Lengyelországban az elnökválasztás első fordulóját követően megkezdődött a politikai tájékozódás és a szövetségesek felkutatása. A pártok között már most intenzív tárgyalások zajlanak, ahogy mindenki próbálja a saját pozícióját megerősíteni a következő lé

A kormánypárt jelöltje a vártnál gyengébben teljesítette a választási megmérettetést, míg az összességében jobboldali ellenzéki jelöltek nagyobb támogatottságot élveztek, több szavazatot zsebelve be.

Mindenki arról beszélt a lengyel elnökválasztás első fordulójának éjszakáján, hogy tényleg az ország jövője múlik a június 1-i végeredményen.

A szavazások szinte minden körzetből érkező eredménye megerősíti az este közzétett, exit poll adatok által előrevetített tendenciákat. Rafal Trzaskowski, a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció jelöltje 31%-os támogatottsággal diadalmaskodott. A második helyen a függetlenként indult, de valójában a 2023-as őszi választásokon ellenzékbe került jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott Karol Nawrocki történész végzett 29,8%-kal. A külföldön leadott több mint félmillió szavazat zöme is már feldolgozásra került; az Egyesült Államok és Kanada kivételével Trzaskowski itt is a legtöbb vokst gyűjtötte be.

A 67%-os részvétel elmaradt a 2023 őszi 74%-os rekordtól.

A harmadik helyre a 38 éves szélsőjobboldali, libertáriánus Slawomir Mentzen került (14,9%), a nyíltan fasiszta Grzegorz Braun 6,4%-a pedig senki által nem várt, megdöbbenést kiváltott magas eredmény.

Szymon Hołownia, a Lengyelország 2050 elnöke és a képviselőházi elnök, a választások során csalódást keltően mindössze 5%-os támogatottságot szerzett. Két baloldali jelölt, Magdalena Biejat és Adrian Zandberg, szoros versenyt folytatva 4,8%-kal és 4,2%-kal zárták a választást. Összességében a jobboldali jelöltek domináltak a szavazatok terén, ám a kormánypárt szereplése a várakozásokhoz képest gyengébbre sikerült, ami a második forduló kimenetele szempontjából bizonytalanságot teremtett.

Rafal Trzaskowski első beszédében a harc és az összefogás szellemét hirdette meg. Kijelentette, hogy véget vet a megosztottságnak, és elkötelezte magát az előző kormányzat, a Jog és Igazságosság (PiS) által elkövetett törvénytelenségek elszámoltatása mellett. Az abortusztilalom megerősítését ígérte, valamint a bürokrácia csökkentésére és a katolikus egyháznak juttatott aránytalan állami támogatások mérséklésére is fókuszál. Holownia és a kormányban részt vevő Új Baloldal jelöltje, Magdalena Biejat, együttműködésre hívta szavazóikat az elkövetkező két hétre. Az őt támogató Parasztpárt is csatlakozott a közös ügyhöz, bár nem volt könnyű számukra, hiszen az elmúlt hetekben éppen azt hangsúlyozták, hogy ne egy nagy párt jelöltje legyen az államfő. Ez a helyzet különösen bonyolulttá teszi a szavazók számára, hogy vajon hallgatnak-e a vezetőikre. Holownia viszont e nehéz helyzetben talán meg tudja őrizni házelnöki posztját, amely az államfői tisztség után a második legmagasabb közjogi méltóságot jelenti.

Donald Tusk kormányának a sorsa azért forog kockán, mert lehetetlenné válik a kormányzás, ha továbbra is olyan államfő lesz, mint eddig Andrzej Duda, aki a törvények megvétózásával megbénítja a törvényhozást, és más módokon is akadályozza, hogy a kormányzó többség megvalósítsa azt a programját, amellyel nyert a 2023 őszi parlamenti választáson. Márpedig Karol Nawrocki már a kampányban is azt ígérte, hogy ő még keményebben szembeszállna a kormánnyal, mint Duda. Vasárnap este pedig azt mondta: meg akarja állítani Tusk "menetelését a teljhatalom felé", mert Trzaskowski államelnöksége, aki ma Tusk pártbeli helyettese, szerinte ezt jelentené. Ezzel azt mondta ki, hogy a jelenlegi alkotmánnyal ellentétes módon akarna működni, hiszen a politikai irányítás a parlamentre támaszkodó kormány feladata, az államfő nem lehet a miniszterelnök ellensúlya. Egyébként azzal vádolta a kormányt, hogy zavaros lakásügyében, amellyel kapcsolatos hazugságaiba többször belegabalyodott, a titkosszolgálatokat használják fel ellene - bár az oknyomozó sajtó nyilvános adatbázisokból dolgozva leplezte le.

A formálisan párton kívüli történész ugyanakkor meglepő üzenetet küldött Jaroslaw Kaczynskinak, a PiS elnökének, akinek jelöltségét köszönhette, és akinek az emberei szervezték a kampányát. "Nekem nincs pártfőnököm, nem köt pártfegyelem, elnökként csak a lengyel emberek érdekét nézve döntenék" - mondta. Bizonyára úgy gondolja, hogy nem kockáztat, a PiS akkor se tud kihátrálni mögüle, ha a pártelnök felhúzza az orrát, hiszen Trzaskowski legyőzését mindennél fontosabbnak tartja. Ugyanakkor ez gesztus Mentzen felé, akit felszólított: "Mentsük meg együtt Lengyelországot!" Őt Kaczynski is tárgyalásra hívta. A libertáriánus vállalkozó még nem nyilatkozott. Ám híveinek jelentős része éppen azért állt mögé (a 29 év alattiak között ő győzött, Nawrocki csak 4. lett), mert olyan politikust akart, aki az évtizedek óta egymással birkózó két nagy párt egyikéhez sem tartozik, tehát nem biztos, hogy Karol Nawrockira szavaznak pusztán azért, mert szintén jobboldali.

Sok múlik majd a május 18-i mozgósítás javításán is. A liberális oldal csak abban bízhat, hogy minden más szempontot háttérbe szorít a legfontosabb: ne térhessen vissza az elmúlt másfél évért bosszút hirdető Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (PiS), mert ha a PiS által támogatott Nawrocki lesz a köztársasági elnök, akkor a Tusk-kormány bukását nehéz lesz elkerülni.