Körülbelül harminc évvel ezelőtt a kommandósok is követtek el hibákat.

Az akkor történtek miatt a terrorelhárító szolgálat parancsnoka lemondott, de aztán az ügy nem vetette vissza a karrierjét, mert nem sokára tábornok lett, amit meg is köszönt Teplánnak

Amikor a hírekben megjelent, hogy a TEK április 17-én téves helyszínre érkezett Törökbálinton, hogy elfogjanak egy bűnözőt, azonnal eszembe jutottak az 1996. február 21-i események, amikor én is rossz címre irányítottam a bevetésieket - mesélte nosztalgikusan Teplán Tibor, a volt fővárosi rablási nyomozó a Blikknek.

Fedezd fel a legújabb eseményeket és fejleményeket itt!

Lapunkban is megjelent, hogy sokkoló pillanatokat élt át egy család, amely tagjaira a Terrorelhárítási Központ kommandósai törtek rá Nagycsütörtökön hajnalban. A törökbálinti hegyoldalban lévő ház bejáratánál letörték a kamerát, levágták a kerítést, majd bementek az udvarba. A házban egy hároméves kislány és egy idős, Alzheimer-kórban szenvedő asszony aludt, de a hozzátartozóikra még a fegyvert is ráfogták.

A család elmondása szerint csak az igazoltatás után derült ki, hogy a házszámot eltéveszthették, a telekszomszédjuk volt a valódi célszemély, akinek a bejárata ráadásul egy másik utcáról nyílik. Az illető, akivel szemben kábítószer-kereskedelem miatt folyt eljárás, az intézkedés közben megsebesítette magát, és április 22-én a kórházban elhunyt.

Eltéveszthették a házszámot TEK-esek Törökbálinton: "A hároméves unokám remegett végig"

A történtekről készült felvételt most már megtekinthetjük a YouTube-on.

Ez az eset hozta vissza Teplán Tibor volt rablási zsaru számára a vele megesett régi ügyet. - Egy lakás kirablását jelentették be a XVI. kerületből. Egy pék üzem tulajdonosának értékeit vitte el három, magyarul rosszul beszélő fegyveres. Ugyan az a kerület nem hozzám tartozott, de mint orosz ajkú bűnözőkkel foglalkozó rendőrt, a kollégák tőlem kértek segítséget az ügy felderítésében - mondta már egy korábbi cikkünkben is Teplán Tibor. Most pedig megjegyezte, hogy azonnal fura érzései támadtak.

- Ennek oka az volt, hogy már a rablás előtt tudtuk, hogy egy ukrán- orosz-fehérorosz bűnözőkből álló trió készül valamire, ezért a Központi Ügyelettel leegyeztettük, hogy ha történik valami, akkor szólnak nekem is, és akkor megyünk a készenlétisekkel együtt, és elfogjuk őket, főleg, hogy szó volt arról is, hogy a bűnözők azonnal le akarnak lépni. Amikor bejelentették a rablást, kiderült, hogy fél évvel korábban éppen arról a címről vittem el egy ukrán albérlőt, egy kárpátaljai srácot, aki ellen hat elfogatóparancs volt kiadva - idézte fel az ex zsaru az előzményeket.

Mivel Teplán Tiborék időnyomás alatt álltak, azonnal elindultak a megadott címhez. Szerencsénk volt, mert a kukások éppen akkor szedték össze a szemetet, így gyorsan beálltunk a helyükre, és így tudtunk végigmenni a házak mellett. Mit ne mondjak, a kukások jót nevettek rajtunk. Este pedig újból visszatértünk a helyszínre. A hajnalra tervezett akció előtt alaposan felkészültünk, így lezártuk az utcát – folytatta a volt nyomozó.

- Amikor úgy gondoltuk, hogy elérkezett a megfelelő pillanat, felhívtam a lakók telefonszámát, és fel is vették a telefont, csak senki nem szólt bele a kagylóba. Úgy véltük, hogy nem véletlenül. Ezután az egyik kollégám hangosbemondón felszólította a házban lakókat arra, hogy jöjjenek ki. A felszólítása azonban röhögésbe csapott át, a behatolók meg szó szerint fent akadtak a kerítésen. A rendőrtársam ugyanis azt találta mondani, hogy "Vnyimányie, vnyimányie, mü vengerszkaja milícia szabaki, vihógyi iz dóma!"

Teplán Tibor elmondása szerint itt kezdődött a probléma, mivel rajta kívül még többen is beszéltek oroszul, és közösen kitört belőlük a hangos nevetés, különösen amikor Tibor az őrnagyhoz intézte a szavait: "Zoli, b...meg, hát te tényleg hülye vagy, rendőrkutya az öreganyád térde kalácsa!" A valóságban az ő üzenete így hangzott: "Figyelem, figyelem, magyar rendőrkutyák vagyunk, kérjük, jöjjenek ki a házból!"

"Mi ez a káosz, velem a Don kanyarban üvöltöttek így utoljára" - A nevetéstől alig tudva magukhoz térni, a magyar kommandósok rátámadtak az orosz bűnözőkre. Az arcuk sápadt lett, amikor fény derült arra, kit is sikerült elkapniuk.

A feszültség lecsillapodása után a kommandósok nekivágtak a bejárati ajtónak, és ekkor következett be a váratlan fordulat: egy kilencven esztendős bácsi állt előttük, botjára támaszkodva, és hangosan kijelentette, hogy ilyen hangnemben csak a Don kanyarnál üvöltöttek vele. "Ráadásul az oroszok két házzal arrébb laknak!" - tette hozzá, mintha ezzel mindent elmondott volna. A következő lépésünk a szomszédos lakásba vezetett, ahol a három bűnözőből kettőt sikerült is elfogni. Fegyverre bukkantunk, és a rablott ékszerek jelentős részét is megtaláltuk. Azonban a lefoglalás nem bizonyult egyszerű feladatnak, mivel a rablók a zsákmányt egyszerűen leöblítették a vécén. Így aztán kénytelenek voltunk az emésztőből kiszippantani a rejtett kincseket.

Természetesen a harmadik bűnözőt is kézre akartuk keríteni, ezért ott maradtunk a házban. Délután kettőkor egy elegáns lódenkabátos férfi csengetett be. Én oroszul kiáltottam neki: "Tessék, gyere be!" Ő engedelmeskedett, mi pedig lecsaptunk rá, és kicsavartuk a kezéből a PA 73-as fegyverét. A pasasnál találtunk egy horvát útlevelet, ami nagyon gyanús volt. Azonnal ellenőriztük, és hamarosan kiderült, hogy körözik, mert az ukrán hatóságok keresik: embert ölt. Pjotr nem más, mint egy kőkemény bérgyilkos, aki három őrt kivégezve szökött meg a lembergi állambiztonsági börtönből – mesélte az egykori rendőr, aki maga is megdöbbent a fogás hirtelenségén.

A bérgyilkosunktól lefoglalt lőfegyvernek meglehetősen sötét múltja volt: 1995-ben ezzel a fegyverrel gyilkoltak meg egy taxist a Népliget környékén. Továbbá, a lakásban talált másik fegyver is árulkodó nyomokat rejtett, hiszen azzal korábban egy afgán pénzváltót támadtak meg. Ezért aztán nem mondhatnánk, hogy ez a fogás teljesen kudarcba fulladt; az elvitt ékszerek is visszakerültek, de a rossz címre való bemenetel következtében sajnos némi negatív sajtóval kellett szembenéznünk - zárta le emlékezetes esetét Teplán Tibor.

Teplán Tibor emlékeiben élénken élnek a történések, melyek során saját magát tette felelőssé a történtekért. Ám a rendőrség terrorelhárító szolgálatának parancsnoka, Bökönyi István, akire mindig is felnézett, vállalta a terhet, és lemondott posztjáról. „Nem akartam, hogy így legyen,” mondta Tibor, „de ő azt kérte, hogy ne foglalkozzak ezzel.” Egy nap, amikor a rendőrség Teve utcai központjába léptem, váratlanul egy ismeretlen hátba vágott. Ekkor az érzés, hogy meg kell kérdeznem, miért tette, hirtelen eluralkodott rajtam. Amikor megfordultam, Bökönyi Pista bácsi állt ott, magas, tekintélyt parancsoló alakjával. Az egyik megyei főkapitány társaságában volt, és rám mutatva azt mondta: „Itt van a kisgyerek, aki tábornokot csinált belőlem.” E szavak mélyen megérintettek, és szívemet elöntötte a melegség - emlékezett vissza Tibor, akinek a szavai mögött a tisztelet és a hála érzése bújkált.