Ha ilyen étrendet követ, valószínűbb, hogy vesekő alakulhat ki nála.
A vesebetegségek témakörében a vesekövek kérdése kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezek a húgykövek a vizeletben található anyagokból, illetve azok kristályos formáiból jönnek létre, és jellemzően két fő típusra oszthatók. A leggyakoribbak a kalcium-oxalát kövek, amelyek a vesekövek körülbelül 75%-át teszik ki. Emellett léteznek kalcium-foszfát kövek is, amelyek aránya körülbelül 5% körüli, valamint urátkövek, szintén 5%-os előfordulással. A húgyúti fertőzések következtében kialakuló kövek, például a struvit kövek, a kövek 10%-át alkotják, míg a ritkább típusok, mint a cisztinkövek, specifikus állapotokhoz kapcsolódnak, például cisztinvizelés esetén. A vesekövek elhelyezkedése változatos lehet: előfordulhatnak a vesében, a húgyvezetékben, a húgyhólyagban, és ritkán a húgycsőben is, különösen vesegörcs esetén.
Férfiaknál 2-szer gyakoribb és a 30-60. életév között tetőzik a megjelenése. Hazánkban 300 ezerre tehető azok száma, akik mindkét veséből ismételten ürítenek köveket. A betegség családi halmozódást mutat, de inkább a kockázati tényezők iránti fogékonyság örökölhető.
A megbetegedés egy összetett, több tényező által befolyásolt állapot, amely során az anyagcsere-zavarok következtében a vizelet a kőképző anyagok, mint például a kalcium, oxálsav és húgysav, szempontjából túltelítetté válik. E folyamat eredményeként a vizelet fajsúlya meghaladja az 1015 g/l értéket, és a vizelet normális pH-értéke is megváltozik.
A megnövekedett állati fehérje bevitel következtében a vizelet kalcium szintje emelkedik, ami együtt jár az oxálsav és a húgysav fokozott kiválasztásával is. Ezzel párhuzamosan a kristályosodást gátló citrát koncentrációja csökken, ami a vizelet savasodásához vezet. Ezek a változások együttesen hozzájárulnak a kalcium- és húgysavkövek képződésének valószínűségéhez.
A vesekő sokáig tünetmentesen fejlődik ki. Ha elmozdul és a vizeletelvezető rendszerben elakad, vesekőrohamról/vesegörcsről (uretercolica) beszélünk, amelyet általában szabad szemmel nem látható véres vizeletürítés (haematuria) kísér.
A betegség diagnosztizálásában segítséget jelent a vizeletvizsgálat (vizelet pH, fajsúly, baktérium, stb. kimutatása, és a kalcium, húgysav, oxálsav, foszfát, cisztin koncentrációjának megállapítása), a vérvizsgálat, az eltávozott kő analízise, valamint röntgen, CT, ultrahang és vesefestéses (urographia) vizsgálat.
A vesekőroham kezelésének folyamata több lépést foglal magában, amelyek célja a fájdalom enyhítése és a kövek eltávolítása. Első lépésként görcsoldók és fájdalomcsillapítók alkalmazása ajánlott, mellette pedig a kőhajtás elősegítése érdekében fontos a bőséges folyadékbevitel, valamint a mozgás, például ugrálás, és a helyi meleg kezelés. A későbbiekben, ha a kövek nem távoznak maguktól, különféle eljárások, mint például az ESWL (extrakorporális lökéshullám kőzúzás) vagy az ultrahangvezérelt endoszkópos kőeltávolítás válhat szükségessé. A kőképződés megelőzése érdekében gyógyszeres beavatkozással lehet befolyásolni a vizelet pH-értékét, és javasolt a vizelet koncentrációjának rendszeres ellenőrzése tesztcsíkokkal, ügyelve arra, hogy a vizelet sűrűsége ne haladja meg a 1010 g/l értéket.
