Miért hagyhatott mély nyomot ez a két sorozat szinte egy egész generáció lelkében?
Amikor a középkorú vagy annál idősebb generációk kedvenc tévésorozatai kerülnek terítékre, a kötelező darabok, mint az Onedin család és a Kórház a város szélén, szinte mindig felmerülnek. De valószínű, hogy valaki – akár egy nosztalgikus mosollyal, akár rettegve – említeni fogja azokat a sorozatokat is, amelyek gyerekkorukban mély nyomot hagytak bennük. Két sorozat kiemelkedően traumatizáló hatása érvényesült: A messziről jött ember és az Örvény. Az elsőben a lánccsörgés kíséretében visszatérő, véres André szelleme keltette életre a félelmet, míg a másikban az ijesztő porcelánbabák képe évtizedek múltán is élénken él a nézők emlékezetében.
A Magyar Televízió kedd esti és hétvégi sorozatai valóban széles spektrumon mozogtak, kezdve a történelmi kalandoktól, a krimi izgalmakon át egészen a klasszikus világirodalom adaptációiig, sőt, a háborús drámákig. Ezekben a műsorokban bőven akadt gyilkosság és egyéb erőszakos jelenet, amit a kortárs kritikusok gyakran szóvá is tettek. Érdekes módon viszont csupán két sorozat vált a fiatal nézők számára traumatikus élménnyé, és ennek okait érdemes megvizsgálni. Valószínűleg az a tény áll a háttérben, hogy mindkét sorozat, bár távol állt a klasszikus horrortól, mégis merített a pszichológiai horrorfilmek eszköztárából. Nemcsak hogy ügyesen fokozták a feszültséget, de egy misztikus és természetfeletti atmoszféra is áthatotta őket, amely valójában csupán a nézők izgalmának növelésére szolgált.
Persze különbség még több akadt. A két egyaránt hatrészes minisorozat közül az Örvény egy nemzetközileg is sikeres, az MTV akkori reakcióidejét nézve kurrens, alig négy évvel korábban bemutatott produkció volt, ehhez képest A messziről jött ember több mint egy évtized után jutott el a magyar nézőkhöz úgy, hogy előtte csak francia nyelvterületen és Olaszországban mutatták be. A francia sorozat a beszerzési osztály kifürkészhetetlen útjainak köszönhetően került hozzánk: egyáltalán nem volt ritka egyébként, hogy évtizedes, nem túl ismert sorozatok kerültek a magyar nézők elé, és jó pár közülük különösebb visszhang nélkül tűnt el a képernyőről. Nem így A messziről jött ember, mely igencsak megosztónak bizonyult. Akadt olyan kritikus, aki fel is tette a kérdést, hogy erre ugyan mi szükség volt.
Bevallom, nem irigylem azt, aki sorozatvásárlási megbízatással vág neki a világ felfedezésének. A sorozatok ára folyamatosan emelkedik, miközben a minőségük egyre inkább megkérdőjelezhetővé válik - szinte mindenütt.
Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet munkatársa, úgy tűnik, jól átlátja a beszerzők érdekeit, amikor így fogalmaz: "Igazi kincs, ha olyan alkotásra bukkanni, ahol az erőszak csupán a háttérben bújik meg, a morbiditás és a torz életértékek pedig orvosi beavatkozással kezelhetőek. Valószínű, hogy éppen ebben a francia kísértetmesében rejlő orvosi megoldásban látták a potenciált azok, akik A Messziről jött embert a tévéképernyőre juttatták."
A messziről jött ember című mű egy érdekes regényadaptáció, amely Gaston Leroux, Az operaház fantomja és A sárga szoba rejtélye szerzőjének 1916-os, kevésbé ismert regényén alapul. A történet korábban már vászonra került, de 1972-ben egy sorozat formájában is életre kelt. A forgatókönyvet Claude Desailly jegyzi, aki nem csupán íróként, hanem a sánta vadorzó, Prosper alakítójaként is feltűnik a képernyőn. A rendezői székben Michel Wyn ült, akinek pályafutása évtizedeken átívelt, és aki tavaly augusztusban ünnepelte 93. születésnapját. Desailly és Wyn párosának egy másik közös munkája, a Látogatók című sci-fi sorozat, már 1984-ben bemutatásra került az MTV-n, így valószínű, hogy ez a korábbi együttműködés segítette őket A messziről jött ember megvalósításában egy évvel később.
Amely valójában egy klasszikus kosztümös kalandsorozat, mely a századforduló idején játszódik, benne egy, a regény születésekor divatos kísértethistória-szállal: a dúsgazdag iparmágnás André de la Bossière öccse, Jacques és felesége, Fanny tengerentúli vállalkozásuk kudarca után Andréhoz költöznek. Egy nap André hirtelen elutazik, gyárát és kastélyát távolléte idejére öccsére bízza, aki végre jólétben élhet a feleségével, ám miután André nem ad magáról életjelet, különös dolgok kezdenek történni a kastélyban: titokzatos zajok hallatszanak, és a jelek szerint André ugyan meghalt, ám a szelleme visszatért.
