Bármi történjék is, a bilincsek szorítása sosem enged - Helsinki Figyelő.

A büntetés-végrehajtási rendszer évente körülbelül 25 ezer alkalommal alkalmazza a bilincseket, főként a rabok szállítása során. Ezzel szemben a rendőrség ennél is gyakrabban, a kétszeresénél is több esetben él ezzel az eszközzel. A Magyar Helsinki Bizottság megfigyelései alapján a bilincs és vezetőszár gyakran olyan személyekre is kiterjed, akik mozgásképtelen betegek, vagy akiket saját indítványuk alapján polgári perek során visznek bíróságra. A fogvatartottak esetében nem történik egyéni mérlegelés; mindenkit automatikusan megbilincselnek, függetlenül a körülményeiktől.

Egyetlen fegyveres testület tagja sem okozhat olyan hátrányt az intézkedés alá vont személynek, amely nem arányos a bilincselés céljával. Amennyiben indokolt a kényszerítő vagy mozgáskorlátozó eszközök alkalmazása, a legnagyobb hatékonyság mellett a legkevésbé korlátozó megoldást kell választani. Ez azt jelenti, hogy ha elegendő a figyelmeztetés, akkor nem indokolt a lefogás; ha pedig a lefogás szükséges, akkor a bilincselés már nem lehet indokolt. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben az erőszakszervezetek döntéseit inkább a kényelmi szempontok és a rutinszerű, mérlegelés nélküli beidegződések befolyásolják, nem pedig az arányosság elve.

Az utóbbi időszakban több felháborító eset is napvilágot látott, amelyekben rendőrök indokolatlan és túlzó testi kényszert vagy bilincset alkalmaztak. A gödi homokszigeten 13 fiatal bulizó került rendőrségi intézkedés alá drogfogyasztás gyanújával. A legtöbbjüket megbilincselték, egyeseket a hátuk mögött, míg mások a rendőrségi motorcsónakban kerültek ilyen helyzetbe. Miközben bilincset kaptak, mentőmellényt már nem biztosítottak számukra.

Egy angyalföldi incidens is felkerült a hírek világába. Egy fiatalokból álló társaság került összetűzésbe a rendőrséggel. Az egyik fiatal, aki a történteket videóra rögzítette, nem csupán megbilincselték, hanem közvetlen közelről gázspray-vel is megpróbálták lefújni. Az események gyorsan eszkalálódtak, és a helyszínen kialakult feszültség sokakat meglepett.

Még zavarba ejtőbb esemény zajlott Lentiben, ahol egy büntetlen előéletű civil aktivistát egy órán át bilincsben tartottak a helyi rendőrök. Ahelyett, hogy idézték volna, kétszer is házkutatást tartottak nála, majd kifejezett parancsra előállították. Hajnalban, megbilincselve vitték el a rendőrségre saját otthonából, amely csupán percekre volt tőle. Az aktivistát egyébként kis súlyú bűncselekmény, rongálás gyanújával vádolják, csupán azért, mert politikai véleményét kifejezte egy táblára írt üzenet formájában.

A rendőri túlkapások, a szükségtelen és aránytalan testi kényszerek áldozatait mindhárom esetben a Magyar Helsinki Bizottság képviseli a rendőrségi panaszeljárásban.

Az Országos Rendőr-főkapitányság legfrissebb statisztikái alapján az idei év első felében már meghaladta a 38 ezer bilincselés a számot. Ez a tendencia már régóta 50-60 ezer körüli éves adatokat mutat. A bilincs alkalmazása kiemelkedően népszerű a rendőrségi kényszerítő eszközök között, ha a többi módszerrel, mint például a testi kényszer, könnygáz vagy sokkoló, összehasonlítjuk.

Ezekkel az eltérésekkel szemben a bilincselés jogszerűségének vizsgálata jelenleg a beavatkozó rendőrök felettes szerveinél zajlik, nem pedig egy független hatóság, mint például az ügyészség, az ombudsman vagy a már felszámolt rendészeti panasztestület keretein belül.

Bilincset nem csupán a rendőrök használhatnak.

A Magyar Helsinki Bizottság közadatigénylésének eredményeként derült ki, hogy a hazai büntetés-végrehajtás évente körülbelül 25 ezer alkalommal alkalmaz mozgáskorlátozó eszközöket, főként bilincset és vezetőszárt a fogvatartottak szállítása során. Ez azt jelzi, hogy szinte minden egyes szállítás során bilincset használnak. Bár sok esetben ennek jogossága nem kérdőjelezhető meg, a gyakorlat sokszor felveti a biztonság és az emberi jogok egyensúlyának fontosságát.

Kérdéses, hogy mi indokolja a bilincsek alkalmazását minden esetben, válogatás nélkül. Ezt tapasztalta a Magyar Helsinki Bizottság is, amikor egy végtaghiányos ügyfelét a bíróságra kísérték, ahol ő volt a felperes. Az érintett személy fogyatékossággal él, sosem követett el erőszakos bűncselekményt, a börtönben pedig példásan viselkedett, és mindössze két hónap múlva szabadult. Ráadásul egy másik esetben, egy vak fogvatartottat is megbilincseltek, miközben kórházi kezelésre szállították, noha soha nem kapott fegyelmi büntetést a börtönben.

Bár a jogszabályok megkövetelik a megfelelő mérlegelést, az alsóbb szintű szabályozások gyakran felülírják azokat a helyes és szükséges magasabb szintű irányelveket, amelyek a fogvatartottak alapvető jogait figyelembe veszik. Ennek következtében a valóságban nem zajlik igazi mérlegelés: mindenki számára bilincs kerül a kezére.

Például a bírósági előállítás előtt a biztonsági osztályvezető vagy a szolgálatban lévő biztonsági tiszt elvileg mérlegeli a körülményeket, amikor dönt a bilincselésről. Ám a gyakorlat azt mutatja, mindig a "legbiztonságosabb megoldást" választják. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédek körében végzett felmérésében szinte mindenki arról számolt be, hogy védenceire kivétel nélkül "karperec, póráz és medve" kerül.

Még súlyosabb, hogy többnyire a tárgyalóteremben is rajtuk tartják. Nyilvánvalóan egyeseknél vannak, lehetnek biztonsági kockázatok, de ez sok esetben olyan fokú túlbiztosítás, ami szükségtelenül korlátozza a fogva tartott vádlottak védekezéshez való jogát, és sérti az ártatlanság vélelmét, nem beszélve arról a helyzetről, amikor épp sértettként maguk indítanak eljárást például a fogvatartóik ellen.

A bíróságon túl is számos esetben tapasztalhatóak szükségtelen és megalázó bilincselések. A Magyar Helsinki Bizottság képviseletében egy olyan fogva tartott férfi családja áll, akit haldokló, öntudatlan rákbetegként bilincseltek az ágyához a kórházban. Hasonlóképpen megrázó a története annak a lánynak is, aki védelmet kért a rendőrségtől egy bűncselekmény következtében, de végül téves körözés alapján, vezetőszáron és bilincsben vitték el a nevelőotthonba.

A civil jogvédő szervezet diadalmaskodott a rendőrséggel szemben, miután pert indítottak egy férfi védelmében, aki sajnálatos módon elveszítette a lábát. Az ügy különösen felháborító, mivel a férfit jogtalanul tartották őrizetben egy szabálysértés miatt, és a három napos fogvatartása alatt bilincsben kísérték sétára és zuhanyozásra is.

A Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megszüntesse a bilincsek használatának automatikus alkalmazását, és valódi egyéni mérlegelés alapján döntsön arról, mikor indokolt és arányos a bilincs alkalmazása. A jogvédő egyesület jogi segítséget nyújt a hatósági jogsértések áldozatainak, emellett rendszeresen kidolgoz szakértői ajánlásokat, melyek célja, hogy támogassák a döntéshozók és jogalkalmazók munkáját.

A bilincselés különösen komoly beavatkozás a mozgásszabadságba, érinti az emberi méltóságot. Ezért fontos, hogy garanciái legyenek annak, a hatóságok nem élnek vissza a lehetőséggel. Nem kell külön magyarázni, mennyire megalázó, lealacsonyító megbilincselve megjelenni, mondjuk, a kórház folyosóján vagy az utcán, akár olyanoknak is, akik nem követtek el bűncselekményt. Az érdemi mérlegeléssel elkerülhető lenne, hogy idős, beteg embereket, fogyatékossággal élőket vagy vékonyka szülésznőket, jó magaviseletű fogvatartottakat, hamarosan szabadulókat alázzanak meg és korlátozzanak szükségtelenül.