Kossuth Lajos rokonaiként bukkant fel, névtelenül élt, és a kis magyar politikai kalandor szinte feledésbe merült.

A királyi udvar fényűzésétől kezdve a 300 forintos alsószoknyák varázsán át, egészen az idősebb korosztályt szórakoztató hegedűmuzsikáig terjed a sokszínűség.

Kossuth Lajos vérrokonaként mutatták be Halász Olivért a választóknak 1892 januárjában, amikor a józsefvárosi kortesek próbálták megnyerni a közönséget. Ez a szokatlan reklám szinte ideális volt a függetlenségiek színeiben induló képviselőjelölt számára, hiszen a 48-as eszmék örökségének képviselete jelentős vonzerőt jelentett. Azonban érdekes megjegyezni, hogy a vérrokonság állítása teljes mértékben hamis volt: a valódi kapcsolat csupán annyi, hogy Kossuth Lajos apja Dabason hunyt el, míg Halász Olivér ott látta meg a napvilágot.

A volt kormányzó azonban valóban kifejezte támogatását az induló iránt, ezt egy táviratban küldte el a józsefvárosi függetlenségieknek. Ők pedig a sürgöny üzenetét falragaszokra és újsághirdetésekre transzformálva tájékoztatták a választókat. Így hatalmas volt a remény az ország egyik legnagyobb lélekszámú választókerületében, hogy végre sikerül mandátumot nyernie a 48-as jelöltnek. Sőt, a huszonöt éves ellenzéki harc után talán végre sikerülhet felülmúlni az ellenfeleket.

Kossuth persze nem ismerhette személyesen Halász Olivért, hiszen csak pár hónapos csecsemő volt, amikor a politikus a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült. Egyáltalán, Dabashoz sem volt semmi köze azt leszámítva, hogy míg ő sajtóvétségért börtönben ült, szüleit és testvéreit ezen a településen fogadták be, és édesapja, Kossuth László itt is hunyt el 1839-ben.

A negyven évvel később végrehajtott felújítás volt az a fontos esemény, amely összekapcsolta a száműzöttet Dabassal és a Halász család széles ágazatával. A pénzgyűjtés kezdeményezője Zlinszky Istvánné volt, aki nyílt levélben kérte a honleányokat, hogy támogassák az ügyet. Az emlékműbizottságot viszont Pest város egykori főorvosa, Halász Géza akadémiai levelező tag irányította. Végül ők ketten számoltak be Kossuthnak a méltó síremlék elkészültéről, és együtt fogadták 1880 nyarán a számos küldöttséggel érkező tisztelgő látogatókat, akiket a Halász család kúriái láttak vendégül. A volt kormányzó egy gyönyörű porcelánvirágokból készült koszorút küldött, amely a megemlékezés után a református templom falában kapott helyet, hogy megőrizhessék emlékét.

Dr. Halász Géza, a 48-as képviselő, a parlamenti színtérre került e különleges esemény révén, de talán még ennél is nagyobb büszkeséggel tölthette el, hogy Kossuth Lajos néhány kedves sor kíséretében megküldte neki azt az arcképet, amelyet fia, Ferenc készített róla. 1888-ban, amikor az orvos elhunyt, egyetlen élő gyermekének, Halász Olivérnek jutott osztályrészül ez a becses relikvia. Ezen kívül Olivér örökölte apja bérházait, pesti telkeit, Dabas körüli földjeit, ingóságait, és nem utolsósorban a híres-hírhedt reputációját, amely Kossuth Lajos emblematikus választási táviratában öltött testet.

A választás valóban tele volt ígéretekkel és reményekkel. A jelöltet, akit gyakran "józsefvárosi háztulajdonosként" emlegettek – bár akkoriban csupán egy telke állt a József körúton – 1892. január 24-én a zsúfolásig megtelt nemzeti tornacsarnokban, a feszültséggel teli tömeg előtt mondhatta el programbeszédét.

Hangos ováció tört ki, amikor Halász Olivér megosztotta vízióját a közönséggel, melyben a nemzeti hadsereg, önálló vámterület, valamint nemzeti bank létrehozása szerepelt. Emellett felszólította a budai Várban a magyar nyelvű királyi udvartartás létrehozására, ami szintén vastapsot kapott. Az előadó elkötelezte magát a polgári házasság bevezetése és az adócsökkentés mellett, amit szintén lelkes taps kísért, továbbá sürgette az izraeliták teljes jogegyenlőségét.

illetve hogy bontsák le az elavult Rókus kórházat és építsenek a józsefvárosiaknak állandó zsibárus csarnokot.

Hárman vágtak neki a választási versenynek a kerületben. A kormánypárt színeiben Berzeviczy Albert, a közoktatásügyi államtitkár indult, míg az ellenzéki szavazók támogatásáért a nemzeti párti Horánszky Nándor és Halász versengett. Délig a két ellenzéki jelölt vezette a mezőnyt, és felmerült a lehetőség, hogy közöttük pótválasztásra kerül sor. Ám délután Tisza Kálmán váratlanul belépett a színre, szavazott Berzeviczy ellen, így a szabadelvű párt aktivistái azonnal munkához láttak a környéken. Este nyolcra a Szabadelvű Párt 1821 szavazatot gyűjtött össze, míg a nemzeti pártiak csupán 836 voksot kaptak, a 48-asok pedig 333 szavazattal zárták a napot. Berzeviczy azonnal átvehette a mandátumot, ezzel biztosítva helyét a politikai színtéren.

Halász Olivér önmagát elégedettnek tüntette fel. Kifejtette, hogy „legalább láthatták”, hogy a Józsefvárosban létezik Függetlenségi Párt, hiszen ha ő nem indul, a párt támogatói valószínűleg a másik ellenzéki jelöltet választják. Ugyanakkor az egykori 48-asok visszanyerése nyilvánvalóan nem bizonyult sikeresnek.

Ami a dolgokat illeti, Halász Olivérnek ebben az időszakban más jellegű problémái is akadtak. Alig egy évvel ezelőtt kötött megállapodást Krátky Irmával, öt gyermekének anyjával, arról, hogy a köztük lévő "kölcsönösen elérhetetlen gyűlölet" miatt, és mivel "a kibékülésnek még a halvány reménye sem létezik", különválnak útjaik. A sikertelen képviselő-választás után néhány héttel már el is vette feleségül a neves budapesti ügyvéd, Funták Sándor lányát, az éneklési ambíciókkal rendelkező Ágnest. Csakhogy másfél év sem telt el, és már arról cikkeztek a bulvárlapok, hogy ők is beadta a válópert. A közvélemény csupán egy 300 forintos alsószoknya ügyéről értesült, ám érdemes ezt a válópert a kontextusában szemlélni, hiszen Krátky Irma évenként pontosan ennyit kapott gyermekenként a felmerülő költségek fedezésére.

Hogy Funták Ágnes költekezése mennyire mély gödörbe taszította Halász Olivért, azt ma már nehéz volna megítélni, de elgondolkodtató tény, hogy amikor édesapja korábban ráhagyta saját belvárosi házát, érdekes kikötést fogalmazott meg. Dr. Halász Géza úgy rendelkezett, fia csak haszonélvezője lehet a háznak, de nem adhatja el, nem terhelheti meg adóssággal, és köteles az épületet a saját gyermekeire hagyományozni. Ennek a szigorú kikötésnek az ismeretében már kevésbé lepődik meg az ember, amikor Halász Olivér iratai között egyre-másra súlyos hitelek és váltótartozások dokumentumaira bukkan, és hogy a róla szóló újsághírek is főleg a terhére lefolytatott árverezéseket rögzítik.

Mit szépítsük, Halász Olivér az elkövetkező években teljesen összeomlott.

Hol 20 ezer, hol 40 ezer, sőt 50 ezer forintos adósleveleket írt alá, eladta az apjától rámaradt zuglói telkeket, kipergett az ujjai közül egy Gödöllő környéki birtok és a József körúton megépített háromemeletes ház is, ahol lakott. Árvereztette az ingóságait boldog-boldogtalan, míg végül az édesanyja a fővároshoz fordult kegydíjért az állandó nélkülözésre hivatkozva, ő pedig áruba bocsátotta még a télre félretett tüzelőjét is. Azért is perre ment, hogy ne kelljen végkielégítést fizetnie gazdatisztjének, és amikor Pesten lebukott egy haldoklókat fosztogató orvos, bejelentkezett, hogy édesapja halálos ágyánál csak 300 forintot talált a remélt 40 ezer helyett a Wertheim szekrényben, bizonyára a megtévedt doktor vitte el a többit.

Mindez természetesen nem gátolta meg abban, hogy újra és újra feltűnjön a Kossuth-párt prominens tagjai között, hogy segélyegyletekben aktívan részt vegyen, és hogy telket adományozzon a zuglói református templom javára. Az sem állt útjába, hogy 1901 márciusában a gyermekei ideiglenesen gondnokság alá helyezték őt. Az erről szóló újsághír mintha sejteket sodorna a levegőbe, utalva arra, mi is rejlett a féktelen vagyoni hanyatlás mögött: "Halász Olivért, aki a fővárosban is jól ismert gavallér volt, és akinek birtokai Alsó-Dabason találhatóak, gondnokság alá helyezték."

Az atyai ház és az öröklött birtokok ekkor a gyermekeire szálltak, míg a hitelezők elragadták azokat a javakat, amelyekhez még hozzáférhettek. Néhány év csendes időszakot követően Halász Olivér Újpestre került, ahol nem csupán hegedűjátékával varázsolta el a helyi Kossuth-szoborbizottság adománygyűjtő koncertjének résztvevőit, hanem a városi közéletben is aktívan részt vett. A virilis listán való megjelenésével bejutott a tanácsba. Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy legújabb felesége, a város legnagyobb bérházának tulajdonosa, Becze Zsuzsanna vagyonának köszönhetően érte el ezt a megtiszteltetést.

Hatvanéves korában, 1909-ben Halász Olivér elérkezett ahhoz a mérföldkőhöz az életében, amikor a Becze-udvart eladták Újpest városának, hogy helyet adjanak az újonnan alapított gimnáziumnak. Néhány év elteltével már azt tapasztalhatjuk, hogy harmadik feleségétől is elvált, és egyedülállóként költözött fia, Olivér mellé egy modern, kényelmes bérházba a Ráday utcában. Ez a helyszín vált a végrendeletének megfogalmazásának színhelyévé is, amelyet 1923. szeptember 23-án írt alá.

Hogy mije maradt ekkorra az egykori földesúrnak, háztulajdonosnak és képviselőjelöltnek? Jó néhány olajfestménye, rajza és számos berámázott családi fényképe. Egy fonott arany óralánca, órája, egy családi címeres pecsétgyűrűje és egy rubintos meg egy türkiz köves melltűje. Három rend ruhája és fél tucat részvénye. Egy szobabútora, pár szőnyege, vázái, nippjei, egy ezüstfejű sétapálcája. Jó ágyneműje, lószőr matracokkal. És természetesen a legnagyobb kincse: "Kossuth Lajosnak a fia, Kossuth Ferencz által festett, üvegtokban lévő arcképe a remekül faragott farámájával és a képet magyarázó emlékirattal együtt, amelyet Kossuth Lajos 79 éves korában édes atyámhoz néh. dabasi Halász Gézához címzett."

Ezt az örökséget az idősebbik fiának, az építész Gézának adta át. A városi hivatalnok Olivér a szobabútorral és az ágyneművel gazdagodott, míg Géza felesége a lekvárok és paradicsombefőttek felét vehette magához.

Ervin unokájáé lett a "sárgaszínű műhegedű vonóstul", azzal a kívánsággal, hogy "tanuljon meg hegedülni, ami az élete borús napjaiban igen jó vigasza lesz".

A gazdasszony örökségeként az összes konyhai használati tárgy és a tüzelőanyag maradt. Halász Olivér néhány Zsolnay-váza eladásából fedezte a temetés költségeit, ami talán egy késlekedett bocsánatkérésként is felfogható. Az "anyára" - akinek már a második férje, a Népszínházban népszerű Ujváry Károly komikus is eltávozott - egy vörös zergebőr fotelt és két üvegbúrás olajlámpást hagyott hátra.

Haláláról nem értesítettek a lapok, és a családja sem tett közzé gyászjelentést. Az időpontot csupán a végrendelet utolsó sorából ismerjük, amelyen az állt: 1923. december 16-án hirdették ki. Amikor a következő évben Az Ujság cikket írt Kossuth Lajos családtagjainak nyughelyéről, megemlítették az 1880-as síremlékavatást is. Halász Olivérről úgy szóltak, mintha már hosszú évek óta nem lenne közöttünk.