Sayfo Omar: Szíriában bekövetkezett az, amire előre lehetett számítani - Mandiner Szíria eseményei már régóta nem csupán a közel-keleti politikai helyzet tükörképei, hanem globális hatásokkal is bírnak. Az elmúlt évek konfliktusai és feszültségei során s
Szíriában bekövetkezett az, amire sokan számítottak. Helyi források szerint több mint ezer ember vesztette életét az új kormány és az alavita felkelők összecsapásaiban, valamint az iszlamista fegyveresek által elkövetett, felekezeti alapú mészárlások következtében. Mi is történik pontosan, és merre tovább? A december óta hatalmon lévő iszlamista HTS csupán 30 ezer fős haderejével igyekezett fenntartani a rendet az országban, ám ez a szám elégtelennek bizonyult. Ahmed as-Sharaa új ideiglenes elnök számos gesztust tett a kisebbségek irányába, biztosítva őket arról, hogy részei az országnak, de mindez nem hozott tartós megoldást. A tengerparti területeken olyan iszlamista csoportok, amelyek nem álltak közvetlen kapcsolatban a kormányzattal, de támogatták azt, egyre inkább kezükbe vették az igazságszolgáltatást. Több mint 160 alavitát öltek meg az utcákon, akiket az Aszad-rezsim szolgálatával vádoltak, gyilkosságokkal, kínzásokkal és letartóztatásokkal kapcsolatosan. Az alaviták körében, különösen a közösségi médiában, sokan etnikai tisztogatásként értékelték az eseményeket.
December végén Aszad-párti alavita katonák és kormányhű milicisták egy új szervezetet alapítottak, amely a Szíriai Népi Ellenállás nevet viseli. Ez a csoport harcot hirdetett a tengerparti területeken állomásozó kormányerők ellen, és kisebb akciók során több mint száz katonát semmisítettek meg.
Az Aszad-párti alaviták gazdasági helyzete katasztrofális. Aszad idejében 80 százalékuk a hadseregben vagy közigazgatásban dolgozott, decemberben pedig szélnek eresztették őket. A HTS elkezdte felszámolni az alavita klánok által üzemeletetett, Libanonba irányuló csempész hálózatokat is, amivel a közösségek jelentős bevételektől estek el. A helyzetet rontja, hogy az Egyesült Államok nem siet feloldani a Szíriát sújtó szankciókat. Az alaviták tudják jól, hogy ha a pénzcsapok meg is nyílnak, ők akkor is a sor legvégén várhatnak a jussukra.Az SZNE szórványos akciók után múlt hét csütörtökön átfogó támadásokat indított a kormányerők tengerparti állásai ellen. Dzseblában 50 kormánykatona és 45 támadó vesztette életét. A hírre Idlib felől megindultak a szírekből és külföldiekből álló dzsihadisa csoportok a tengerpart felé. Az ezután történtekről két narratíva él: Az egyik szerint a kormányerők vérengzést hajtottak végre alavita civilek körében. A másik szerint a kormányerők a felkelőket vették célba, miközben a szakadár frakciók az alavita polgári lakosságon álltak bosszút. Merre tovább mindezek után? A kormány hivatalos közleménye szerint a felkelést leverték. A vérengzést követően a kormány lezárta a tengerpartra vezető autóutakat a dzsihadisták előtt. Televíziós beszédében Ahmed as-Saraa elítélte a vérengzést, nemzeti egységet hirdetett, az elkövetők felkutatását és elszámoltatását ígérve. Kérdés azonban, hogy a kormánynak lesz-e erre kapacitása.
Az Európai Unió és az arab államok óvatos megközelítéssel fogalmaznak, hiszen egyszerre elítélik a felkelők kormányellenes akcióit és a civilek brutális lemészárlását. Tisztában vannak azzal, hogy ha visszavonják a támogatásukat a kormánytól, Szíriát a háború folytatásának irányába terelik. Ugyanakkor, ha elismerik, hogy a kisebbségek komoly veszélyben vannak, azzal legalább hárommillió menekült számára nyújtanak implicit meghívót.
Az események után az új szír vezetés számára jelentős kihívást jelent majd az ország egységének megőrzése, hiszen a déli területeken uralkodó drúzok és a nyugati régiót kontrolláló kurd milíciák nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy lemondjanak fegyvereikről és integrálódjanak a hadseregbe. Ez a helyzet akár Szíria föderalizációjához is vezethet. Felmerül a kérdés, hogy az alaviták hol találják majd a helyüket egy ilyen új rendszerben. Míg a drúzok Izrael, a kurdok pedig az Egyesült Államok védelmét élvezhetik, az alavitáknak jelenleg nincs hasonló patrónusuk. Ez a helyzet azonban könnyen változhat. Izrael számára aggasztó, hogy a Törökország, mellyel viszonya kissé ellentmondásos, megerősítette jelenlétét Szíriában, és éppen biztonsági megállapodást készül kötni Damaszkusszal. Február 28-án érkezett a hír, hogy Izrael az Egyesült Államoknál lobbizott azért, hogy Oroszország visszatérhessen a tengerparti régióba, ezzel ellensúlyozva Törökország befolyását. Az olyan videófelvételek, amelyek alavita civileket mutatnak, amint a Khmeimim városában lévő orosz bázist ostromolják, és védelemért könyörögnek, egyértelműen megerősítik Moszkva pozícióját. Egy dolog biztos: az elmúlt napok eseményei által okozott károk helyrehozhatatlanok.
