Gáspár Kata megosztotta, mi motiválta, hogy takarítói pozíciót vállaljon: "Számomra sosem jelentett problémát a munka, mindig is tisztában voltam vele, hogy a kemény munka értékes."


Szabadúszóként nincs fix bevétele, de nem szégyelli, ha színészet helyett mást kell dolgoznia.

Talán meglepő, de Gáspár Kata, aki ma a színészi pálya egyik színes egyénisége, eredetileg tengerbiológusi és állatorvosi karrierre készült. A „Renitens” című bűnügyi vígjátékban látható színésznő elárulta, hogy az állatorvosi hivatásról való lemondás akkor vált véglegessé, amikor belátta: körülbelül 35 éves korára lehetett volna csak saját praxisának birtokosa. A tengerbiológusi pálya pedig azért maradt el, mert nem akarta, hogy a szakma miatt sok időt kelljen távol töltenie a családjától. Most, 37 évesen, boldogan néz vissza választására, és úgy érzi, hogy a színművészet világa teljesen az ő helye.

"Talán az elején, amikor négyszer sem vettek fel a Színművészetire, de akkor is csak hullámzóan tört rám az érzés. Szerencsém volt, mert a Nemzeti Színház stúdiósaként korán lehetőséget kaptam a Tartuffe-ben. Mariane szerepét vettem át, s olyanokkal játszhattam többek közt, mint Stohl András, Udvaros Dorottya, Hevér Gábor. A darabot Alföldi Róbert rendezte, aki később, amikor a Nemzeti Színház direktora lett, leszerződtetett oda" - mesélte Gáspár, majd arról is beszélt, hogy előfordul, hogy a pályakezdő, de még a pályán tíz-tizenöt éve lévő színészek is másodállást vállalnak, hogy megélhessenek.

Teljesen igazad van, én is átéltem már hasonlót. Volt olyan nyár, amikor nem kaptam fizetést, hiszen a színházak zárva tartottak... Ezért elmentem a Művész moziba, ahol takarítóként és jegyszedőként dolgoztam, sőt még dekorációval is foglalkoztam. Nagyon jól éreztem magam ott, és egy percig sem szégyellem ezt a tapasztalatot; számomra a munka soha nem volt lealacsonyító. Ez a mentalitás a családomra is jellemző. Mindig is talpraesettek voltunk, ritkán kérünk külső segítséget, inkább saját kezűleg oldunk meg mindent: szerelünk, festünk, bármit megcsinálunk. Egyébként régóta vágyom arra, hogy virágkötőként dolgozhassak, de sajnos a tapasztalat hiánya miatt nem tudtak felvenni.

- osztotta meg gondolatait a Gyerekszoba interjújában a színésznő, hangsúlyozva, mennyire szenvedélyesen szereti a színészet világát.

Mániákusan rajongok a szakmámért, még akkor is, amikor naponta hat helyszínre rohanok próbálni, szinkronizálni vagy éppen játszani. Szabadúszóként az anyagi helyzetem ingadozó; egyik hónap virágzó, a másik viszont küzdelmes. Ezt mindig észben tartom, és amikor éppen kedvezőbb időszakot élek meg, igyekszem félretenni és gyűjteni, mert sosem lehet tudni, mit hoz a következő nap. Ezt saját bőrömön tapasztaltam meg. A „200 első randi” című sorozatban, ahol én formáltam meg a főszereplőt, Lucát, hosszú éveken át nem kerestek filmezési lehetőségekkel. Aztán végül megkaptam Reni szerepét az „A renitens” című sorozatban.

Related posts