Ez a táj nem a korosodás színtere, de bármelyik lélek nyeregbe pattanhat, függetlenül attól, hány éves.

Cormac McCarthy az egyik legnagyobb kortárs amerikai prózaíró volt, úgy vélte, az interjúk nem tesznek jót a gondolkodásnak, és a sok "agyalás" az írásnak sem tesz jót. Ehelyett inkább írni kéne. Instrukcióit követve tehát mi megírtuk a születésnapjára emlékező kvízt, és érdekes életének néhány szeletét.

Két éve, 89 éves korában hunyt el a Pulitzer-díjas író, a kortárs amerikai próza legnagyobbja, Cormac McCarthy, a sötétség mestere, az apokalipszis leírója. Az elmúlt ötven év egyik legelismertebb, de J. D. Salingerhez hasonlóan visszavonult életet élő szerzője mitikus figurákat, agresszív és transzcendens világokat alkotott tucatnyi regényében, forgatókönyvében, novellákban és színdarabokban. Ma ünnepelnénk születésnapját.

McCarthy ritkán adott interjút, elkerülte a fesztiválok zaját, és dedikálásra sem volt hajlandó. Állítása szerint a tudomány, különösen a kozmológia, sokkal inkább foglalkoztatta, mint a szépirodalom. 1976-ban Texasba költözött, ahol a déli irodalom egyik kiemelkedő alakjává vált, Faulkner, Herman Melville és Hemingway inspirációjának hatására. Műveiben az élet nyers valóságára, az alapvető emberi motivációkra összpontosított, míg a modern pszichológiai megközelítések, az érzékenység és a tudat komplexitása valahogy háttérbe szorultak.

Késlekedve érkezett a siker, hiszen 1992-ig nem tudta megvetni a lábát a köztudatban. Az áttörést a Vad lovak (All the Pretty Horses) című műve hozta el számára. 2006-ban a Time magazin közzétette a 25 legjobb amerikai regényt, ahol McCarthy a 3. helyet foglalta el a Véres délkörök (Blood Meridian) című regényével. A Vad lovakkal indított trilógia második és harmadik része, a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) és Az út (The Road) megfilmesítése után pedig még nagyobb népszerűségnek örvendett.

Az író kiskoráról tudjuk, hogy sokgyerekes katolikus családba született, az egyetemen fizikát tanult és mérnöki tudományokat, de félbehagyta és csatlakozott a légierőhöz. Alaszkában állomásozott, ahol rengeteget olvasott és egy helyi rádióban műsorvezető is volt. 1956-ban újra beiratkozott a Tennessee Egyetemre, ahol "CJ McCarthy, Jr." néven két novellát publikált egy egyetemi irodalmi magazinban. Megint otthagyta az egyetemet és Chicagóba ment, ahol egy autóalkatrész-raktárban dolgozott. 1961-ben megnősült, fia született, de hamarosan elváltak.

A következő 25 évben saját bevallása szerint szegény, gyökértelen és boldog volt. Első regényét, A gyümölcskertészt elküldte a Random House Kiadónak, ahol Albert R. Erskine alelnök és szerkesztőségi igazgató asztalára került. Erskine felfigyelt rá, kiadta, messze volt még az áttörés, viszont megkapta a William Faulkner Alapítvány díját a legjobb első regényéért és egy Európába szóló ösztöndíjat. Írországban szerelmes lett egy énekes-táncosnőbe, akit 1966-ban feleségül vett, majd a hippi idők szeleit követve Ibizára költöztek egy művésztársaságba.

Amikor hazatértek, egy Knoxville-től délre található, sertéstelep szomszédságában béreltek házat, ahol megírta híres regényét, a Suttree-t. 1981-ben a MacArthur Alapítvány 500 000 dolláros ösztöndíjat ítélt neki, amely lehetővé tette számára, hogy El Pasóban ingatlant vásároljon. 1999-ben harmadik feleségével, Jennifer Winkley-vel és fiukkal, Johnnal a festői Tesuquéban, Új-Mexikóban telepedtek le, ahol újabb regényein dolgozott. A Vad lovak című műve elnyerte a National Book díjat szépirodalom kategóriában, valamint a National Book Critics Circle díját is. 2000-ben a regényből film készült, amelyet később Az útból is követett. 2009-ben pedig megkapta a rangos PEN/Saul Bellow-díjat. Ha szeretne még többet megtudni az író életéről és munkásságáról, próbálja meg kitalálni a válaszokat az alábbi kvízkérdésekre!