Sas József özvegye szívszorító vallomást osztott meg: „Sokan azt hiszik, hogy én vagyok az, aki elvitt őt a világ végére, ahol szenvedett és beteg lett.”
Zoltán után Marica is mélyen megviselt állapotba került: szívszorító vallomást osztott meg a Házasság első látásra című műsor népszerű szereplője.
Január 17-én három éve annak, hogy Sas József távozott az élők sorából. Özvegye azóta is küzd a fájdalommal, és nehezen birkózik meg a hiányával.
Az évforduló alkalmából az özvegy szívszorító vallomásra szánta el magát, és felidézte a borzalmas éjszaka eseményeit, amelyek örökre megváltoztatták az életét.
Hirtelen arra ébredtem, hogy zörög a széffel. Kivette belőle a biztosítási kötvényeket, a hóna alá csapta őket, és azt mondta, hogy szólt egy barátunknak, vigye be őt a kórházba, mert nem érzi jól magát. Akkor és ott láttam őt utoljára, még állva. Azóta soha többé. Ezt követően már csak fekve találkoztunk. Nehéz időszak köszöntött ránk. Mégis azt mondom, az egész életünk szép volt, még az utolsó két év is, a maga különös módján.
Soha nem töltöttünk annyi időt együtt, mint abban a nehéz időszakban, amikor a Covid mindent megváltoztatott. Előtte a barátai, mint Beregi Péter, Heller Tamás, Bodrogi, Gálvölgyi és Moór Marianna rendszeresen látogattak minket, de a világjárvány után már csak ketten maradtunk, a lányunk társaságában, aki gyakran jött hozzánk. Rengeteget beszélgettünk, tévéztünk, és igyekeztünk a szellemileg aktív állapotot fenntartani. Jóska tele volt tervekkel, kabarét álmodott meg, de sajnos a mozgásközpontját érte az agyvérzés. Mindent megtettem, hogy ne veszítse el a reményt, ezért hazahoztam a kórházból. A nappalinkból hamarosan betegszoba lett, és beszereztem az összes szükséges eszközt az ellátásához. A mozgatásához azonban segítségre volt szükségem, így naponta egy remek diplomás ápoló fiatalember érkezett hozzánk, hogy támogasson minket. A legnagyobb nehézséget a Covid miatti korlátozások jelentették, hiszen szinte semmit sem lehetett elintézni. Például, amikor Jóska fogából kiesett a tömés, egy idősebb doktornő jött ki hozzánk, aki egy hagyományos, kézi fogfúrót hozott magával. Számos olyan helyzet adódott, amelyet meg kellett oldanom, de végül sikerült, és így tovább éltünk. Szilveszter éjszakáját még együtt töltöttük a tévé előtt, de másnapra észleltem, hogy leesett a szaturációja. Azonnal kihívtam a mentőket, akik nagyon gyorsan megérkeztek, de az előszobában fél óráig öltöztek a szkafanderjükbe, hiszen a Covid miatt ez volt a protokoll. Ekkor már tudtam, hogy többet nem látom Jóskát.
Egy különleges emlékét is megosztotta, amely a mai napig nyomasztja, és sérelmeket hagyott benne.
