Az egykori Dunaferr jövője sajnos nem ígér sok pozitívumot.

A történelem ismétli önmagát - Dunaújvárosban is. "Hogyan lehetne meg a magyar gazdaság acélipar nélkül?" - fakadt ki újra a HVG egyik helybéli informátora. Két éve és ma is az a kérdés: vége legyen-e az erőltetett szocialista iparosítás egyik máig fennmaradt szimbólumának, a Dunaferrnek, vagy mentsék meg? Érdemel-e még egy esélyt az elmúlt 75 évben kialakított ipari és munkakultúra, ami Dunaújvárost feltette a térképre?

A jelek arra utalnak, hogy a Magyarország újraiparosítását célzó Orbán-kormány nem mérlegelte alaposan a helyzetet. Az elmúlt évek során inkább elfordította a figyelmét, miközben az aktuális tulajdonosok – először egy orosz-ukrán, majd egy indiai-brit konzorcium – a profi cégmenedzselés helyett inkább a csőd szélére került üzem erőforrásait kezdték kiaknázni. Most azonban új időszak köszönt ránk: Donald Trump elnök vámháborúja során – a gazdasági függetlenség szempontjából – újraértékelődhet a hazai acélipar szerepe.