Hont András: Ki az, aki a kutyák világába süllyedt? (És ki az, aki állandóan ott tartózkodik?)

Pentitók éjszakája: A maffiaállam álmának születése A város fényei lágyan pislákoltak a sötétben, miközben a pentitók titkos találkozója zajlott a régi raktárépület mélyén. Az estély tele volt izgalommal, hiszen a maffia világának rejtett titkai végre felszínre kerültek. Az éjszaka során a résztvevők nem csupán a bűnözésről tárgyaltak, hanem arról is, hogyan alakíthatják át a maffiaállam nyomasztó valóságát egy álommá, ahol a hatalom és a pénz szövevényes hálója helyett a közösség érdekei kerülnek előtérbe. Ez a különleges éjszaka nem csupán egy új kezdet ígéretét hordozta, hanem a bátorságot is, hogy az emberek végre szembenézzenek a múlttal, és megfogalmazzák a jövőt, amelyben a bűn és a korrupció helyett a remény és az összefogás dominál. A pentitók felemelkedése során a régi berendezkedések megingatták a hatalmukat, és a maffiaálom világában egy új rend született, ahol a félelem helyett az együttműködés volt a kulcsszó. Az éjszaka végére a résztvevők tudták, hogy bár a változás nem könnyű, a közös cél eléréséhez szükséges lépések már megtörténtek – és a maffiaállam régi árnyai végre eltűnni látszanak a hajnali fényben.

Van néhány gondolatom a Kutyapártot érintő politikai és médiatámadásokkal kapcsolatban. Lehet, hogy teljesen felesleges is, hiszen úgy tűnik, hogy az MKKP minden választás előtt tudatosan ront az esélyein, mintha csak élvezné, hogy alulról szagolja a parlamenti küszöböt. Például ott van ez a Csoki nevű figura, aki elmegy a rivális párt propagandacsatornájához, ahol egy árva jó szót sem mond a Kutyapártról, viszont tele van dicsérő szavakkal a Tisza Párt iránt. A tiszás kommentelők pedig, mint egy jól betanult kórus, elküldik őt a legrosszabb helyekre. Igazán figyelemre méltó helyzet.

Na, de vissza a tárgyhoz! Én nem hiszem, hogy a 444 lejárató cikket közölt volna Kovács Gergelyről, ahhoz ugyanis az inkriminált írásműnek meg kéne felelnie a "cikk" kategóriájának. "Nagyon fura", "mintha", "valami nem stimmel". Igen, ezek úgynevezett kiragadott részletek, de ez még csak a cím volt. A "mintha" jellemzi az egész nagyon fura szöveget, amelyről a szerző ezt írja: "cikkünkhöz fél tucat, egymástól független forrással beszéltünk". Azaz hat emberrel, amelyből kettőről azért pontosan tudjuk, kicsoda (a két szembeforduló), de a főszereplő nincs köztük. (A felek között vita támadt, hogy mi volt a határidő a válaszra, a polgármester állítja, hogy az anyagot még azelőtt közölték, hogy módja lett volna válaszolni a föltett kérdésekre). Viszont névtelen forrásból gond nélkül közlik a következő, rendkívül súlyos inszinuációt: "több forrásunk említette, hogy tudomásuk szerint még függőben van egy kábítószerrel való visszaélési ügye, és ezzel is "foghatják"".

A sugalmazás lényege, hogy Kovács Gergely, a kutyapárti polgármester, már nem tűnik annyira eltökéltnek az előző vezetés ügyeinek feltárásában. Úgy tűnik, megállapodott a Fidesszel, és állítólag még Tiborcz Istvánnal is találkozott. Az igazság az, hogy nem tudom, valóban találkoztak-e, viszont van egy kérdésem ezzel kapcsolatban. Ha Kovács nem találkozott Tiborczcal, akkor vajon miért nem tette? Polgármesterként hiszen az lenne a dolga, hogy a helyi befolyásos személyeket ösztönözze arra, hogy támogassák a település fejlődését.

Kik a tehetős emberek a Hegyvidéken? Az óidők káderelitjének túlélői és leszármazottaik, a rendszerváltás után föltört vállalkozók és "vállalkozók", valamint a nerisztokrácia tagjai. Az állami fontosembereknek ott (és többnyire mindenhol) velük kell tárgyalniuk. Nem kötelező ebben a rendszerben, sem egy esetleges későbbi jogfolytonos rendszerben állami fontosembernek lenni, ez egy döntés. Lehet kitartani amellett, hogy valaki antiestablishment viccpártot működtet, vagy éppen forradalmat hirdet (tetszettünk volna, ugye). Hibrid megoldás nem létezik.

Két fő oka van annak, hogy ez a helyzet nem létezik, és most a jogszerűséget hagyjuk figyelmen kívül, meg azt, hogy az elmúlt időszakban történő gazdagodások túlnyomó többsége nem jogkerülő trükkökön alapult, hanem jogszabályokon. Tehát jogállami elszámoltatásra nem kerülhet sor egyrészt azért, mert az idő múlásával a vagyonok és státuszok megváltoztatása egyre inkább harmadik, valószínűleg jóhiszemű felek érdekeit is sérti. A rendszerváltáskor szinte mindenki egyetértett abban, hogy a negyven évvel ezelőtti államosítások jogtalanok és ésszerűtlenek voltak, de csupán kevesen gondolták, hogy a korábbi állapotok visszaállítása reális cél lehet. Hiszen nem lehet egyszerűen visszafordulni a "tisztátlan" állapotokhoz; negyven év nem törölhető ki egy ország történetéből csak úgy. Rossz hírem van: tizenhat év sem. (A nem jogállami elszámoltatás pedig visszavezeti a forradalom kérdéséhez, ahol a zűrzavart hirdetőknek tudomásul kell venniük, hogy az ő pozíciójuk jogszerűségét is megkérdőjelezik, és innentől kezdve már nem csupán jogi, hanem hatalmi kérdésről van szó. E téren pedig az üres, alpári hőzöngésre nevelt O1g-közvélemény folyamatosan tévesen méri fel saját jelentőségét, a közvélemény manipulátorai pedig nem vállalják felelősségüket a tetteikért).

Egy másik szempont, hogy nem lehetséges egyszerre kormányozni és folyamatosan harcot vívni. Az idő, amit egy döntéshozónak a feladatainak ellátására szánnia kell, korlátozott. A Fidesz esetében is megmutatkozott ez a dilemma, hiszen nekik is várniuk kellett, amíg a korábbi hatalmi struktúrák és befolyások némileg elhalványulnak. A Kutyapárt előtt is hasonló kérdés állt: vajon érdemes-e a rábízott településen ténylegesen jól végezni a munkát, megőrizni a szerintük értékes hivatalnokokat, és meghozni a fontos döntéseket, vagy inkább folyamatosan a múlt árnyékaival és az önkormányzattól független tényezőkkel harcoljanak. Ezt a dilemmát azonban sem ők, sem a közvélemény előtt nem tisztázták. Így az élet ismét rákényszerítette őket a kérdés megválaszolására, újra és újra, olyan viták keretében, amelyek már ezerszer lefolytatásra kerültek, és ezeregyszer bizonyított igazságokat rejtenek.

A legutóbbi választás előtt, amikor a kettővel ezelőtti Péter elviktóriázta magát a parlamentben, utalva rá, hogy majd Orbán Viktort elítéltként meg fogják erőszakolni, például a következőket írtam: "Jakab [ha valaki nem jött volna rá, róla van szó] azt kommunikálta ezzel és az összes megnyilvánulásával, hogy amennyiben kormányra verekednék magukat valahogy, akkor Orbán Viktor börtönbe megy. Most tessék figyelni, lassan mondom, hogy a politológia-esztétika szakos, pasaréti Mérce-kommentelő is megértse: n_e_m _ m_e_g_y _ b_ö_r_t_ö_n_b_e. Nem lesz ilyen. Az egész semmi másra nem jó megint, csak az üres hergelésre, amely során a valóságtól elszakadt kanapélázadó indulatait kiélje, hogy még ennél is rettenetesebben butább legyen ez az ország". Majd ezt fűztem hozzá: "ahhoz, hogy egy jogállamban a hatalmával vélelmezetten visszaélő politikussal szemben jogerős ítélet szülessen, hosszú-hosszú évek szükségeltetnek, és még akkor sem biztos, hogy börtönbe megy. Leginkább ugyanis az kell hozzá, hogy elveszítse a befolyását, légüres térbe kerüljön, marginalizálódjon. A Fidesz mögött - ha valamilyen kapitális orbáni hiba miatt ki is kapna (ez mindig elképzelhető nála) - milliók fognak állni. Mármint emberben. Pénzben százmilliárdok".

A helyzet azóta is változatlan, ahogyan az is, hogy a látszólag naiv és felszínes közvéleményformálók rendre belesétálnak a legnagyobb demagógok csapdájába. Az hiszékeny és dühöngő kormányellenes hangulatot újra és újra ugyanazzal a sablonos előadással lehet manipulálni.

A szerző újságíró, publicista, az ÖT munkatársa.

Ez a cikk az ÖT és az Index szerkesztősége közötti együttműködés eredményeként jelent meg nálunk. Ha tetszett, és szívesen megosztaná, vagy hozzászólna hozzá, illetve több hasonló tartalomra kíváncsi, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.