Természetesen! Íme egy egyedi változata a szövegnek: **Irodalom női szemmel – Beszélgetés Vallasek Júliával a nőnap alkalmából** A női irodalom fogalma gyakran felmerül, de valójában az irodalom univerzális, és mindenki számára nyitott. Vallasek Júliáva

Felháborító? Fölösleges? Levetkőzhetetlen? Megszokott? Mit is takar valójában a „női” jelző a „női irodalom” kifejezés mögött? Ezen a kérdésen töprengtem, miközben az interjúra készültem. Hol találhatók a nők az irodalom világában, és mennyire formálta át ez a művészeti ág a nőies perspektívákat? Ezekről a témákról beszélgettünk Vallasek Júlia irodalomtörténésszel, kritikussal, műfordítóval, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatójával, a nemzetközi nőnap jegyében.

Az idézet, amely szerint "Nincs női irodalom. Emberek vannak, akik írnak", mély gondolatokat ébreszt a nők irodalmi szerepéről és a gender kérdéséről az irodalomban. Ezzel a nézőponttal egyetértek abban, hogy az irodalom alapvetően az emberi tapasztalatok kifejezése, és nem feltétlenül kellene, hogy a nemi identitás határozza meg a művek értékelését. Ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy a nők íróként történelmileg sokáig háttérbe szorultak, és az ő munkáik, hangjaik és perspektíváik gyakran nem kapták meg a megérdemelt figyelmet. A "női irodalom" kifejezés tehát lehet, hogy nem a legpontosabb, de a női írók és a női tapasztalatok láthatósága és elismerése elengedhetetlen a teljesebb irodalmi képhez. Az irodalom tehát nem csupán a szavak játéka, hanem a mögöttes identitások és tapasztalatok összefonódása is. A női hangok és nézőpontok integrálása gazdagíthatja a kultúrát, és segíthet abban, hogy a társadalom szélesebb spektrumát tükrözze.

Nem tudom elfogadni a "női irodalom" kifejezést. Ez a terminológia nemcsak hogy nem semleges, de mintha egy elkülönített, más szintű irodalmi területet jelölne, ahol a normák lazábbak, és ahol a művek gyakran nem érik el a klasszikus irodalom által támasztott igényeket. Az irodalom, függetlenül attól, hogy női vagy férfi szerző alkotta, egy univerzális nyelv, amelynek alkotási folyamata minden esetben azonos. Talán csak az (ön)életrajzi írások esetében lenne indokolt, hogy a szerző kiléte hangsúlyos szerepet játsszon, de a szépirodalomban az olvasónak inkább a mű mondanivalója és érzései számítanak, nem pedig a szerző neme.

Amikor magyar nyelven olvasunk, gyakran előfordulhat, hogy egy adott karakter neme nem egyértelműen azonosítható. Mivel a magyar nyelvben nincsenek nemek, az olvasónak nem áll rendelkezésére a névmás, hogy azonnal megállapítsa a szereplő nemét. Ilyen esetekben más jelekre kell támaszkodnia, mint például a karakter neve, mozdulatai, vagy akár a viselete, hogy eldöntse, férfi vagy női karakterről van-e szó.

Fordítóként számos új lehetőség tárul elém, és valóban élvezem, hogy ezzel a tevékenységgel foglalkozhatok a munkáim során.

- Mit jelent(het) az, hogy női irodalom? Hogyan változott ez az évek alatt?

Lehetséges, hogy a kifejezés mögött ott rejlik az a jelentés, miszerint "a női élményeket tükröző irodalom", függetlenül attól, ki a szerző. Ebben az esetben a nehézség abban rejlik, hogy a "férfi tapasztalatot megjelenítő" irodalom kifejezést ritkán használják, és a férfi írók műveit gyakran az "egyetemes emberi tapasztalat" kategóriájába sorolják. Ez a megközelítés a női narratívák alulreprezentáltságát tükrözi, és felveti a kérdést, hogy vajon miért nem kapnak a férfiak irodalmi szempontból külön nevet, miközben a női élmények külön említést nyernek.

Az irodalomtörténet tanulmányozása során egy figyelemre méltó tendencia rajzolódik ki: a nők gyakran olyan irodalmi kategóriákban találják magukat, amelyek történetileg alacsonyabb presztízzsel bírnak, mint például a gyermekirodalom. Ezen kívül, jelenlétük sok esetben meghatározott témákra és műfajokra szorítkozik, ami tovább árnyalja az irodalmi tájat és a nők szerepét benne.

A ma már elismert irodalmi klasszikusok közé sorolt regények, mint például Jane Austen művei, a 18. század végén Angliában még nem élvezték a komoly olvasmányok rangját; sokan csupán frivol időtöltésnek tekintették őket. Ebben az időszakban a női szerzők kulcsszerepet játszottak a regény műfajának népszerűsítésében, miközben a professzionális írói pálya elképzelhetetlennek számított egy úrinő számára. Austen esetében családja igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy ő csupán saját szórakoztatására ír, és maga is meglepődött, amikor művei nyomtatásba kerültek, sőt, még honoráriumot is kapott érte. Azonban a fennmaradt levelei alapján egyértelmű, hogy tudatosan törekedett írói karrierje építésére.

Ma már nincsenek ilyen műfaji korlátok, ugyanakkor a magyar irodalom intézményrendszere meglehetősen aszimmetrikus. Vannak kutatások arról, hogy női szerzők könyveiről főleg nők írnak kritikát, a különböző irodalmi díjak, ösztöndíjak odaítélésénél is rendszeresen inkább férfi szerzők javára billen a mérleg nyelve.

A klasszikus irodalom gazdag és sokszínű női karakterekkel rendelkezik, akik különféle sorsokat és képeket képviselnek. Ezek a női alakok gyakran a társadalmi normák, elvárások és személyes vágyak konfliktusainak középpontjában állnak. Például a tragikus hősök, mint Antigoné, aki megpróbálja megvédeni testvére méltóságát a társadalmi törvényekkel szemben, bemutatja a női bátorságot és az önfeláldozást. Másrészt, a romantikus irodalom női karakterei, mint Jane Eyre, gyakran a függetlenség és az önmegvalósítás útját járják, küzdve a patriarchális struktúrák ellen. A klasszikus mesehősök, mint például a szelíd, de erős Odüsszeusz felesége, Penelopé, a hűség és az állhatatosság szimbólumai, míg a szociális kritikát megfogalmazó figurák, mint Hedda Gabler, a társadalmi elvárások ellen lázadnak, és ezzel felhívják a figyelmet a női identitás komplexitására. Ezek a női sorsok és képek nem csupán a korabeli társadalmi viszonyokat tükrözik, hanem ma is releváns kérdéseket vetnek fel a női szerepekről, identitásról és az egyéni választás szabadságáról. Az irodalom tükrében a női sorsok sokszínűsége arra emlékeztet minket, hogy a női létezés nem homogén, hanem folyamatosan alakuló és gazdag tapasztalatokkal teli.

- Minden kornak, irodalmi stílusnak megvoltak a maga preferált női figurái, a maga jellegzetes nőábrázolása. Ha egyetlen, általánosabb jellemzőt kell kiemelnem, az lenne, hogy minden kor irodalma megrajzolta az adott korszak nőideálját, az "eszményi nőt", illetve annak ellentétét, a "veszélyes nő" alakját is. Persze mindkét portré elnagyolt, eltúlzott volt, ilyen értelemben többet mondott a kor vágyairól és félelmeiről, mint a valódi nőkről.

A kortárs irodalom sokszínűsége és dinamizmusa kiemelkedő, hiszen az újabb generációs írók olyan témákat és stílusokat dolgoznak fel, amelyek gyakran eltérnek a korábbi irodalmi hagyományoktól. Az aktuális társadalmi problémák, a technológiai fejlődés, valamint a globális kultúra hatásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kortárs művek különböző perspektívákból közelítsenek a valósághoz. Ezen túlmenően, a kortárs szerzők gyakran kísérleteznek az elbeszélés formájával, új narratív technikákat alkalmaznak, és a hagyományos műfaji határokon is átlépnek. Az olvasók számára ez a változatosság izgalmas kihívásokat jelent: új élményekkel gazdagodhatnak, miközben a művek gyakran provokatív kérdéseket vetnek fel a társadalomról, az identitásról és a létezés értelméről. A kortárs irodalom tehát nem csupán a szavak játéka, hanem egy élő, lélegző diskurzus, amely folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a világunk változásaihoz.

A kortárs irodalom világában a női karakterek ábrázolása rendkívül sokrétű és árnyalt, hiszen a két szélsőség között számtalan variáció létezik. Ez részben annak köszönhető, hogy a társadalom még nem alakított ki egyetértést arról, milyen is legyen valójában egy nő. Ennek következtében a szerzők szabadon kísérletezhetnek, és különböző nézőpontokat, identitásokat és tapasztalatokat mutathatnak be.

Van egyfajta negatív előítélet a női irodalommal kapcsolatban, amely sokak szemében a romantikus vagy erotikus művekkel, esetleg a könnyedebb ponyvaregényekkel fonódik össze. Ez a megközelítés gyakran alábecsüli a női szerzők által képviselt sokszínűséget és mélységet, így a női irodalom sokszor nem kapja meg a neki járó elismerést.

- Ezért is problematikus a "női irodalom" kifejezés, mert jelentéstartományába gyakran beleszűrődik az, hogy pejoratív értelemben is használják. A felmérések szerint jelenleg több nő olvas irodalmat, mint férfi, és ez nyilván a lektűr irodalom területére is igaz. Ugyanakkor a skandináv krimit vagy a science fictiont jellemzően nem szokták "női irodalomként" emlegetni.

Az erdélyi irodalom gazdag és sokszínű táját a nők szerepe jelentősen formálta, ám sok esetben a női alkotók munkássága háttérbe szorult. Az erdélyi női írók, költők és művészek nem csupán a helyi kultúra fejlődésében játszottak kulcsszerepet, hanem a nemzeti identitás megőrzésében és gazdagításában is. Az ismertebbek közé tartozik például Kosztolányi Dezső felesége, Kossuth Klára, aki a költészet keretein belül fejezte ki érzéseit és gondolatait. Szintén említést érdemel Szabó T. Anna, aki a modern líra egyik kiemelkedő alakja, valamint Varga Melinda, akinek prózai művei sokszor a női sorsok sokszínűségét és mélységét tükrözik. Ugyanakkor számos tehetséges női író és költő van, akikről méltatlanul keveset beszélünk. Például a 19. századi író, Keresztúry Sándorné, aki a női emancipációt támogató műveivel járult hozzá a társadalmi diskurzushoz, vagy a kortárs költő, Rózsa Magdolna, akinek lírája gyakran foglalkozik a női identitás kérdéseivel. Fontos lenne, hogy e női hangokat és történeteket jobban a középpontba helyezzük, hiszen az erdélyi irodalom nem csupán a férfiak alkotásainak tükörképe, hanem egy sokak által megélt, sokszínű világ, amelyben a nők élményei és perspektívái is megérdemlik a figyelmet.

- Érdemes tudni, hogy léteztek nők az erdélyi irodalom történetében. Ajánlott őket közelebbről megismerni, elolvasni a műveiket. Ez a tudás nem is annyira magától értődő, a legtöbb irodalomtörténeti összefoglaló amolyan "jó mulatság, férfimunka volt" megközelítésben beszél a huszadik század erdélyi irodalmáról, ahol elvétve, és egzotikumként jelenik meg egy-egy nő.

Fontos lenne jobban megismernünk az erdélyi magyar irodalom női szerzőit, hiszen műveikben olyan nézőpontok és témák bontakoznak ki, amelyek nélkülük rejtve maradnának. Például Ignácz Rózsa debütáló regénye, az Anyanyelve magyar, betekintést nyújt az iskolás lányok életébe a húszas évek végén. Megmutatja, milyen kihívásokkal és lehetőségekkel kellett szembenéznie egy fiatal nőnek, aki a pályafutását kezdte. Ez a téma gyakran elkerüli a kortársak figyelmét, mintha egy árnyékban rejtőzne, pedig rendkívül gazdag és lényeges része a női tapasztalatoknak.

Hervay Gizella költészete napjainkban talán a legismertebb és leginspirálóbb forrás a fiatal írók számára, de érdemes figyelemmel kísérni a 20. századi erdélyi irodalom gazdag palettáját is, amely számos tehetséges szerzőt vonultat fel. Becski Irén, Erdélyi Ágnes, Marton Lili, és Telegdi Magda mind olyan írók, akiknek munkái mélyebb betekintést nyújtanak az erdélyi irodalom komplex világába. Örömmel tapasztalom, hogy a BBTE Bölcsészkar Magyar Irodalmi Intézete évek óta elkötelezetten foglalkozik ezen írások kutatásával. Az oktatók és diákok közötti szoros együttműködés révén a fontos életművekhez való hozzáférés lehetősége egyre szélesebb körben válik elérhetővé az érdeklődő olvasók számára.

Mennyire változott meg az irodalom nőiessége az utóbbi évtizedekben?

Az "elnőiesedés" kifejezés egy újabb kellemetlen szó, amely mögött az a gondolat húzódik, hogy valami, ami valaha értékes volt, mostanra elvesztette jelentőségét. Fontos hangsúlyozni, hogy az irodalmi alkotások minősége nem a szerzők neme alapján mérhető. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a munkaerőpiacon általában azokban a területekben található több nő, ahol alacsonyabb a társadalmi presztízs és a jövedelem. Az irodalom széles spektrumán belül is a női szakemberek dominálnak olyan munkakörökben, mint a fordítás, szerkesztés vagy irodalomkritika, amelyek jelentős terheléssel járnak, de viszonylag csekély láthatósággal bírnak – és a bérezésről most inkább ne is beszéljünk.

- Leánygyermekek édesanyjaként melyek azok a könyvek, amelyeket a kezükbe adott? Milyen jó értelemben vett kötelező olvasmányokat ajánl a felnövekvő nő generációnak?

Nincs számomra vonzóbb dolog, mint a könyvek világában barangolni, de a kötelező olvasmányok gondolata mindig is idegen volt számomra. Gyerekként rengeteg könyvet a szívembe zártam, ám amint egy kötelező olvasmány került a kezeim közé, azonnal elment a kedvem tőle. A tiltakozás szikrája gyúlt bennem, még akkor is, ha korábban élvezettel olvastam az adott művet. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a gyerekek lássák: az olvasás nem csupán kötelezettség, hanem egy igazi örömforrás, amit a szüleik is szívesen művelnek. Az ilyen példák segíthetnek nekik megérteni, hogy a könyvek világa tele van felfedezésekkel és élményekkel, amelyek gazdagítják az életüket.

Kisgyerekeknél az együtt töltött idő meghatározó, az összebújós esti mesék rituáléja, nagyobbaknál, akik már önállóan olvasnak, az önálló választásnak lesz fontos szerepe, annak, hogy ne a szülők/tanárok hajdani kedvenceit kelljen mindenáron elolvasniuk. Ugyanakkor megnő a beszélgetések szerepe, az olvasmányélmények értelmezésében, értékelésében lehet a szülő igazán partner. Az olvasó nemétől függetlenül a legfontosabb, hogy az olvasás élményéhez a szabadság élménye társuljon.

Egyetemi tanárként, irodalomkritikusként és fordítóként tapasztalható, hogy az üvegplafon jelensége mennyire befolyásolja a női szakemberek helyzetét. Az én személyes élményeim alapján megállapíthatom, hogy a női lét különféle kihívásokat hozhat magával a szakmai világban. Sokan tapasztalják, hogy a nemi megkülönböztetés, akár nyílt, akár rejtett formában, még mindig jelen van. A tudományos közegben, ahol a férfiak dominanciája gyakran érezhető, a női hangok és nézőpontok sokszor háttérbe szorulnak. Számtalan alkalommal találkoztam olyan helyzetekkel, amikor a munkámat nem értékelték egyenlőként a férfi kollégáiméval, vagy amikor a véleményemet nem vették komolyan pusztán a nemem miatt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szakmai életem során rengeteg inspiráló női példaképre is bukkantam, akik sikeresen küzdöttek az üvegplafon áttöréséért, és hozzájárultak a női szerep megerősítéséhez az irodalom és a tudomány területén. Ezen tapasztalatok alapján úgy érzem, hogy a női jelenlét és hang a szakmai diskurzusban egyre inkább erősödik, és a jövőben remélhetőleg egyenlőbb esélyekkel indulhatunk.

- Szerencsésnek mondhatom magam, mert alapvetően mindig támogató családi- és munkahelyi környezetben dolgoztam. Inkább az egész embert kívánó szerepkörök összehangolása során adódtak problémáim, kisgyerekes anyaként jó néhány évig óhatatlanul kimaradtam az irodalmi- és egyetemi élet informális vérkeringéséből, mert ritkán jutottam el rendezvényekre, többször át kellett gondolnom azt is, jelentkezzem-e egy konferenciára, vállalhatok-e az adott időszakban elutazást. Úgy tapasztaltam, a férfi kollégák ugyanebben az élethelyzetben valamivel szabadabban mozogtak.

Egyszer, a pályám kezdetén egy váratlan helyzet állt elő, amikor egy konferencia lebonyolítása során úgy döntöttek, hogy a kávéfőzés lenne a legmegfelelőbb feladat számomra. Megdöbbentem és felháborodtam a helyzeten, de végül úgy döntöttem, hogy gyorsan túllépek ezen a kérdésen, és a lehető legjobban teljesítem a rám bízott feladatot.