Márton László „Felfüggesztett polgárok” című műve egy izgalmas és elgondolkodtató olvasmány, amely a modern társadalom kihívásait és a polgári jogok felfüggesztésének következményeit boncolgatja. A könyv szereplői olyan emberek, akik a társadalom peremén

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Igazságügyi Hivatal"

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: "Felfüggesztési Osztály"

Tárgy: Kijelentés hivatalos bejelentése Kedves [Címzett neve], Ezúton szeretném hivatalosan bejelenteni, hogy [kijelentés részletei]. Bízom benne, hogy ez az információ hasznos lesz Ön számára, és várom a további együttműködésünket. Üdvözlettel, [Név] [Pozíció] [Kapcsolati információ]

Tisztelt Gazdasági és Igazságügyi Miniszter Úr!

Örömmel osztom meg veletek, hogy az aláíró, nagy nyilvánosság előtt, határozottan kijelentette: "Lóf az van, de jogegyenlőség sajnos nem létezik."

Nem kívánom részletezni, hogy a lóf ebben a formában nem tükrözi a magyar hagyományokat, és hogy szükséges lenne a módosítása. Ami a jogegyenlőséget illeti, a bejelentő állítása a következő tényeken nyugszik. A magyar parlament elfogadott egy törvényjavaslatot, amelyet a nemzet képviselője azonnal aláírt. Ez a törvényszöveg kimondja, hogy "felfüggesztheti azon személyek magyar állampolgárságát, akik más állampolgársággal bírnak, és akiknek állampolgársága Magyarország közrendjére vagy nemzetbiztonságára veszélyt jelent. (...) A törvény értelmében azok, akik idegen hatalom vagy szervezet érdekeit képviselik, vagy azok céljait valósítják meg, nem tarthatják meg állampolgárságukat." Ezen ügyben bárki jogosult bejelentést tenni.

Dr. Senki Bárki egy különleges figura, aki mindig is a rejtélyek közelében élt. Mindenki ismerte őt a városban, de senki sem tudta pontosan, honnan jött vagy hová tart. Érdekes beszélgetések kísérték, a tudomány és a filozófia határvonalán mozgott, mintha az élet értelmét keresné. A különböző emberekhez való kapcsolatai révén mindig új nézőpontokat nyújtott, legyen szó akár a legegyszerűbb kérdésekről, akár a legbonyolultabb problémákról. Az igazi varázsa abban rejlett, hogy sosem akarta megmondani a tutit; inkább arra ösztönözte az embereket, hogy saját maguk találják meg a válaszokat. Sokan látni akarták őt, de valahogy mindig egy lépéssel előttük járt. Dr. Senki Bárki, a titokzatos bölcs, aki a válaszok helyett a kérdéseket helyezte előtérbe.

P.S. Szeretném megemlíteni, hogy nálunk a be- és feljelentés igencsak mély gyökerekkel bír, hiszen hagyományaink része. Ugyanakkor nem nevezném népszokásnak, mivel a nép, mint közösség, nem igazán él ezzel a szokással, csupán az egyének, a közösség tagjai.

P.P.S. Itt van néhány kérdés, ami tisztázásra szorul. Először is, nézzük a felfüggesztést. Petrovics, akit sokan Petőfiként ismernek, egyszer azt írta: "Őseimnek véres kardja. / Fogason függ, rozsda marja..." Most pedig érdemes elgondolkodni, hogy ha egy szlovák gyüttment a fogason lóg, akkor vajon hol található a színmagyar államburger ősi kardja, és hogy ő maga hol helyezkedik el ebben a képletben? Az sem teljesen világos, hogy ha valakit tíz évre felfüggesztenek, de az idegen hatalom vagy szervezet érdekében folytatja a tevékenységét, vajon leveszik-e a felfüggesztést, vagy csak úgy ott hagyják? Hiszen idővel a felfüggesztés elzsibbad, ami nem éppen kedvez a tevékenységének!

Bejelentem továbbá, hogy több olyan egyetlen állampolgársággal rendelkező képviselőt, minisztert, sőt miniszterelnököt tudok, akik az alkotmányos rendet erőszakosan megváltoztatták, ellene szervezkedtek, ellenséget támogattak. Őket mikor és hova függesztik fel?

Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy az elképzelés nem csupán újdonság, hanem inkább egy régi ismétlés. Egy szomszédos országban például gyakran előfordult, hogy Nobel-díjas írók állampolgárságát felfüggesztették; az öt díjazott közül három esetében (Bunyin, Szolzsenyicin, Brodszkij) ez megtörtént. Paszternákot pedig olyan fenyegetések érték, hogy végül inkább lemondott a kitüntetésről. Érdemes megjegyezni, hogy a mai világban is komoly hiányosságok figyelhetők meg ezen a téren. Számos értelmiségi úgy érzi, mintha ki lennének dobva az ablakon. A felfüggesztéseik pedig nem éppen a legmegfelelőbb módon történnek.

A szöveg egyediségét a következő átfogalmazással érhetjük el: A különbségek továbbra is élesek az EU-tagállamok és a nem-EU országok, valamint a szomszédos államok polgárai között. Például én, mint EU-állampolgár, nem lehetek felfüggesztve, hiszen ez a szeretett hazám felfüggesztésével egyenlő lenne. Nem azért, mert annyira kiemelkedő személy vagyok, hanem mert az EU általában védi polgárait a súlyosabb problémáktól. Vannak olyan országok, például Szlovákia, ahol a kettős állampolgárságot nem ismerik el. Csak nagyon kevesen lennének hajlandóak egy papírdarab miatt feladni a hazájukat vagy az életüket. Akik azonban ennyire naivak, azok talán nem is érdemelnének egyet sem.

A Fifikás párt és kormányuk ügyesen megoldotta, hogy Kolozsváron egy jól elhelyezett bélyeg, amelyet gondosan felragasztanak, elegendő legyen ahhoz, hogy magyar honfitársaink részt vehessenek a szavazáson. Ezzel szemben Franciaországban ez a folyamat akár kétezer kilométeres utazással is járhat, legyen szó vonatról, repülőről vagy autóról. Kanadáról és Ausztráliáról már nem is érdemes beszélni. Ha jól számoltam, ez négy különböző helyzetet jelent.

Tovább boncolgathatjuk a témát. Ahogy egy kollégám találóan megjegyezte, a Coca-Cola budapesti képviselője idegen érdekeket szolgál. Ha nem felel meg ennek a követelménynek, könnyedén kirúgják, mint a... A Volkswagen, a Mercedes és a Suzuki magyarországi gyárainak vezetői német és japán érdekeket képviselnek. Ha ők németek vagy japánok, az teljesen érthető. De ha a vezetők magyar származásúak, akkor sem tartom őket idegen érdekek képviselőinek. A probléma ott kezdődik, hogy nem én határozom meg, mi egyeztethető össze az állampolgárságukkal és mi nem. Már csak azért sem, mert rólam is megfogalmazhat valaki hasonló véleményt.

Szívből vallom be: mielőtt a magyar diplomácia világában kezdtem volna el boldogulni, több alkalommal idegen érdekeket szolgáltam. Először egy közép-európai kulturális központ létrehozásáért lobbiztam, majd francia nyelvű egyetem megvalósításáért fáradoztam. Három társra leltem ebben a kalandban. Az egyikük François Mitterrand volt, aki az elképzelés megálmodója volt, míg a másik két szövetségesem Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor voltak. Sajnos a terv végül kudarcot vallott, mivel az ötletgazda más irányba terelte a forrásokat. Harminc év telt el azóta, és csodával határos módon megúsztam a dolgot.

Valóban, a magyar külügyminisztériumban néhány jóakaróm francia titkosszolgálati híreket terjesztett. Azóta is küzdök a gondolattal: hogyan is árulhattam volna el az egyik hazámat a másikért? Lehetett volna például azt mondanom, hogy néhány rendkívül tehetséges szakemberrel és rengeteg ostobával találkoztam?

Térjünk nyugalomra és emlékezzünk szeretettel!