Ausztrál iskolások rendszeresen macskáknak olvasnak fel – és ez nemcsak szórakoztató, hanem hasznos is! – Könyves magazin

Egy ausztrál állatmenhely macskáinak olvasnak fel általános iskolások. A gyerekek az önkénteskedés ürügyén fejlesztik az olvasási készségeiket.

Egy ausztrál állatmenhely különleges órákat tart, ahol az általános iskolások a macskatartással ismerkedhetnek, utána pedig hangosan felolvasnak az állatoknak. A Hume Könyvtárral közösen indított Tales to Tails (kb. Mesék a Macsekoknak) keretében hetente találkoznak a macskák és a gyerekek. Az alkalmakból mindenki profitál.

A macskák számos szempontból kiváló társak az olvasás során. Nem kritizálnak, ha valaki hibásan ejti ki a szavakat, vagy ha az olvasás nem megy éppen zökkenőmentesen. Türelemmel figyelnek, és ezzel egy olyan légkört teremtenek, ahol bárki bátran belemerülhet a könyvek világába.

Ez a sajátos jellemző lehetőséget biztosít a gyerekek számára, hogy egy nyugodt és támogató környezetben gyakorolják az olvasást. Így nemcsak magabiztosabbá válnak, hanem képesek lesznek leküzdeni a lámpalázat is, amikor közönség előtt kell megjelenniük.

Motivációt nyernek a könyvek világának felfedezéséhez, így a kötelező olvasmányokkal is könnyedén haladhatnak, anélkül, hogy azok terhes feladatként nehezednének rájuk. Az olvasás így szórakoztató élménnyé válik, amely gazdagítja tudásukat és képzeletüket.

Az ausztrál menhely munkatársai hangsúlyozzák, hogy az ilyen alkalmak rendkívül lényegesek mindkét fél számára. A fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy megismerkedjenek a macskatartás alapelveivel, miközben közvetlen kapcsolatba kerülnek a cicákkal. Az állatok számára a szocializáció kulcsfontosságú, amit az iskolás gyerekek nyújtanak számukra. A cicák fokozatosan hozzászoknak az emberekhez, különösen a gyerekek jelenlétéhez, ami segít nekik bátrabbá és barátságosabbá válni. Ez a folyamat pedig jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy könnyebben találjanak új otthonra.

A gyerekek az olvasási készségeik mellett türelmet is tanulnak. A cicák ugyanis nem mindig akarnak játszani, barátkozni vagy egyáltalán előbújni. Sok állatnál már az is időbe telik, hogy ne rettegve kuksoljon egy bútor alatt, amikor a csoport megérkezik.

Az események sajátos következményeként természetesen előfordulhat, hogy az olvasás szórakoztató kalanddá alakul, sőt, a felolvasók akár egy kis cicát is magukkal vihetnek haza.

A menhely dolgozói tapasztalataik alapján gyakran érkeznek olyan kérdések, amelyek arra irányulnak, hogy felnőtt csoportok számára is lehetőséget biztosítsanak a programok látogatására.

Ez a kezdeményezés nem egyedülálló jelenség. Ausztráliában és az Egyesült Államokban is számos állatmenhelyen indultak hasonló programok. Néhány helyszínen kifejezetten a nyári szünetre időzítve kínálnak felolvasási lehetőségeket, lehetővé téve, hogy a gyerekek ne csak a nyári szünet alatt élvezzék az olvasást, hanem folyamatosan gyakorolják is azt, miközben a nyárra kiadott olvasási feladataikat is teljesítik.