A kristálygyógyítás, a jóslás és a csodacseppek világa egyre népszerűbbé válik, de vajon meddig maradnak ezek a praktikák legálisak, és mi motivál bennünket, hogy igénybe vegyük őket? A kristálygyógyítás egy alternatív módszer, amely a drágakövek és ásv

A Google keresőjében a "kvantumcsepp" kifejezésre több mint 159 millió találat érkezik, míg a "horoszkóp" már több mint kétszázmilliót produkál. Sok ember rendszeresen keres meg jósnőket, energiagyógyítók és alternatív gyógymódok képviselőit, miközben a tudományos alapok gyakran hiányoznak. De vajon miért van ez így? És ami talán még érdekesebb: hogyan lehetséges mindez egy olyan jogrendszerben, ahol a kuruzslás bűncselekménynek számít? Négyrészes cikksorozatunk célja, hogy feltárja, miként létezhet egymás mellett a 21. századi orvostudomány és a spirituális szolgáltatások világa. Az első részben a jogi és pszichológiai aspektusokat vizsgáljuk meg: mit mond a jogszabály, mit érzékel a lélek, és hol húzódik az a határ, ahol a hit átcsap az átverésbe. A következő hetekben pedig interjúkat készítünk jósnőkkel, csodacseppeket árusítókkal és szellemlátókkal – hiszen a Halloween közeledtével mindenkinek jól esik egy kis misztikum.

A 21. században a testünk rejtelmeit MRI-vel tárjuk fel, orvosaink a legújabb gyógyszerekkel segítenek, és ha lelkünkben feszültség támad, akár online pszichológushoz is fordulhatunk. Ugyanakkor este, mielőtt álomra hajtanánk a fejünket, még gyorsan rápillantunk a horoszkópunkra, hogy mit ígér a szerelem frontján, majd a napot egy YouTube-os kristálygyógyító meditációval zárjuk. Elsőre talán ellentmondásosnak tűnik ez a kettősség - mintha a kvantumfizika és egy varázsgömb egyesülne -, de valójában rendkívül emberi megnyilvánulása a modern életünknek.

Az emberi létezés nem csupán a fizikai testünkből áll, hanem a lélek mélyebb, szellemi dimenziójából is. Mindkettő, a test és a lélek, igényli a gyógyulást és a törődést. Platón már az ókorban hangsúlyozta, hogy a valódi egészség eléréséhez elengedhetetlen a test és a lélek harmonikus együttélése. (Nyilván, ha Platónnak lehetősége lett volna modern orvosi berendezések, például MRI-k használatára, talán más szavakkal fogalmazta volna meg gondolatait, hiszen a Kr. e. 4. században a diagnosztikai lehetőségek még meglehetősen korlátozottak voltak.)

Könnyű lenne elítélni azokat, akik csodacseppekkel, jóslással vagy szelleműzéssel foglalkoznak, vagy ehhez fordulnak. Itt is előrángathatunk egy filozófust, Immanuel Kantot (őt amúgy is érdemes mindig előszedni, ha valakit el akarunk ítélni, mert a németnél merevebb embert nehéz találni, ha törvényekről van szó), aki egész filozófiáját arra építette, hogy elválassza a tudást a puszta vélekedéstől. A tiszta ész kritikájában kimondja, hogy tudásunk csak akkor érvényes, ha tapasztalati (empirikus) észlelésekkel és az értelem kategóriáival igazolható. Például a horoszkópok nem állnak semmilyen empirikus tudományos alapokon - később látni fogjuk, hogy ez sem teljesen igaz így -, inkább hagyományokon, analógiákon és szimbolikus megfeleltetéseken nyugszanak. Ezért Kant valószínűleg "dogmatikus babonának" tartotta volna őket.

Kant tehát elég gyorsan letudná az egészet. De ő sosem találkozott egy Instagram-influenszerrel, aki kristályokkal gyógyít, és valljuk be: a német filozófus talán túl szigorú mérce egy olyan világban, ahol a tökéletes etika néha összeegyeztethetetlen az emberi természettel. Ráadásul Kant maga is kissé különc figura - egy ember, aki olyan pontosan élt, hogy a königsbergi polgárok az órájukat állították az ő napi sétája alapján, talán nem a legjobb tanácsadó az életöröm és a spirituális kalandozás terén. (Bár az is igaz, hogy ha Kant lett volna a horoszkópkészítőnk, legalább pontosan tudnánk, mikor érkezik a Merkúr retrogád.)

Szerencsére nem vagyunk erkölcsfilozófusok, így nem kell azonnal ítélkezni mások felett. Ráadásul, ahogy a spooky season közepéhez érkezünk – tudom, nálunk mindenszentek napja van, nem a halloween – sokan hajlamosabbak nyitni a természetfeletti dolgok felé. Ezzel pedig nincs is semmi baj, amíg senkinek nem ártunk vele.

Ugye?

A kérdés megválaszolásához érdemes egy megbízható, tényeken alapuló forráshoz fordulni – bár ez a forrás sokak számára olyan érthetetlen lehet, mint a kvantumfizika. Itt most a jogról van szó, amely konkrét paragrafusokkal operál. Míg Kant a kategorikus imperatívusz mély filozófiai kérdéseit boncolgatta, addig a magyar jogrendszer sokkal inkább a gyakorlatias aspektusokra fókuszál: hol van a határ a gyógyítás és a jóslás között, anélkül, hogy valaki a kuruzslás vádjával szembesülne?

A kuruzslás kérdése a magyar jogban meglepően egyszerűen indul: a 2012. évi C. törvény, azaz a Büntető Törvénykönyv 187. §-a világosan fogalmaz: aki orvosi tevékenységet jogosulatlanul gyakorol, az bűncselekményt követ el. Eddig minden világos. Az igazi kihívás azonban ott kezdődik, hogy mi számít pontosan "orvosi tevékenységnek", és hol húzódik a határ a gyógyítás, a lelki támogatás, a vallásgyakorlás és a tiszta csalás között. A jogi keretek meghatározása nem mindig könnyű, hiszen a gyógyító szándékú tevékenységek és a manipuláció határa sokszor elmosódik, ami számos kérdést vet fel a jogalkalmazásban és a társadalom szemében is.

Hogy ebben eligazodjunk, Lázár László egyéni ügyvédet, a Joggyakorlat jogászát kérdeztem. A Joggyakorlat tagjai a honlapjukon azt írják magukról, hogy számukra "a jog nem misztikum, hanem eszköz - eszköz a tisztább helyzetekhez, a tudatosabb döntésekhez, és egy kiszámíthatóbb jövőhöz." Amikor valaki a bemutatkozójában a misztikumot és a jövőt emlegeti, az vagy jósnő, vagy jogász. Lázár László az utóbbi, aki szerint az első és legfontosabb lépés, hogy kettéválasszuk a jóslást és a kuruzslást, azaz a lelki egészséget és a fizikai egészséget ígérők csoportját.

A gyógyítás kifejezetten az orvosok privilégiuma. Ha valaki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, akkor a Btk. 187. §-a szerinti kuruzslás bűncselekményt valósítja meg. Az alapeset egy évig, orvosi jogosultság színlelése esetén pedig akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő. (Szóval ha valaki azt állítja magáról, hogy orvos, miközben a legközelebbi kapcsolata az orvostudománnyal az, hogy egyszer megnézte a Dr. House-t, az komoly bajban van.)

Valóban! A 960906-os TEÁOR kód alatt hivatalos keretek között is űzhető a vállalkozási tevékenység. Ez azt jelenti, hogy létezik egy hivatalos adószám kategória, amely magában foglalja az asztrológiai és spirituális tevékenységeket, beleértve a csillagjóslást, a spirituális szolgáltatásokat és a tenyérjóslást is. (Hihetetlen, de az állam tényleg elismeri, hogy valaki hivatalosan tenyérjós lehet! Kant valószínűleg a sírjában forog ettől a gondolattól.)

Mindig van egy "de", és ez alól a jóslás sem kivétel. A jogszerűség határain belül marad, amennyiben a szórakoztatás, a vallásgyakorlás vagy a hitéleti szolgáltatás keretein belül zajlik. Azonban, ha valaki valótlan ígéretekkel próbál pénzt szerezni, az már a Btk. 373. §-a szerinti csalás bűncselekményéhez vezethet, amelynek büntetése a kárt szenvedett fél által elszenvedett veszteség mértékétől függ.

Itt érkezünk el a kényes ponthoz: mi történik, ha valaki a jóslást gyógyító módszerként állítja be? Például, ha valaki daganatokat „diagnosztizál”, betegségeket „szüntet meg”, vagy azt javasolja, hogy hagyják el a gyógyszereiket. Ilyen esetben már határozottan kuruzslásról vagy akár csalásról beszélhetünk. A lényeg nem abban rejlik, hogy kristálygömbből vagy tarokkártyából olvasol, hanem abban, hogy valóban ígéretet teszel a gyógyításra.

Érdemes megemlíteni, hogy ha valaki a televízió képernyőjén azt állítja, hogy egy nap leforgása alatt 280 vak embert segített visszanyerni látását, akkor ez jogi szempontból nem ütközik semmilyen előírásba. Ugyanis - és most maradjunk egy kicsit kétkedők - el kell ismernünk, hogy mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy hamis állításokat tegyen, akár a televíziós adások során is, amíg ezzel nem okoz kárt másoknak.

Számos vallási közösségben a gyógyító szertartások nem tartoznak a kuruzslás fogalmába, mivel a joggyakorlat ezeket a vallásszabadság keretein belül kezeli. A bíróságok azonban mindig az egyes esetek sajátosságait is vizsgálják, tehát a helyzet nem ilyen egyszerű. A vallásokkal kapcsolatos megközelítést érdemes tiszteletteljesen kezelni, függetlenül a jogi keretektől — ennek okait a cikksorozatom következő részében részletesebben kifejtem. Addig is annyit fontos megjegyezni, hogy nem helyénvaló, ha valakit a hite miatt ítélnek el. (Ezzel a nézettel még Kant is egyetértene.)

A természetgyógyászok világában számos izgalmas és különleges megközelítéssel találkozhatunk. Az Egészségügyi törvény (Eütv.) szakszerű megfogalmazása szerint ezek a nem-hagyományos gyógyító módszerek "a konvencionális eljárásoktól eltérő eljárásokat alkalmaznak, amelyek kiegészíthetik a klasszikus gyógyítást, sőt, bizonyos körülmények között orvosi felügyelet mellett akár helyettesíthetik is azt." A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy léteznek olyan alternatív kezelések, amelyeket nem orvosi végzettséggel rendelkező szakemberek is nyújthatnak, de kizárólag meghatározott képesítéssel és gyakran orvosi engedéllyel vagy felügyelettel. A természetgyógyászati technikák rendszere pedig rendkívül sokszínű és izgalmas, hiszen különböző szintű és típusú megközelítések találkoznak benne:

És ha ez mind még mindig nem lenne elég bonyolult: mindehhez a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által kiadott működési engedélyre is szükséges van. Szóval a válasz a kérdésre, hogy "meddig mehet el valaki?" az, hogy: attól függ. Attól függ, hogy mit csinál, hogyan nevezi, van-e papírja rá, és hogy pontosan mit ígér az ügyfélnek. A magyar jog tehát nem tiltja a spirituális szolgáltatásokat vagy az alternatív gyógyászatot - de nagyon pontosan szabályozza, hogy ki, mit, hogyan és milyen keretek között csinálhat.

A jog megmondja, hogy mit szabad csinálni, de nem magyarázza meg, hogy miért akarjuk csinálni. Miért fordul valaki jósnőhöz, amikor a Google is megmondja az időjárást? Miért vesz valaki kvantumcseppet, amikor az antibiotikum receptre kapható? És ami talán a legfontosabb: tényleg olyan naivak ezek az emberek, vagy valami mást keresnek, amit a hagyományos orvostudomány nem tud nekik adni? Ezekre a kérdésekre már nem a jog, hanem a pszichológia tudja a választ.

Szabó Orsolya pszichológust, a Mindset Pszichológia munkatársát kérdeztem, aki - talán nem véletlenül - képzésben lévő Jungi analitikus is. (Igen, Jung, aki az álmokról, az ősi szimbólumokról és a kollektív tudattalanról írt. Ha már misztikumról beszélünk, akkor Jung neve előbb-utóbb úgyis előkerül.) A Jungi analitikus képzés egy, a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás Grémiuma által elfogadott és akkreditált, módszerspecifikus pszichoterápiás képzés. A képzőhely az Európai Pszichoterápiás Szövetség "Európai Kiképző Intézet" akkreditációjával is rendelkezik, vagyis egy nemzetközileg elismert és szakmailag ellenőrzött pszichoterápiás módszerről van szó.

Magyarországon a Jungi analitikus pszichoterapeuta képzéshez egy különleges előfeltétel szükséges: az érdeklődőknek először el kell végezniük az egészségügyi szakpszichológusi szakképzést, amely általában a klinikai szakpszichológiát jelenti. Ezen alapokra építkezve folytatódik a terapeuta képzése, ahol a választott megközelítés például a Jungi analízis lehet. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a szakembereknek legalább tizenegy évnyi, gondosan ellenőrzött egészségügyi és pszichológiai képzés áll a hátuk mögött.

Szabó szerint a tudományosan nem igazolt módszerek vonzereje sokkal mélyebben gyökerezik annál, mint hogy egyszerűen "hiszékenyek" lennénk. Olyan pszichológiai működésmódokról van szó, amelyek mindannyiunkban jelen vannak - még azokban is, akik büszkén vallják magukat szkeptikusnak.

Amikor hirtelen elveszítjük a kontrollt az életünk felett – és ezt mindannyian jól ismerjük: egy váratlan betegség, egy válás, vagy egy munkahelyi krízis – ösztönösen kapaszkodókat kezdünk keresni. Ennek mélyen gyökerező evolúciós pszichológiai háttere van: az ősi ember, aki képes volt észlelni a mintázatokat (például, hogy a susogó fű mögött egy tigris rejtőzhet), sokkal nagyobb eséllyel maradt életben, mint az, aki nem vette észre a veszélyt.

A gond ott kezdődik, hogy az agyunk túl jól csinálja ezt. Olyan jól, hogy néha ott is lát mintázatokat, ahol nincs. És amikor bizonytalan helyzetben vagyunk, amikor a világ túl kaotikusnak tűnik, sokkal könnyebben elfogadunk olyan magyarázatokat, amelyek gyorsan, egyszerűen kínálnak választ arra, ami velünk történik.

A tudomány világa nem éppen egyszerű. A tudományos szakértők gyakran bonyolult összefüggésekkel és feltételes kifejezésekkel fogalmazzák meg az eredményeiket. Olyan kifejezések, mint "valószínűleg", "a kutatások alapján", vagy "további vizsgálatok szükségesek" nem nyújtanak azonnali megnyugvást az elme számára. Sőt, ezek inkább fokozzák a bizonytalanság érzését, és arra ösztönöznek, hogy mélyebben elgondolkodjunk, "elmetornára" hívnak. Ez pedig kihívásokat jelent, amelyek sok esetben félelmet keltenek bennünk, és erős stresszhelyzeteket idéznek elő.

A kvantumcsepp egyszerűen "gyógyít". A jósnő egyszerűen "látja a jövőt". A kristály egyszerűen "harmonizálja az energiáinkat". Kész. Egyszerű. Érthető.

Szabó véleménye szerint ez a jelenség felébreszti bennünk a gyermeki énjét, amikor a fantázia és a valóság határai elmosódnak. Gyerekkorunkban teljesen természetes volt hinni a mesék csodáiban, abban, hogy a világ tele van varázslatos erőkkel. Felnőttként persze tisztában vagyunk azzal, hogy a dolgok nem mindig így működnek – mégis, amikor szorongás gyötör, vagy amikor elveszítjük a kontrollt az életünk felett, könnyen visszatérhetünk ebbe a gyermeki állapotba.

Íme egy egyedi átfogalmazás: Carl Gustav Jung, a neves pszichoanalitikus, teljesen új perspektívából közelítette meg az érdekes véletlenek világát. Az ő szinkronicitás fogalma világosan megvilágítja azokat a különleges pillanatokat, amikor egy belső érzés és egy külső esemény szinkronban van, annak ellenére, hogy nem áll fenn közöttük nyilvánvaló oksági összefüggés. Például, képzeljük el, hogy valaki álmában egy ritka szimbólumot lát, majd másnap váratlanul találkozik valakivel, aki pont erről a motívumról beszél.

Jung szerint ezek nem egyszerű tévedések vagy kognitív torzítások, hanem a kollektív tudattalan mintázatai nyilvánulnak meg bennük. A belső állapot és a külvilág egy adott pillanatban mintha "egymásra hangolódna". Itt nem a világ direkt történő megmagyarázásáról van szó, hanem arról, hogy mindez a különös érzés, különös felfedezés az egyén számára milyen értékkel, hatással és jelentéssel bír. Ez fontos különbség. A kognitív pszichológia azt mondja: tévedsz, az agyad becsap. Jung azt mondja: talán nem becsapás, hanem szimbólum. Talán nem tévedés, hanem üzenet - nem az univerzumtól, hanem a saját tudattalanodtól.

Jung nem utasította el teljesen az asztrológiát; inkább úgy látta, mint a kollektív tudattalanunk égi kivetítését. Az emberek évszázadok óta a kozmoszba vetítik belső pszichés mintázataikat, amelyek szimbolikus nyelvvé formálódnak. Ez a megközelítés sokkal költőibb, mint az a magyarázat, hogy "az agyunk mintázatfelismerő rendszere túlpörög". Ugyanakkor nem zárhatjuk ki, hogy mindkettő igaz lehet egyszerre.

A kulturális és vallási háttér jelentős mértékben felerősíti a jelenségeket, amelyeket tapasztalunk. Számos társadalomban a jóslás, az asztrológia, vagy a hagyományos népi gyógyító praktikák évszázadok óta szerves részei az életnek. A valláslélektani megközelítés szerint a transzcendenciába vetett hit, valamint az a mély vágy, hogy az élet eseményei mögött értelmet találjunk, alapvető emberi igény. A digitális világ pedig új dimenziókat nyitott meg e hagyományos mintázatok számára. Az algoritmusok intelligens módon szelektálják a tartalmakat, hogy megerősítsék a már meglévő meggyőződéseinket. Amint csak egyszer is belemerülünk egy kristálygyógyítással kapcsolatos videóba, a YouTube azonnal elkezdi önteni ránk a hasonló témákat, ezzel pedig könnyen azt a benyomást kelti, hogy a "jelek" szinte mindenhol jelen vannak a világunkban. Pedig valójában csupán az algoritmusok működnek a háttérben, amelyek a figyelmünket manipulálják.

Ezek a tényezők alkotják azt a kedvező alapot, ahol a tudományos alátámasztás nélküli módszerek könnyen elnyerhetik a népszerűséget, különösen a bizonytalan helyzetekben.

A kérdés valójában nem az, hogy "miért hajlamosak az emberek elhinni ezeket a dolgokat?", hanem sokkal inkább az, hogy "miért olyan nehéz ellenállni ennek a hitnek, amikor a társadalmi normák, a kulturális hatások és a félelmeink mind ebbe az irányba terelnek bennünket?". És talán a legfontosabb dilemmánk az, hogy ha valaki valóban jobban érzi magát egy kristálygyógyító kezelése után - még ha csupán placebo hatásról van is szó -, akkor vajon ez valóban káros? Vagy csak akkor válik problémássá, ha mindez a hagyományos orvosi beavatkozások elhanyagolásához vezet?

Ezekre a kérdésekre a sorozat következő epizódjaiban fogok választ keresni. De addig is, ha esetleg bejönne a mai horoszkópja, ne feledje: nem az okozza, hogy a Jupiter a Vénuszhoz közelít. Hanem az, hogy az elméje hihetetlenül tehetséges abban, hogy még a legbizarrabb helyzetekben is értelmet találjon.