A gazdaságra nézve kedvezőtlen, gyenge minőségű elővásárlási szabályzat mögött kormányzati érdekek sejthetők.
A külföldi tőkebefektetések engedélyezésének rendszere Magyarországon túlzottan szigorú, a kormány minden egyes tranzakcióra és annak részleteire alaposan rálátni kíván. Ráadásul a kormány elővásárlási jogot is biztosított magának, mindezt nehezen értelmezhető jogalkotással. Eddig a kormány nem igazán élt a tiltás eszközével, és valószínűtlen, hogy kényszerített felvásárlásokra kerülne sor, bár aggasztó, hogy az új szabályok a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjedhetnek. Miközben készül az uniós rendelet, a magyar rendszer jövője egyre bizonytalanabbá válik.
A kormány június végén, társadalmi és szakmai egyeztetések nélkül, hirtelen módosította a külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó szabályozást. Az új kormányrendelet legfontosabb eleme, hogy a magyar állam minden bejelentésköteles jogügyletnél elővásárlási jogot kap. Ez azt jelenti, hogy ha egy német cég meg szeretné vásárolni egy magyar vállalkozást, akkor ezt a tranzakciót be kell jelenteni a gazdasági minisztériumnak. A minisztérium ezután vizsgálatot végez, és ha a miniszter úgy dönt, hogy a tranzakciót megakadályozza, az állam jogosult arra, hogy a bejelentett feltételek szerint megvásárolja a céltársaságot. Korábban, egy másik, 2024 elejétől érvényes módosítás következtében, csak naperőmű-beruházások esetén volt lehetősége az államnak az ilyen lépésekre.
A pandémia idején létrejött jogszabály célja, hogy védelmet nyújtson a nemzetstratégiai fontosságú szektorok és vállalatok számára az ellenséges felvásárlásokkal szemben. Azonban a gyakorlatban az érintett ágazatok köre meglepően szélesre nyúlik, lehetővé téve az állam számára, hogy szinte bármely iparágban éljen elővásárlási jogával, amennyiben külföldi érdekeltségek próbálnak birtokhoz jutni.
Az új, széleskörű elővásárlási jogot a módosítás legalábbis vitatható módon vezette be. Ez a jog ugyanis csak abban az esetben lép életbe, ha a miniszter megtiltja a bejelentett tranzakciót, amely így érvényét veszti.
Kihívást jelent megérteni, hogy az állam hogyan szerezhet elővásárlási jogot egy olyan tranzakcióban, amely valójában nem létezik.
A naperőművek beruházásainak szabályozása jól átgondolt struktúrát követ: az állam elővásárlási joga az üzlet bejelentését követően lép életbe. Amennyiben az állam nem dönt a jog gyakorlása mellett, a miniszternek két lehetősége van: vagy jóváhagyja az ügyletet, vagy elutasítja azt.
A jogi helyzet, amely a semmis jogügyletekhez kapcsolódó állami elővásárlási jogra épül, bizonyos értelemben megkérdőjelezhető. Elméletileg lehetőség lenne perek indítására, azonban a gyakorlatban ez aligha valósul meg. A vevőnek mindig ő a felelőse a bejelentés megtételének, és a miniszteri tiltás esetén gyakorlatilag elesik az ügylettől. A bíróság nem képes felülbírálni a miniszter döntését, csupán új eljárás lefolytatására utasíthatja az illetékes hatóságokat. De vajon miért változna meg a miniszter álláspontja egy megismételt eljárás során? A vevő szempontjából nézve pedig nem igazán érheti sérelem, hiszen az állam a szerződés eredeti feltételeivel lép a helyére, ezzel biztosítva a jogi védelmét.
Lehetséges, hogy a zavaros jogi helyzet rövidesen véget ér. A Fidesz éppen most formál törvényi keretet több, veszélyhelyzeti rendelet alapján létrejött jogszabálynak. Az egyik ilyen jogszabály a külföldi felvásárlások engedélyezését érinti – ezt a Telex vette észre. De itt van egy csavar...
a rendeleteket törvényesítő törvényt már elfogadták, így abba nem került bele az új, széles spektrumú állami elővásárlási jogot bevezető passzus.
A rendelettörvényesítő jogszabály augusztus 19-től lép életbe, ami azt jelenti, hogy amennyiben addig nem integrálják az új elővásárlási jogot a törvény keretei közé, úgy az megszűnik.
A HVG-nek név nélkül nyilatkozó szakértők szerint
Ezúttal is egy újabb megnyilvánulása a hosszú évek óta észlelhető gyenge minőségű jogalkotásnak.
A gyenge minőség most különösen aggasztó, mivel a jogszabály rendkívül fontos és súlyos tartalommal bír.
