A kevés alvás és a sötét gondolatok közötti kapcsolat azért alakul ki, mert amikor nem pihenjük ki magunkat megfelelően, az agyunk nehezen tudja feldolgozni a napi eseményeket, és ez feszültséget, szorongást okozhat. Az álmatlanság következtében a negatív
A Proceedings of the National Academy of Sciences USA (PNAS) című folyóiratban nemrégiben publikált új kutatás új fényt derít arra, hogy mi zajlik az alváshiányos agyban, amikor nem kívánatos gondolatok törnek fel az elménkben. Scott Cairney, a Yorki Egyetem pszichológia docense és a tanulmány fő szerzője hangsúlyozza: "Ez a kutatás kulcsfontosságú lehet a kirakós játéknak abban a folyamatban, amely segít megérteni, miért tapasztalnak a krónikus alváshiányos egyének magasabb mentális egészségi problémákat."
Cairney és kollégái egy korábbi kutatással kimutatták, hogy az alváshiány rontja az emberek képességét a nem kívánt gondolatok elfojtására. A csapat azonban ezeket a viselkedési megfigyeléseket egy lépéssel tovább akarta vinni. "Mi történik valójában a motorháztető alatt, az agyban, amikor az emberek nem alszanak eleget?" - tette fel a kérdést a Scientific American magazin áttekintése szerint.
A kutatók 85 diákot vontak be a vizsgálatba, hogy feltárják a kérdést. Először is, a csapat arra tanította őket, hogy semleges arckifejezésekhez kapcsoljanak különböző jeleneteket, köztük olyanokat is, amelyek negatív tartalommal bírtak, mint például autóbalesetek vagy verekedések. "A résztvevők mély kapcsolatot alakítanak ki az arckifejezés és a szituáció között, így amikor az arcot önállóan mutatjuk be nekik, az agyuk automatikusan aktivál egy emlékezeti folyamatot" - magyarázza Cairney.
Ezt követően a kutatók a résztvevőket két csoportra osztották. Az egyik csoport tagjait arra kötelezték, hogy éjszakán át ébren maradjanak, míg a másik csoport a laboratóriumban elhelyezett ágyak kényelmét élvezhette. A második csoport tagjait figyelemmel kísérték, hogy megállapítsák, mennyi időt töltenek a gyors szemmozgású (REM) és a nem-REM alvás fázisaiban.
Reggel minden résztvevőnek megmutatták azoknak az arcoknak a képeit, amelyekkel korábban edzettek, de ezúttal a résztvevőknek vagy gondolniuk kellett arra az emlékre, amelyet az archoz képeztek, vagy el kellett nyomniuk azt. A feladat során az agyi aktivitásukat funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) szkennerrel mérték.
Az eredmények megerősítették Cairney és kollégái sejtését. Az alvó résztvevőkhöz képest azoknál, akik egész éjjel fennmaradtak, jelentősen csökkent az rDLPFC aktivitása, amikor a tolakodó gondolatokat kellett volna elnyomniuk. Ezzel szemben a hippokampuszuk aktivitása emelkedett volt, valószínűleg azért, mert az rDLPFC nem állította le a benne zajló előhívási folyamatot. Ez a megállapítás azt mutatta, hogy az alvásmegvonás nem okoz általános csökkenést az agyi aktivitásban, mondja Cairney, hanem úgy tűnik, hogy kifejezetten az agy bizonyos, a végrehajtó funkciókban részt vevő részeire hat.
Az előző éjszaka alvó résztvevők közül a kutatók szignifikáns pozitív korrelációt találtak a REM-alvásban töltött idő és az rDLPFC aktivitása között is, különösen akkor, amikor a memóriaelnyomási feladatot végezték. "Ez azért érdekes, mert számos, a gyengítő, tolakodó gondolatokkal járó rendellenesség, mint például a depresszió és a PTSD, szintén a REM alvás zavarával jár együtt" - mondja Cairney.
Maria Wimber, a Glasgow-i Egyetem kognitív idegtudósa, aki nem volt résztvevője a kutatásnak, úgy véli, hogy az új tanulmány eredményei jelentős lehetőségeket kínálnak új terápiás megközelítések kifejlesztésére. "A REM-alvás fokozását célzó beavatkozások integrálódhatnak azoknak a rendellenességeknek a kezelésébe, amelyek tolakodó emlékekkel járnak, például a poszttraumás stresszbetegség esetében" – nyilatkozta a kutató. Ezen típusú reakciók alkalmazása akut traumákra is ígéretes lehet, és potenciálisan megelőző intézkedésként szolgálhat, amely megakadályozza, hogy a káros emlékek és visszaemlékezések felszínre kerüljenek – zárja írását a Scientific American.
