Már 1886-ban megpróbálták bezárni, de azóta is folyamatosan üzemel, és a győri szeszgyár a jövőre is nagy tervekkel tekint.
Egy régi ipari létesítmény a Budai úton, amelyhez új modern egységek csatlakoztak - Fotó: Laczó Balázs / Telex
A legelső győri telefonkönyv lapjain olvashatjuk, hogy 1891-ben a 15-ös telefonszámot kellett tárcsázniuk azoknak, akik a Győri Szeszgyár és Finomító Rt.-t szerették volna elérni. Ez a ma is működő üzem a város legrégebbi gyárának számít, és pontosan azon a helyszínen található, ahol 141 évvel ezelőtt megalapították, mégpedig a Budai úton. Érdekesség, hogy kis híján bezárták már 1886-ban, sőt, a gyár jövőjéért párbajra is sor került!
A gyár izgalmas múltjából merítettünk inspirációt Honvári János "Kis magyar ipartörténet" című művéből, hogy e cikket megalkothassuk.
Nemrég, a soproni Tűztoronyról szóló cikkünben visszautaltunk a győri Tűztoronyra is, amit 1895-ben lebontottak a belváros közepén, de telefonszáma 1891-ben még bekerült az első győri telefonkönyvbe. A tűztorony száma fölött pedig már ott szerepelt a szeszgyáré. A dolog pikantériája az, hogy a Győri Híradó korabeli írása szerint a különösen tűzveszélyes gyár már 6 évvel korábban, 1885-ben kérelmezte, hogy lehessen közvetlen telefon-összeköttetése a Tűztoronnyal. Az első jelentős tűz egyébként 1917-ben tört ki az üzemben.
A szeszgyárat győri kereskedők alapították 1884-ben, részben azért, hogy legyen hova beszállítaniuk a mezőgazdasági terményeket. A gyár így egyidős a győri vízművel, de ekkor épült ki a Győr-Budapest közti vasútvonal is. Nem létezett előtte jelentősebb ipari szeszgyár az Észak-Dunántúlon, és úttörő volt Győrön belül azzal is, hogy ipari vállalkozásként részvénytársaság formában jött létre. Ekkora tőkéhez ugyanis a város legtehetősebbjeinek az összefogására volt szükség.
Az ipari szeszgyárak hajnalán a gyártási folyamat során keletkező szeszmoslék hasznosítása érdekében a gyárak sertéseket és marhákat tartottak. Ez azonban komoly ellenállást váltott ki a korabeli sajtó részéről, amely aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a belváros közeli területen kétezer hízómarha trágyázza majd a környezetet. Ennek ellenére a város közgyűlése végül a szeszgyárnak adta át a telket. 1884. szeptember 30-án, az alapkőletétel alkalmával egy különleges írást helyeztek a kéménybe, amely a helyszín jövőjét hivatott megörökíteni.
"Őfelsége, I. Ferenc József, az Osztrák Császárság uralkodója és Magyarország apostoli királya alatt, amikor a magyar felelős minisztériumot Tisza Kálmán miniszterelnök vezette..."
Indulásakor a gyár 200 állandó munkást foglalkoztatott. Termeléséről, berendezéséről eleinte szuperlatívuszokban beszéltek, viszont a létesítés költsége, részben az előre nem látott többletkiadások miatt, meghaladta az alaptőkét. A forgótőke kevés volt az üzemkezdéshez, ezért váltóhitelt kellett felvenni az Angol-Osztrák Banktól, ami sokkolta a részvényeseket. Különösen azért, mert a gyár átadása után pangani kezdett a szeszipar, ami megnehezítette az értékesítést, válságot idézett elő, a gyár pedig nem tudta fizetni a rövid lejáratú hiteleit.
Valójában már két évvel a győri szeszgyár megalapítása után közel került a bezáráshoz. A gyár megmenekülését azonban egy különös körülmény biztosította: 1500 ökröt kellett tovább hizlalniuk, hogy profitálhassanak az eladásukból. Ehhez pedig elengedhetetlen volt a termelés során keletkező moslék, ami nélkül nem tudták volna fenntartani az állatok táplálását.
A részvényesek rettegtek attól, hogy elveszítik a pénzüket. Volt egy hangadójuk, Perl József ügyvéd, aki azzal vádolta az igazgatóságot, hogy szándékosan teszi tönkre a gyárat, hogy saját zsebére játszva elkótyavetyélhesse. Ez az ügyvéd előbb polgári pert, majd bűnvádas eljárást is indított - végül egyikben sem győzött -, a megvádolt tagok pedig ki akarták záratni a Lloyd testületből. Perl sértő levelet írt Wottitz Gusztávnak, az egyik igazgatósági tag testvérének, Wottitz pedig elküldte hozzá két párbajsegédjét. A becsületbíróság kimondta Wottitz párbajképességét, és a két haragos karddal vívott meg egymással 1887. október 21-én hajnali 2 órakor a Szőlőkert vendéglőben. Perl megsebesült, sebe néhány nap alatt begyógyult, de a törvényszék őt egyheti, a győztest háromheti fogházra ítélte a párbaj miatt. Sokkal nagyobb baj volt, hogy a többéves pereskedés alatt állt a gyár, és már senki nem reménykedett abban, hogy talpra áll.
A fellendülés legnagyobb részben a ma is használt melasz alkalmazásának volt köszönhető, így 1891-től a kukoricafeldolgozást háttérbe szorították, és áttértek erre a lényegesen olcsóbb nyersanyagra. Ekkor már folyamatosan érkeztek panaszok a szeszgyár által kibocsátott szag miatt, ezért egy 50 méter magas kémény építésére is sor került, hogy a füst minél magasabbra emelkedjen. Ebben az időszakban alakult meg Győr telefonhálózata is, és a szeszgyár képviselői részt vettek azon az értekezleten, ahol először merült fel a telefon bevezetésének lehetősége.
A gyár előbb a Wiener Bankverein tulajdonába került 1890-ben, majd 1895-ben Lederer Ágoston vette át a bécsi bank részvényeit. Ez volt az aranykor az első világháborúig. Lederer kezdeményezésére épült meg 1896-ban a győri vagongyár is, ami később - egészen az Audi 1993-as letelepedéséig - a térség legnagyobb gyárának számított. Legelső épületei az akkor már évek óta üresen álló szegyszári istállókból alakultak ki, és a szeszgyár volt a vagongyár egyik első megrendelője.
Az első világháború komoly zavarokat okozott az exportpiacon, és súlyos nyersanyag- valamint munkaerőhiány lépett fel, ugyanakkor a gyárak száma tovább növekedett. A Tanácsköztársaság időszakát is sikerült átvészelni, annak ellenére, hogy 1919 áprilisában a proletárdiktatúra szesztilalmat hirdetett. A hadi események és a spanyolnátha járvány következtében azonban a gyógyszergyárak számára elengedhetetlen volt az alkohol beszerzése. Trianon következtében a korábbi 28 cukorgyárból mindössze 12 maradt az ország határain belül, és a minisztérium döntése értelmében a melaszt az élesztőgyártás számára vonták el, így a szeszgyárak kénytelenek voltak áttérni a cukorrépára.
A gazdasági világválságig tartó időszak a fellendülés szakaszát jelentette, amikor az emberek szeszesital-fogyasztása drámaian visszaesett: ötödannyi italt fogyasztottak, mint 1928-ban. Ennek ellenére a szeszárak olyan magasan maradtak, hogy a gyár még így is profitot termelt.
A második világháború küszöbén, 1938-ban a győri szeszgyár is az állam keze alá került, méghozzá két másik jelentős szeszgyárral együtt. A Lederer család, akik eddig irányították az üzemet, a zsidótörvények következtében kénytelenek voltak távozni az igazgatóságból. A háború évei alatt súlyos munkaerőhiány lépett fel, mivel a termelőket behívták katonai szolgálatra, és a mezőgazdasági termelés is drasztikusan csökkent. A legnagyobb csapást az 1944. április 13-i bombázás mérte az üzemre, amikor a gyár épületei szinte teljesen elpusztultak. A háború végéig összesen 250 bombát dobtak a területére, miközben az udvarán harminc bombatölcsér tátongott, az iparvágányok pedig használhatatlanná váltak. A gyújtóbombák katasztrofális tüzeket okoztak, lángra lobbantva a tartályokból kiömlő finomított szeszt. Sajnos az emberi életet nem kímélte a háború, de a győri gyár esetében szerencsére nem történt személyi sérülés, míg a közeli vagongyárban a tavaszi bombázások során több száz áldozatot követelt a háborús borzalom.
A háború befejezése után, 1945 áprilisában megkezdődött a romeltakarítás, ám a termelés csak december környékén indult újra. A hiperinflációs időszakban a dolgozóknak juttatott havi 2,5-5 liter tiszta szesz különösen nagy értéket nyert, hiszen ez a csekély juttatás sokak számára a megélhetés egyetlen biztosítéka volt.
1949. január 1-jén a magyar állam egy drámai lépést tett, amikor az összes szeszgyárat államosította, így a győri szeszgyár is az Élelmiszeripari Minisztérium irányítása alá került. Ezt követően trösztök alakultak, és 1963-ban a győri üzem is beilleszkedett a Szeszipari Országos Vállalat struktúrájába. Nyolc év múlva, 1971-ben, újabb átszervezések zajlottak, majd 1984-ben a Szeszipari Vállalatok Trösztjét végleg megszüntették. A szervezet 1990-ben átalakult, és az italgyártó üzemek leváltak róla. Végül 1994-ben újjáalakult a Győri Szeszgyár és Finomító Rt., amely azóta Zrt.-ként működik, megtartva eredeti nevét.
A gyár hosszú évek óta szerves része a város életének, így a telephelyének bővítése már nem lehetséges. Ennek ellenére a cég a termelési folyamatok optimalizálására összpontosítva nemrégiben jelentős kapacitásnövelést és hatékonyságjavulást tudott elérni – tájékoztattak minket a legfrissebb fejleményekről.
Kiemelték, hogy az utóbbi években figyelemre méltó technológiai előrelépések zajlottak a gyár területén. A cégvezetés egyre inkább a fenntarthatóságra összpontosít, legyen szó energiahatékony megoldásokról, környezetkímélő gyártási technológiákról, vagy a környezeti lábnyom mérsékléséről. Emellett olyan beruházások is napirenden vannak, amelyek célja a győriek által jól ismert "szeszgyárszag" csökkentése.
"Elengedhetetlen számunkra, hogy a várossal és lakóival tiszteletteljes kapcsolatot építsünk ki, elkerülve a felesleges kellemetlenségeket, és harmóniában tudjunk együttélni" - nyilatkozták, kiemelve, hogy az együttélés szempontjából hosszú távú terveik vannak.
A következő évek során az a célunk, hogy gyárunk, fennállásának 150. évfordulójára, 2034-re, az iparág élvonalába kerüljön a karbonsemlegesség terén. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátott szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok mennyisége pontosan megegyezzen azzal, amit sikerül a légkörből visszanyernünk.
Napjainkban a gyárban termelt etanol gyógyszergyárakba, kozmetikai és vegyipari felhasználásokba kerül, például gyakran előfordulnak győri alapanyagok egy sor ismert hajlakkban. A gyár két fő terméke, a 96 százalékos finomított szesz és a 99,99 százalékos gyógyszeripari minőségű szesz, ezekből körülbelül heti 30-40 kamionnyi terméket állít elő, ennek legnagyobb részét exportálja. Az új utak keresése közben hozták létre 2016-ban a palackozóüzemet, amelyben szélvédőmosó folyadékok, fertőtlenítőszerek és a szeszgyártásban melléktermékként keletkező vinaszon alapuló növénykondicionáló termékeket gyártanak, kiszolgálva a legnagyobb hazai és külföldi kiskereskedelmi láncokat. A Covid idején az ország lakosságának nagy része "testközelből" is találkozhatott a győri gyár termékeivel, mert a termelést átállították a fertőtlenítőszerekre.
Az utóbbi évek eseményei között különleges helyet foglal el a régi gyár területén létrehozott Torula kiállító- és képzőművészeti alkotótér. Ez a kreatív központ napjainkban kortárs művészeti események otthonául szolgál, és nemrégiben a Telexen is hírt adtak róla.
