Egy Törökbálinti óvónő különös és vitatható módszert alkalmazott, amikor egy gyermek száját leragasztotta. Az eset azonnali reakciót váltott ki, és a nő azonnal elbocsátásra került.
Soha ne ülj ide a buszon: ez a legmocskosabb rész a buszvezető szerint
Egy törökbálinti óvónő áprilisban egy gyerek száját ragasztotta le az óvodában – számolt be róla a Blikk. A részletek még nem tisztázottak, de annyi bizonyos, hogy az incidens az altatási folyamat során történt. A pedagógus egy vékony ragasztószalagot használt a kisfiú szájának eltakarására. Az intézmény belső vizsgálatot indított az ügyben, amelynek következtében a 60 év körüli óvónőt elbocsátották, emellett a hatóságoknak is bejelentették az esetet.
Az eset nem egyedülálló Magyarország területén. Áprilisban ugyanis napvilágot látott, hogy a Somogy megyei Zselicszentpál bölcsődében két gondozó egy gyermek száját ragasztotta le, mert az sírni kezdett az ebéd során. A szituációnak tanúja volt a csoportban dolgozó harmadik gondozónő, aki azonnal jelentette az incidenst, és egy szülő is, aki éppen akkor érkezett meg a gyermekéért. Az érintett dolgozók ebben az esetben is azonnali hatállyal elbocsátásra kerültek.
Az ilyen típusú büntetések néhány évtizeddel ezelőtt, ha nem is számítottak gyakorinak, elő-előfordultak az óvodákban. 1997 óta azonban a gyermekvédelmi törvény sem engedi az ilyen bánásmódot. A törvény kimondja: "A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak." Ahhoz azonban, hogy ez maradéktalanul érvényesülni tudjon, megfelelő személyi feltételek kellenének.
Magyarországon a bölcsődék és óvodák gyermekpedagógusainak arányát a 2012-es EMMI-rendelet határozza meg. Az előírások szerint a 3 év alatti gyermekek esetében tíz gyermekenként egy pedagógus szükséges, míg a 3 év felettiek esetében ez az arány húsz gyermekre emelkedik. Ezen kívül a csoportokat gyakran kiegészíti egy pedagógiai asszisztens, és egy vagy két csoportonként egy technikai személyzet, akit a köznyelvben dajkának hívnak. Ez az arány meglehetősen magas: például Skóciában a 2-3 éves gyermekek esetében öt gyermekenként, míg a 3-5 éveseknél nyolc gyermekenként elegendő egy nevelő jelenléte.
A nem megfelelő körülmények, az egy pedagógusra jutó túl sok gyermek nagyon könnyen vezet a dolgozóknál frusztráltsághoz, kiégéshez, türelmetlenséghez és a nehéz helyzetek nem megfelelő kezeléséhez.
Az óvodáskorú gyermekek nevelésében kulcsfontosságú az empátia, a türelem és a pozitív megerősítés - hangsúlyozta Teveliné Horváth Melinda gyermekpszichológus a kérdésünkre adott válaszában. A fegyelmezés nem arról szól, hogy büntetünk, hanem arról, hogy segítjük a gyerekeket a viselkedésük formálásában és a szociális készségeik fejlődésében. A szakértő elmondása szerint számos hatékony és emberbarát módszer létezik, amelyek segíthetnek a kívánt magatartás elérésében. Például a pozitív megerősítés, mint a dicséret vagy apró jutalmak, rendkívül motiváló lehet. Emellett vannak olyan gyerekek, akiket történetmesélés vagy szerepjátékok segítségével lehet rávenni a rendrakásra, míg mások jobban reagálnak arra, ha választhatnak, például eldönthetik, hogy előbb befejezik-e a játékot vagy sem.
Az óvónő feladata, hogy példamutató nyugalmat sugározzon, miközben határozottan kijelöli a kereteket a gyerekek számára. Amikor egy gyermek különösen zaklatott, fontos, hogy elvigyük őt egy csendes, nyugodt helyre, ahol lehetősége nyílik a megnyugvásra. Ez a megoldás azonban nem összetévesztendő a büntetősarokkal; a cél itt nem a megszégyenítés, hanem a belső béke helyreállítása. Fontos hangsúlyozni, hogy a testi fenyítés, a megszégyenítés vagy bármilyen fizikai kényszer (például a száj leragasztása) soha nem elfogadható megoldás.
Felmerül a kérdés, hogy a szülők miként értesülhetnek arról, mi zajlik a gyermekük életében az óvodában. Nem minden kisgyermek osztja meg szívesen élményeit, sőt, gyakran éppen azokat az eseményeket hallgatják el, amelyek a legjobban aggasztják őket. Pszichológusok szerint ilyenkor érdemes a finom jelekre figyelni: ha a gyermek hirtelen megváltoztatja a hozzáállását, és egyik napról a másikra elutasítja az óvodába járást, az intő jel lehet. A szerepjátékok is árulkodóak lehetnek, hiszen a gyerekek gyakran újraalkotják az óvodai történéseket otthon. Faggatni viszont nem ajánlott, hiszen a túlzott kérdezősködés csak elzárhatja őt a beszélgetéstől. Ha viszont mesél, érdemes figyelmesen hallgatni. Továbbá, részt vehetsz nyílt napokon, ahol saját szemeddel tapasztalhatod meg az óvoda légkörét. A közösségi médiában és helyi csoportokban is rengeteg hasznos információt találhatsz az egyes óvodákról és pedagógusokról, ami segíthet a tájékozódásban.
