Sajnos értesülnünk kellett arról, hogy elhunyt Csáji Attila, a Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Munkássága és művészi hozzájárulása maradandó nyomot hagy az art világában, és emlékét mindig megőrizzük.

Életének 86. évében, csütörtökön Budapesten elhunyt Csáji Attila Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, a fényművészet és a magyar késői avantgárd kiemelkedő alkotója és szervezője, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a köztestület volt alelnöke.

Csáji Attila 1939. március 21-én született a mai Szlovákia területén található Szepsiben.

1948 óta Budapest városában élt. Hosszú éveken át Zajti Ferenc, Csontváry barátja és tanítványa műtermében képezte magát.

Az 1956-os forradalom után Budapest elhagyása vált szükségessé számára. Miskolcon fejezte be középiskolai tanulmányait, majd 1964-ben az Egri Tanárképző Főiskola rajztanári képzésén szerezte meg diplomáját.

A hatvanas-hetvenes években a magyar avantgárd egyik fő szervezője volt, a Szürenon kiállítás, az "R" kiállítás, a balatonboglári kápolna tárlatok koncepciójának kialakítója, lengyelországi múzeumok magyar avantgárd kiállítássorozatában aktívan közreműködött. Jelentős mértékben hozzájárult egy olyan friss szellemű művészeti folyamat elindításához, melynek hatása napjainkig tart és az általa szervezett kiállítások többségükben művészettörténeti jelentőségűek lettek - hangsúlyozták a méltatásban.

1991-ben az Interscience Technology támogatásával a lézer képi lehetőségeit tanulmányozta az Egyesült Államokban. A Leonardo Társaság (Los Angeles) tagja lett. 1990-től Groholy Tibor kutató mérnökkel dolgozott együtt lézeres optikai rendszerek fejlesztésében és lézer environmentek, fény-installációk megvalósításában. 1993-ban megrendezte az egri Kepes Múzeumban az első Fényszimpóziumot, melyet Szabó István filmrendezővel együtt nyitott meg.

2002-ben Koppenhágában egy nagyszabású fényművészeti bemutatót valósított meg, amely megalapozta hírnevét. Egy évvel később, 2003-ban az egri trinitárius templomban a Visszatérés című fényperformanszával varázsolta el a közönséget. 2005-ben pedig a Kiscelli Múzeumban és a Római Magyar Akadémián mutatta be Lappok és laptop című lézer environmentjét, ahol a festményein megjelenő ősi jelek és motívumok találkoztak a legmodernebb technológiával. 2015-ben, a fény nemzetközi éve alkalmából a Műcsarnokban a Fényút című kiállítása a sokszínű életművének belső összefonódásait és perspektíváit tárta fel, hangsúlyozva a formatervezés és a tudományos kísérletezés közötti kapcsolatot. Ugyanebben az évben Egerben, a Nemzetközi Kepes Intézetben állandó kiállítása is megnyílt, amely tovább gazdagította munkásságát.

2024 tavaszán a Pesti Vigadóban megnyílt életműtárlat, amely a „Villanások a múltból és jelenből” címet viselte, valódi művészeti csemegét kínált a látogatóknak. A kiállítás ritka festmények, lenyűgöző hologramok, élénk neonszobrok és különleges lézerfényművek sokaságát vonultatta fel. Már a hatvanas években felfedezhető volt a művész érdeklődése a fény rejtelmei iránt, amely a hetvenes évektől kezdve lézerkísérletek formájában kezdett kibontakozni. Eközben festői pályája is virágzásnak indult a nyolcvanas és kilencvenes évek során. Művei számos rangos intézményben megtalálhatóak, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban, a szöuli Kortárs Művészeti Intézetben, az MIT Gyűjteményben, a Richardson Gyűjteményben, a Maitani Gyűjteményben és a delhi Nemzeti Modern Művészeti Galériában.