Megkezdődött a varázslatos tiszavirágzás időszaka.
Galla Miklós is kifejezte véleményét Aranyosi Péter Karinthy-gyűrűs ügyével kapcsolatban, de vajon mi zajlik a körmeivel? - fotóval együtt.
A nyár leglenyűgözőbb természeti jelensége bontakozik ki a Tiszán: a kérészek varázslatos tánca nem csupán lélegzetelállító látványosság, hanem egy fontos ökológiai üzenetet is hordoz magában. Ezek a három évig élő kis csodák mindössze egyetlen éjszakára emelkednek a vízfelszín fölé, hogy megmutassák a természet csodáit.
A rajzást végző faj, a tiszavirág, Európa legnagyobb kérészeként tündököl: teste 2,5-3,8 centiméter hosszú, de farksertéivel együtt akár 12 centiméteres méretet is elérhet. Érdekes módon a nőstények nemcsak nagyobbak, hanem gyorsabbak is a hímeknél, így ők irányítják a párválasztás lélegzetelállító és drámai pillanatait a levegőben.
A rajzás ideje több tényezőtől függ: a víz hőmérséklete, a napsütéses órák száma, sőt, egyes feltételezések szerint a holdfázis is hatással van a kérészek megjelenésére. Azonban amikor minden feltétel adott, a kérészek egyszerre bújnak elő a vízből, és rajzásuk olyan látványosság, amelyhez hasonlót alig kínál a természet Európában.
A tiszavirág (Palingenia longicauda) életének legnagyobb részét rejtetten, a meder mélyén tölti. A nőstények petéi a vízfenékre hullanak, ahol lárvákká fejlődnek, és a mederbe fúródva három éven át élnek. Ezek a lárvák szoros közelségben, akár tíz- vagy százezres kolóniákban élvezik a víz alatti életet, táplálkoznak, fejlődnek, és várják a nagy áttörést. Amikor elérkezik a pillanat, a lárvák előbújnak, és felemelkednek a vízfelszínre. Ott, a folyó fölé hajló fák ágain, a part menti köveken, vagy akár stégek deszkáin átalakulnak szárnyas rovarokká. A nőstény egyszer, míg a hím kétszer vedlik, de mindkettőjüknek csupán néhány órája marad, hogy beteljesítsék életük célját.
A kibújt rovarokra számos ragadozó várakozik: békák, halak és madarak - köztük tőkés récék és sirályok - egyaránt lecsapnak a tömegesen megjelenő imágókra. Azok, akik megússzák a ragadozók támadását, a víz fölé emelkedve egy örvénylő, táncszerű csoportba verődnek, ahol a levegőben keresik párjukat. A hímek az aktus után azonnal elpusztulnak, míg a nőstények 5-8 ezer petét raknak vissza a vízbe, ezzel megkezdve egy újabb életciklust.