Csendes átalakulás zajlik az olajpiacon, ahol a függőségi viszonyok új irányt vesznek.
Kína olajtermelése rekordszintre emelkedett, ami tovább fokozza a globális olajpiaci túlkínálatot, miközben az ország az energiabiztonsági törekvéseit helyezi előtérbe - közölte a Bloomberg. Minél többet termel Kína, annál kevésbé szorul külföldi importra, Csökkentve a függőséget mind az OPEC+ kartelltől, mind az Egyesült Államok nyersolaj-beszállítóitól.
A kínai olajtermelés márciusban új rekordot döntött, elérve a napi 4,6 millió hordós szintet. Ez a jelentős emelkedés világosan jelzi, hogy
Peking jelentős figyelmet fordít a belföldi fosszilis energiatermelés fenntartására és fejlesztésére, mivel ez kulcsfontosságú az energiabiztonság biztosítása szempontjából. Az ország törekvései arra irányulnak, hogy stabil és megbízható energiaforrásokat biztosítson, amelyek támogatják a gazdasági növekedést és csökkentik a külső függőségeket.
annak ellenére, hogy az országban robbanásszerűen nő az elektromos járművek értékesítése.
Az állami tulajdonú olajvállalatok, mint a CNPC, a Sinopec és a Cnooc, jelentős összegeket invesztálnak a hazai termelés fejlesztésébe. E törekvések nyomán sikerült megfordítani a 2015 óta tapasztalható termeléscsökkenést. 2020-ra a kitermelés stabilizálódott, 2023-ra pedig már egyértelmű növekedés mutatkozott, amit a 2025 elejére vonatkozó hivatalos statisztikák is alátámasztottak.
Kína jelenleg szoros versenyben áll Irakkal a globális olajtermelés ötödik helyéért, megelőzve őket csupán az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Oroszország és Kanada. A kínai olajtermelés növekedésével párhuzamosan egyre kevésbé függ a külföldi importtól, ami hozzájárul a gazdaság stabilitásához és önellátásához.
Csökkentve a függőséget mind az OPEC+ kartelltől, mind az Egyesült Államok nyersolaj-beszállítóitól.
Miközben az olajárak 50 dollárra való esése miatt az amerikai cégek – részvényeseik profitvárakozásainak nyomására – mérséklik a kútfúrási terveiket, Kínában az energiabiztonság prioritást élvez a nyereségesség rovására. A három állami energetikai óriás évente körülbelül 80 milliárd dollárt invesztál új kutak és termelőlétesítmények kialakításába.
A kínai modell azonban különbözik az amerikaitól. Az USA-ban a palagáz-kitermelés dominál horizontális fúrással és hidraulikus repesztéssel, míg Kína főként a Mao Ce-tung korszakában, az 1950-es és 1960-as években felfedezett hagyományos, de öregedő olajmezőkből - köztük a Daqing, Shengli és Liaohe mezőkből - igyekszik több olajat kinyerni. Az újabb források főként a tengeri lelőhelyekre koncentrálódnak, különösen a Bohai-öbölben, ahol a Cnooc, az ország tengeri kitermelésre szakosodott vállalata amerikai repesztési technikákat alkalmaz.
Bár a termelés bővülése folytatódik, a hazai kínálat még mindig csupán a teljes országos fogyasztás egy töredékét képezi.
A hiányzó mennyiség kiegyenlítéséhez naponta körülbelül 10 millió hordó nyersolajat és finomított termékeket szükséges behozni az országba.
Peking számára minden egyes hordó kiemelkedően fontos. A márciusi növekedést követően Kína várhatóan idén napi 100 000 hordóval több olajat fog termelni, mint az előző évben. Ráadásul 2026-ra a tengeri projektek elindulásával újabb napi 50 000 hordós növekedésre is számíthat.
A kínai termelés növekedése újabb problémát jelent Szaúd-Arábia számára, amely az OPEC+ kartellen belüli nézeteltérések közepette küzd az olajárak magasan tartásáért. Mivel Kína a világ legnagyobb olajimportőre, a nemzetközi piacon vásárolt mennyiség jelentős hatással lehet a globális árakra.
A rekordszintű kínai olajtermelés újabb nyomást helyezhet a globális árakra.
