A 1930-as években Fehérvár utcái még a régi idők báját őrizték, amikor Szent Kristóf, az utazók védőszentje, szimbolikusan mutatta az irányt a Balaton csodái felé. A város közlekedése ebben az időszakban a gyalogosok, lovas kocsik és néhány motoros járgán
Így változott a közlekedés Fehérváron az egyik népszerű kereszteződésben
A két folyamat szoros kölcsönhatásban állt egymással, és a nagyszabású építkezések során egyre inkább megmutatkozott az igény a városi forgalmat hatékonyan kiszolgáló szélesebb utak iránt. A Balaton-parti települések, amelyek népszerű kiránduló- és fürdőhelyekké váltak, nem csupán a vasúti kapcsolat révén, hanem egyre többen autóval vagy motorbiciklivel is elérhetők lettek. Ekkoriban született Nóti Károly híres kabaréjelenete, amelyben Salamon Béla lelkesen hangsúlyozza, hogy a nagyságos asszony Lepsénynél még ott tartózkodott. E fejlődésnek köszönhetően új útjelző táblákra is szükség volt, hogy a közlekedés Fehérváron és a környező területeken zökkenőmentesebbé váljon.
Közlekedés Fehérváron az 1930-as években: táblák helyett szobrok
A Budai út és a Vörösmarty tér kereszteződésében 1938-ban állították fel Vilt Tibor szobrászművész emblematikus Szent Kristóf szobrát, amely a gyermek Jézussal együtt a budapesti, veszprémi és balatoni irányokat jelölte meg. Az alkotás a második világháború viharai során megsérült, és azóta nem került helyreállításra. A közeli, nagy forgalmú kereszteződésben, ahol a Várkörút, Budai út és Új Várkörút találkozik, valamint a Prohászka Ottokár úton, amelyet akkoriban Népköztársaság útjának, Vöröshadsereg útjának és Lenin útnak neveztek, az ötvenes évek elején felmerült a lehetőség, hogy egy korszerű forgalomirányító berendezést helyezzenek el.
A megyei és országos sajtó is felfigyelt a kérdésre. 1956-ban a Rendőrségi Szemle hangsúlyozta, hogy a fővárost a Balatonnal összekötő főút legveszélyesebb szakaszát érdemes lenne közlekedési lámpával ellátni. A régi útjelző és forgalmi táblák cseréje 1959-ben vette kezdetét. Az új táblák közül sokat már neonnal világítottak meg, és ezek kapták meg elsőként a helyüket az oszlopokon.
Ahogy az archív képen is látszik, a lámpát továbbra is csak tervezték, üzembe helyezésére valamikor a hatvanas évek elején került sor. Addig a gyalog, kettő vagy négy keréken közlekedők a KRESZ-t többé-kevésbé betartva kerülgették egymást a Petőfi iskola, Teleki gimnázium, Gyöngyvirág-ház és Kiskulacs által közrefogott területen. A balesetek elkerülése érdekében a rendőri forgalomirányítást is gyakran bevetették, és az első lámpát is az ott posztoló közeg állította kézzel - ezért is nevezték rendőrlámpának.
