A teendőink hosszú sora olykor elnyom minket, de a pozitívum az, hogy van lehetőségünk változtatni ezen!
A tennivalók összeírása nemcsak megkönnyítheti a memóriánk terheit, hanem önmotiváló eszközként is működhet. Ugyanakkor, ha a lista túl bonyolulttá vagy átláthatatlanná válik, ahelyett, hogy segítséget nyújtana, inkább feszültséget generálhat bennünket, több stresszt hozva, mint amennyi hasznot nyújtana.
A Psychology Today szerzője a mindennapi élet kihívásairól mesél, amelyekkel sokan küzdenek: stresszes munkakörök, lakásfelújítás, háztartás vezetése, gyereknevelés és az idősödő rokonok gondozása. Ezek az emberek gyakran úgy érzik, hogy napjuk egy percnyi önmagukra sem hagy időt, és amikor végre leülnek este, csalódottan tapasztalják, hogy még mindig nem foglalták le a nyári szabadságukat, elmaradtak a számlák befizetésével, lekésték az éves egészségügyi vizsgálatra való bejelentkezést, és a fagyasztó leolvasztása is várat magára. Ahelyett, hogy elismernék azokat az apró eredményeket, amelyeket a nap folyamán elértek, hajlamosak magukat okolni a megoldatlan feladatok miatt, így elfelejtik, mennyi mindent valósítottak meg aznap.
Ismerős érzés? Ha a válasz igen, akkor valószínűleg Ön is azok közé tartozik, akik a folyamatosan növekvő feladatlistájukat próbálják rendszerezni, hogy egyensúlyt teremtsenek a mindennapi életükben.
Ha ez így van, fontos, hogy tudd: a teendőlisták nemcsak a munkánk rendszerezésében lehetnek hasznosak, hanem néha akár hátráltathatnak is minket. Ha folyamatosan a lista elemeinek kipipálásán jár az eszünk, az hasonló fizikai és érzelmi stresszreakciókat okozhat, mint amikor épp egy nehéz feladatot végzünk. Ebből kifolyólag gyomorgörcs, megemelkedett vérnyomás és kortizolszint is jelentkezhet, ami a stressz szokásos jelei közé tartozik. Érdemes tehát tudatosan kezelni a teendőinket, hogy elkerüljük a felesleges nyomást.
Sok ember számára a szabadidő élvezete gyakran háttérbe szorul a jövőbeli kötelezettségek miatti aggodalom miatt. Ezért sokan nem tudnak igazán kikapcsolódni, pihenni, és élvezni a munka nélkül eltöltött pillanatokat. Ezt a jelenséget, amikor a még el nem jött események miatt szorongunk, a pszichológusok anticipációs szorongásnak hívják. Ennek legfőbb veszélye abban rejlik, hogy elveszíthetjük a képességünket arra, hogy a jelenben lévő élményekre összpontosítsunk, és így nem tudunk megfelelően regenerálódni. Az aggódás egy olyan öngerjesztő gondolati körforgás, amely nem kínál megoldásokat, csupán fokozza a problémát, miközben kimeríti az elménket.
Anne Casper és Sabine Sonnentag 2019-es kutatásukban arra a megállapításra jutottak, hogy a másnapi feladatokkal kapcsolatos aggodalmak már maga a reggeli ébredéskor is kimerültséget okozhatnak. E jelenség, amelyet előzetes fáradtságnak neveznek, gyakorlatilag már a teendőink listájának szemrevételezésekor elhasználja az energiánkat, és csökkenti a motivációnkat, mielőtt még hozzákezdenénk a feladatok elvégzéséhez.
Amikor észrevesszük, hogy a teendőink körül forog a gondolataink, érdemes áttérni a tervezés üzemmódjára. Készítsünk egy konkrét akciótervet a következő napra: jegyezzük le néhány fontos lépést, amelyeket el szeretnénk végezni. Kutatások szerint az esti munkatervezés nemcsak hogy motiválhat minket, de energikusabbá is tehet, segítve ezzel, hogy másnap frissen és kipihenten ébredjünk. Miután befejeztük a koncentrált tervezést, figyeljünk arra, hogy tudatosan megszüntessük a további agyalást.
A teendőink megtervezése jelentősen könnyebbé válik, ha a feladatokat a sürgősségük és fontosságuk szerint rangsoroljuk — ehhez az Eisenhower-mátrix kiváló eszköz lehet. Emellett célszerű a feladatokat kisebb, jól körvonalazott részekre bontani, így átláthatóbbá válik a munkafolyamat. Ne felejtsük el reálisan felmérni, mennyi időt igényel egy-egy tevékenység, és ügyeljünk arra, hogy ne vállaljunk el túl sokat egyszerre. A cél az, hogy ne próbáljunk mindent egy nap alatt megvalósítani, hanem fokozatosan haladjunk a megvalósítás felé.
Ha mindig csak az elvégzendő feladatainkra figyelünk, könnyen elveszhetünk a napi tennivalók tengerében, és elfelejthetjük, hogy mit is értünk el aznap. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a saját hiányosságainkra és elmaradásainkra fókuszálni, ami torz képet ad rólunk. Pedig hiába dolgoztunk szorgalmasan egész nap, a megmaradt teendők láttán mégis lustának vagy eredménytelennek érezhetjük magunkat.
Az efféle hiány- és kudarcközpontú gondolkodás ellensúlyozására érdemes áthelyeznünk a fókuszt a hiányzó dolgokról a már kipipált pontokra, és a teendők listája mellett kipróbálni az eredménylistát. Írjuk le a nap végén azokat a dolgokat, amiket sikerült elvégezni, és figyeljük meg, hogy a szemléletváltás milyen hatással lesz ránk. Ne féljünk megünnepelni a sikereinket és az elért eredményeinket!
