel a korábbi trendekkel.

A részvételi sportok világában valójában nem merülnek fel komoly problémák. Nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik cisznő, de talán még egyet sem, arra hivatkozzon egy fitneszklub vezetésénél, hogy egy mellette edző transznőt zárjanak ki a teremből csupán azért, mert 2,5 kilogrammal többet emel, mint ő. Az öltözködés kérdése persze fontos, de a fentiekhez képest csupán egy apró részlet.

Egyéni szinten természetesen számos drámai és frusztráló helyzet adódik. Magamat beleérző személynek tartom a témában, de úgy vélem, hogy a teljesítménysport nem fogja meghozni a kívánt áttörést a megértés terén.

A szerző sportgazdasági szakértő.

A cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem mindig vonják maguk után az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.