Egy fiatal nő szenvedélyesen csókolgatja Al Pacinót, és a varázslatos pillanatot éppen megörökítették a kamera lencséje által.

Palik László kizárólag egyetlen tévés személyiséget szólít meg magázva, és ezt a titkot el is árulta.

Palik László a közelmúltban egy Blikknek adott interjúban nosztalgiázott a pályakezdő éveiről, amikor Vitray Tamás mellett dolgozott. Elmondása szerint, bár a két úriember között nincs napi kapcsolat és ritkán találkoznak, mégis tudják, hogy bármikor támaszkodhatnak egymásra. Az ilyen mély barátság a szakmai életben is megjelenik, és mindig különleges értéket képvisel.

Ez számomra egy életre szóló, elszakíthatatlan kötelék. Talán a legszembetűnőbb bizonyítéka ennek, hogy 64 évesen is ugyanott tartok, ahol 40 évvel ezelőtt: ő az egyetlen televíziós, akivel a mai napig magázódunk. Egyszer megpróbáltunk áttérni a tegeződésre, sok évvel a megismerkedésünk után ő vetette fel, én pedig örömmel belementem, de hat perc elteltével már jeleztem is: "Főnök, ez nem fog menni. Ha meg is próbálom, akkor sem sikerül". Azóta is változatlan a helyzet, és a mai napig meglepődnek az emberek, hogy én őt még mindig főnöknek szólítom. Talán manapság ez furcsán hangzik, de a köztünk lévő kapcsolat egy igazi mester és tanítvány viszonya, amit semmi sem tud megváltoztatni.

- fejtette ki, részletesen kifejtve gondolatait.

Palik megosztotta, hogy amennyiben Vitray észrevette valakiben a természetes kíváncsiságot és az elhatározást a tanulásra, akkor mindig lehetőséget biztosított számukra. Azonban a végső lépés már az adott személyen múlott: élt-e a felkínált alkalommal vagy sem.

Vitray volt az, aki megnyitotta előttem az irodája ajtaját, de már az elején világossá tette, hogy jelenleg nincs semmilyen lehetőség a tévében. Én viszont csak annyit reagáltam, hogy eszem ágában sincs státuszt kérni; csupán a tanulás vágyával érkeztem. Ezt követően kiment, és utasította a titkárnőjét, hogy ezentúl minden programjára engedjenek be. Így is történt: másnap gyakorlatilag beköltöztem az életébe.

- folytatta, kiemelve: "Ott voltam mindenhol, figyeltem, tanultam, sokáig még kérdésem sem volt. Nappal vele voltam, éjjel taxiztam, hogy eltartsam magam. Kevés alvás, nagy intenzitás jellemezte akor az életemet, egyszóval fiatal voltam, és imádtam mindent, aminek a részese lehettem. Két év után kaptam meg az első belsős belépőmet, mert akkor megüresedett egy szerkesztői státusz, és felvett".