Fedezd fel a rejtett kincseket Magyarország ezen varázslatos táján, ahol egymást követik a csodák: Szatmár-Beregben középkori templomok várnak rád, mesélve a múlt titkairól.

Soha ne foglalj helyet itt a buszon: a buszvezető véleménye szerint ez a legpiszkosabb hely!

Folyókkal és templomokkal tarkított gyümölcsöskert – ez a kifejezés tökéletesen megragadja kis hazánk egy varázslatos szegletét. Szatmár-Bereg és a Felső-Tisza-vidék olyan elfeledett ékszerdoboz, amely méltatlanul háttérbe szorult, pedig páratlan atmoszférájával, több mint háromszáz kilométernyi biztonságos kerékpáros úthálózatával, valamint a természet közelségével és gazdag látnivalóival képes elbűvölni a látogatókat. Az odaérkezők valóban felfedezhetik a vidéki élet szépségeit és a táj rejtett kincseit.

Szigetközi lányként nőttem fel, egy kis faluban, ahol a Mosoni-Duna partja suttogta a gyermekkori álmokat. A 90-es évek varázslatos világában, az utcánkban idegen srácok, lányok, bácsik és nénik harsány nevetések között, meztelen lábakkal taposták a forró aszfaltot, miközben könnyed öltözetükben a bolt felé igyekeztek. Édesanyám és a szomszédasszony reggelenként akár száz palacsintát is sütöttek az éhes vízitúrázóknak, és éjjel, amikor a vihar dörgött, a szobában aggódva figyeltük, hogy vajon megérkeznek-e épségben. A forró nyári napokon vidám csapatok kerekeztek át a főutcán, fagyit keresve, míg mi csillogó szemmel figyeltük a szüntelen nyüzsgést, ami életet lehelt a falunkba. Az idő azonban nem állt meg: egy árvíz után megépült a gát, a kempingre lakat került, és a régi idők hangulata örökre eltűnt a faluból. Nem hittem volna, hogy valaha ismét ilyen élesen felidéződnek bennem ezek az emlékek, de aztán rátaláltam a Felső-Tisza-vidék csodáira...

A Tiszántúli Református Egyházkerület invitálására érkeztünk a szatmár-beregi Tivadarba egy szürke, esős reggelen. Az Élő Vízhez Ifjúsági Üdülőközpont udvara igazi otthonos légkört árasztott, ahol a szervezők olyan szívélyesen és lelkesedéssel vártak bennünket, hogy az utazás fáradalmai szinte azonnal eltűntek. Külön szeretném megemlíteni Katona Ilonát, a Tiszántúli Református Egyházkerület turisztikai szakértőjét, aki a rendezvény megálmodója és motorja volt. Ő volt az, aki végig kézben tartotta az eseményeket, és minden részletre figyelt, így a programunk zökkenőmentesen zajlott. Az élménypark különleges sajtkínálata pedig csak tovább fokozta a jókedvünket!

A térség már hosszú évek óta különleges helyet foglal el a bakancslistámon, de a legfőbb vonzerejét Csaroda és Tákos templomai, valamint az alföldi vulkánként ismert tarpai Nagy-hegy jelentik. Amióta a Beregi kör elnyerte a 2024-es év kerékpárútjának címét, egyértelművé vált számomra, hogy a sorsom ide köti majd a lépteimet. Kétségtelen, hogy eljön az idő, amikor felfedezem ezt a varázslatos vidéket.

Az „Év kerékpárútja” cím elnyerése hirtelen a Felső-Tisza-vidék varázslatos világára irányította a kerékpáros felfedezők figyelmét. Évről évre egyre többen ülnek nyeregbe, hogy felfedezzék ezt a lenyűgözően nyugodt és festői vidéket, amely kiválóan alkalmas csillagtúraszerű kirándulásokra. A térség az utóbbi évek fejlesztéseinek hála minden feltételt biztosít egy felejthetetlen kikapcsolódáshoz: hangulatos üdülők, barátságos magánszállások és modern, bérelhető kerékpárok sokasága várja az érkezőket. Emellett vallásturisztikai programok és vízitúrázási lehetőségek is széles választékban állnak rendelkezésre, hogy a nagyvárosi forgatagból kiszakadó látogatók megtalálják a csendes pihenés és a lassúbb életvitel örömét.

A tivadari felső-Tisza-vidéki kerékpáros túraközpont ideális kiindulópont a Beregi kör felfedezéséhez. Itt több mint kétszáz bérelhető kerékpár, e-bike és kerékpáros kiegészítő várja az aktív pihenésre vágyókat. A látogatásunk alatt a felújítás utolsó simításainál tartó üdülőközpont barátságos és kényelmes szálláslehetőségeket kínál családok és kisebb-nagyobb csoportok számára egyaránt. Deák-Király Györgyi, a Bereg-Y Kft. ügyvezetője, által bemutatott szobákban összesen 53 fő kényelmesen elhelyezhető, a választék pedig széles: két-, három-, négy-, hat- és nyolcágyas szobák közül lehet választani. Itt mindenki megtalálja a számára megfelelő helyet, hogy maximálisan kiélvezhesse a környék szépségeit és a kerékpározás örömét.

Nyáron a túrázók a nap végén akár a közeli szabadstrandon is felfrissülhetnek egy jóleső csobbanással. Tivadar környékén pedig három izgalmas kerékpártúra közül is választhatunk: a Beregi kör mellett felfedezhetjük a Szatmári és a Szamos-menti útvonalakat is, amelyek mindegyike érinti ezt a bájos települést.

Egy frissítő kávé után végre mi is nyeregbe pattantunk, hogy a modern e-bike-okkal felfedezzük a Felső-Tisza-vidék felejthetetlen kincseit. Útközben Deák Attila, a Tiszántúli Református Egyházkerület fejlesztési csoportvezetője és Hunyadi Tünde túravezető, a Középkori Templomok Útja Egyesület tagja látott el minket izgalmas történetekkel, érdekességekkel. Megtudhattuk például, hogy a térségben több mint háromszáz kilométernyi kerékpározásra alkalmas, jórészt aszfaltozott vagy stabilizált töltéskoronával rendelkező, vízügyi szervizútként funkcionáló, remekül kitáblázott gát és töltés van.

A gátak teljesen elszigetelik az autós forgalomtól, így rendkívül biztonságos környezetet biztosítanak a kerékpárosok számára. A szintkülönbségek hiánya miatt a kezdő bringások is bátran nekivághatnak az útnak. Miközben a falvak között kerekezünk, szinte eggyé válunk a természettel; a pacsirták és poszáták varázslatos dallamai törik meg a csendet, míg időnként végtelen gyümölcsültetvények mellett haladunk el. Nem véletlen, hogy ezt a vidéket Magyarország gyümölcsöskertjeként emlegetik: itt a hazai alma- és szilvatermesztés középpontjában járunk.

Itt terem a híres szatmári szilvalekvár és -pálinka alapanyaga, az apró, kerek gyümölcsű, édes nemtudomszilva, amit csoportvezetőink egy-egy falu főutcáján is büszkén mutatnak meg. A szilva a hagyomány szerint arról az anekdotáról kapta a nevét, hogy a piacon a fajtát nem tudták megnevezni, a "milyen szilva" kérdésre rendre a "nem tudom" válasz érkezett.

Első megállónk Tarpa, a kuruc hagyományokkal és a kurucos öntudat erős jelenlétével bíró település volt. Itt született Esze Tamás, akinek neve összefonódik a Rákóczi-szabadságharc és az azt megelőző tiszaháti felkelés kiemelkedő eseményeivel. A falu története nem csupán a múlt emlékeit őrzi, hanem a helyiek szívében élő kuruc szellemiség is folyamatosan jelen van.

A falu szívébe érkezve a látogatók előtt feltárul a térség egyetlen megmaradt szárazmalma, valamint a lenyűgöző gótikus templom, amely a XV. századi freskóival varázsolja el az arra járókat. Ezek a festmények a restaurálás során kerültek napvilágra, és a vastag fehér festékrétegek csodálatos módon megóvták őket – emeli ki Németh Péter lelkipásztor. Érdekesség, hogy a templomot már 1299-ben említik írásos források, és az évszázadok során többször is bővítették, a Báthory család is hozzájárult az átalakításokhoz, így a templom gazdag történelmi örökséget hordoz magában.

Tarpáról való továbblépésünkkor túravezetőink egy izgalmas kérdést vetettek fel: "Akartok hegyet mászni?" A csapatunk lelkesedése azonnal érezhetővé vált, így célunk a tarpai Nagy-hegy lett, amely egy igazán különleges hely, és bővelkedik szépségekben. A Beregi-síkságon fekvő, 154 méter magas vulkáni eredetű csúcs felfedezése mindenkinek ajánlott, nem csupán a gazdag geológiai értéke miatt. A hegy platójáról elénk táruló lélegzetelállító panoráma egyszerűen lenyűgöző: a távolban Zemplén és Kárpátalja sziluettje rajzolódik ki a horizonton, miközben a zöldellő erdők lágyan omlanak le a domboldalakról.

A vidék egy varázslatos művészettörténeti tájat teremt az Alföld, Felvidék, Kárpátalja és a Partium határain belül, gazdag képzőművészeti örökséggel és lenyűgöző vonzerővel. Itt, a közelben, a középkor jelentős emlékei sorakoznak, mint titkos kincsek, amelyeket a kíváncsi utazó felfedezhet. A falvak hangulata azonnal elvarázsolt; gyermekkori emlékeim a szigetközi tájról, a természet közelsége mellett, talán itt érezhetők a leginkább. A gólyafészkekkel díszített kis utcákon sétálva a helyiek barátságos érdeklődéssel figyelték csapatunk érkezését, és minden köszönésünkre meleg mosollyal válaszoltak. Mintha örömmel fogadtak volna minket, ahogyan mi is örültünk egykor: csendesen, minden tolakodás nélkül, de nyitott szívvel.

A szatmári templomok pedig egytől egyig valóságos ékszerdobozok: a fazsindelyes tetők, a fakazettás mennyezetek, a freskók és a festett berendezések meseszerűvé teszik őket, és mind külön egyéniséggel bír, izgalmas történeteikkel érdemes megismerkedni. Utunk során betértünk az előzetes bejelentkezéssel látogatható márokpapi templomba is, melynek különlegessége a már XVII. századból származó külső, virágos homlokzatfestése. Az ornamentális díszítések egyébként más templomok belső tereiben is felfedezhetők. A márokpapi építményben viszont akár XV. századi freskókat is megtekinthetnek az érkezők.

Következő állomásunk, a csarodai gyöngyszem sokunk személyes kedvence lett, akadt, akiben már az ajtón belépve nosztalgiát ébresztett a hűvös templom illata, másokat a megismételhetetlen belső tér nyűgözött le. Az ország egyik legismertebb középkori eredetű falusi temploma kívül-belül különleges, bár történetét sok titok övezi - tudjuk meg Királyné Veress Zsuzsa főgondnoktól.

Nem ismert pontosan az építésének ideje, ahogy nagy bánatunkra az sem, ki festhette messze földön híres freskóit. A szentképek bizánci hatásokat mutatnak, ám egy fontos ponton eltérnek: a hagyományos komor ábrázolás helyett Csarodán minden szent mosolyog. A derűs szentek között ott van János evangélista, Kozma és Domján orvosszentek, Pál és Péter apostol, illetve egy női szent képe is feltűnik, a kedves arcokra ránézni is örömteli.

Csarodán érdemes megállni a Középkori Templomok Útja Látogatóközpontnál, ha valaki szeretné felfedezni a régió lenyűgöző művészettörténeti kincseit és különlegességeit. Itt a látogatók nemcsak érdekes információkat kaphatnak, hanem helyi termékeket és szuveníreket is beszerezhetnek, hogy emlékezetesebbé tegyék az élményeiket. Ráadásul egy finom kávé társaságában pihenhetnek meg, miközben útmutatást is kérhetnek a következő állomásaikhoz.

Kerékpártúránk végső állomása Tákos volt, ahol a falut ékesítő, mezítlábas Notre Dame-ként emlegetett református templom áll. A templom meszelt paticsfala és döngölt földpadlója mesél a múlt eseményeiről: Mária Terézia rendelkezései hiába zárták ki a köveket az egyházi építkezésekből, a helyi közösség, a szegénység ellenére, saját kezük munkájával, vesszőből és mezítláb taposott sárból varázsolta meg ezt a szent helyet, Isten dicséretére.

Utunk során felfedeztük, hogy egy templom felújításának folyamata akár 10-15 évet is igénybe vehet, és ez általában több ütemben zajlik, a rendelkezésre álló források függvényében. Ennek ellenére a térség számos lenyűgöző építészeti remekművét csodálhatjuk meg. Szatmárban három Europa Nostra-díjas templom található: Sonkádon, Szamosújlakon és Gyügyén. Ezen kívül Gacsályon egy ICOMOS-díjas épület is található, amely a legkiválóbb műemléki helyreállítások elismerését tükrözi, így méltán lehetnek büszkék a helyi lakosok erre a gazdag kulturális örökségre.

A 2009 óta működő Középkori Templomok Útja tematikus projekt keretein belül Magyarországon és Kárpátalján több mint 60 lenyűgöző templom látogatható. A kezdeményezést lelkes civilek indították el, és azóta a református egyház is egyre aktívan részt vesz a fejlődésben. Az utóbbi időszakban, különösen miután elnyerték az év kerékpárútja díjat, rengeteg új kihívással néztek szembe, de sosem hátráltak meg: a csapat tagjai közösen telepítettek táblákat, ellenőrizték az utakat, füvet nyírtak, és mindent elkövettek, hogy a vidéki táj ne csupán kerékpározható, hanem kerékpárosbarát is legyen. Ennek eredményeként egyre több településen találkozhatunk pihenőpontokkal és esőbeállókkal a fáradt túrázók számára. Néhány faluban pedig beépített kemencét is létrehoztak, ahol a helyi gyülekezetek előzetes bejelentkezés esetén meleg ételt kínálnak. A szolgáltatások és szállások fejlesztése sem maradt el: a kisebb-nagyobb csapatok számára egyre több kiváló minőségű üdülőhely és magánszállás érhető el, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb lehetőséget a pihenésre és felfedezésre.

Emlékezetes túránk végén a beregdaróci Hét Csillag Üdülő és Konferencia Központban töltöttünk egy nyugodt éjszakát, ahol a környezet csendje és harmóniája kísért minket. A vacsoránk bőséges volt, tele a szatmár-beregi ízek gazdagságával: a gőzölgő kötött tésztaleves, a fűszeres töltött káposzta, és a fenséges szatmári szilvalekváros fánk mind-mind felejthetetlen élményt nyújtott. Az este során a Delelő Családi Pincészet zamatos tarpai borai és az elmaradhatatlan szatmári szilvapálinka segítettek lecsendesíteni elménket. A szállásunk minden kényelmet biztosított: egy csodás úszómedence és egy modern konferenciaterem is várta a vendégeket, míg a szobáink a zöldellő kertre néztek. Igazán felemelő érzés volt reggel kilépni a tornácos teraszra, és egy revitalizáló sétát tenni a gondosan karbantartott kertben, ahol a természet szépsége és a friss levegő új energiával töltött fel minket.

A térség gazdag programlehetőségekben: míg korábban a Felső-Tisza és az Öreg-Túr a vízitúrák népszerű célpontjaként volt ismert, hasonlóan a Szigetközhöz, ma már számos új lehetőség várja az érdeklődőket. A gyerektáborok, vándortáborok és szervezett örökségtúrák folyamatosan bővítik a kínálatot. Ezek a programok tapasztalt túra- és szakvezetők irányításával zajlanak, de az egyéni kirándulások is könnyedén megvalósíthatók. Sőt, ha valaki céges csapatépítőt vagy baráti összejövetelt tervez, akkor is van lehetőség túravezetőt vagy kerékpáros eszközöket igényelni, így mindenki megtalálja a számára megfelelő szórakozást.

A térség legfrissebb református vallásturisztikai kezdeményezése az Offertour néven ismert kerékpáros zarándoklat. Ez a különleges program nem csupán a művészettörténeti és természeti kincsek felfedezésére invitál, hanem egy mélyen spirituális utazásra is ösztönöz. Rácz Róbert, a kerékpáros zarándoklatok lelki vezetője osztotta meg velünk ezt a lenyűgöző hírt.

A zarándokutak népszerűsége világszerte folyamatosan növekszik, egyre többen róják az El Caminót vagy gyalogolnak el Csíksomlyóra. Ez a jelenség nem csupán a vallásos közösségek körében tapasztalható, hanem a világi emberek között is, akik távolabb állnak a hagyományos egyházi keretektől. A modern élet zaja és rohanása közepette egyre nagyobb az igény a csendes, befelé forduló pillanatokra, a lelassulásra és a mindennapokból való kiszakadásra. Erre a szükségletre válaszul indult el az Offertour, amely jelenleg tesztidőszakát éli. A név önmagában is figyelemfelkeltő: a latin „offertórium” szó a felajánlást idézi, miközben a túrázás és a manapság népszerű „kioffolás” fogalma is megjelenik benne, így tökéletesen tükrözi a modern zarándoklat lényegét.

Kétségtelen, hogy a hely szelleme a régióban egy új, különleges energiával telítődik, amely a lelkiség mélységeiből fakad. A genius loci kifejezésből Szatmár bűbájos táján hamarosan spiritus loci válik. Legyen szó arról, hogy a madárdalos gátak mellett csendben szemlélődik valaki, vagy hogy a régi, hűvös templomok padjaiban találja meg a nyugalmát, a természet és a teremtettség, valamint a teremtő közelsége mindenképpen megérinti a lelkét.

A kerékpáros zarándoklatok épp ezt a lelki teljességet hivatottak átadni: a zarándoklat liturgiákkal kiegészített útlevéllel egyénileg is teljesíthető, a Kisvárdától Debrecenig tartó 420 kilométeres útvonal mintegy 30 pecsételőhelyet fog érinteni, református templomokban. Szervezett utakat is indítanak majd reggeli napköszöntő imádsággal, igei elmélkedéssel, imádsággal és természetesen szilenciummal, melyeket zarándoknapokként hirdetnének meg, csillagtúraként mindig egy bázisra érkezve. Megéri idővel egyik-másikba becsatlakozni majd a vallási és a lassú turizmus jegyében is.

Debrecen, a reformáció városaként méltán népszerű célpont a zarándoklatok során, ám az egyéni utazások keretében sem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a gyönyörű települést. Egy ínycsiklandó beregdaróci reggeli után mi is a város felfedezésére indultunk, hogy megismerjük annak kulturális és történelmi kincseit.

Elsőként az ország iskolájaként is ismeretes Debreceni Református Kollégiumot céloztuk meg, melynek felfedezésével órákat el lehetne tölteni. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének köszöntése után - aki egyébként állandó aktív szereplője és támogatója a turisztikai fejlesztéseknek is - dr. Győri János, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója vezetett bennünket körbe, és hívta fel a figyelmünket arra, hogy a jelentőségteljes falak között számos nagy alak töltötte iskolai éveit.

A teljesség igénye nélkül, csupán néhány nevet említve: Móricz Zsigmond, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Szabó Magda, és Kölcsey Ferenc mindannyian itt töltötték diákéveiket. Az intézmény a Móricz Légy jó mindhalálig című regényéből ismert kollégiumi iskola- és vallástörténeti kiállításnak is otthont ad, emellett érdemes felfedezni terjedelmes könyvtárát is, amely gazdag olvasnivalót kínál az érdeklődők számára.

A cívisváros jelképévé vált, klasszicista stílusú Református Nagytemplom ugyancsak kötelező látnivaló, ahol az istentiszteletek és a klasszikus koncertek mellett ráadásul ma már könnyűzenei események is helyet kapnak, ami óriási turisztikai vonzerővel bír: ottjártunkkor épp egy Parno Graszt-koncert plakátját szúrtuk ki, de számos egyéb, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényt elcsíphetnek az ide érkezők. A templom szomszédságában, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban pedig egy jóleső kávé mellett megkóstolhatják a Szabó Magda-sütit is, melyet a mézeskalácsfűszer, a feketeribizli, a csoki, a kávé és a dió együttese tesz igazán egyedülállóvá.

A kálvinista Rómában pár perces sétával elérhető a Református Kistemplom, más néven Csonkatemplom is, amelynek eredeti hagymakupoláját a történelem során többször megrongálták a szélviharok, így végül "Isten akaratába belenyugodva" a torony egy bástyaszerű kialakítást kapott. Itt Sárosi Dániel, a Tiszántúli református Egyházkerület zenei igazgatója, orgonaművész jóvoltából még egy orgona rendkívül összetett szerkezetébe is bekukkanthattunk, valamint felkapaszkodhattunk a templom tornyába, ami egyáltalán nem könnyű feladat, mégis megéri a fáradságot és az itt-ott egészen nyaktörőnek tűnő mutatványt: a debreceni körpanoráma innen vitathatatlanul megkapó látvány.

A templomokat magunk mögött hagyva a Csokonai étterembe tértünk be, ahol kedves kiszolgálás mellett, elegáns környezetben fejedelmi fogásokat fogyaszthattunk: Csokonai-levest, mangalicapofát körömpörköltszaftban, juhtúrós burgonyagombóccal, illetve a ház sós karamellás krémesét.

A hazaútunk csendje nem csupán a jóllakottság érzésének volt a következménye: a belső béke, a mindennapi életből való kiszakadás, a természet közelsége és a helyiek szívélyessége már másfél napos utazásunk során is mély nyomot hagyott bennünk. Olyan csodálatos emberekkel találkoztunk, akik őszinte szenvedéllyel és elhivatottsággal végzik a munkájukat. Amikor megkérdeztük őket, mi motiválja őket, a válaszuk egyszerű és alázatos volt: "megszólítottság".

Hazafelé tartva, miközben a kocsi ablakán kinézve merengtem, eszembe jutottak a régi szép idők. Elképzeltem magam, amint a gyerekkoromból ismert arcok – srácok, lányok, nénik és bácsik – társaságában, vidáman, "meztelen lábakkal" szaladgálok a forró aszfalton a bolt felé. Esténként összhangban a természettel éltem, reggelente pedig a récék hahotázása és a békák kuruttyolása ébresztett – mindez most Szatmár-Bereg varázslatos táján. Libabőrös lettem, ahogy a néhány évtizeddel ezelőtti Szigetközöm emlékei tökéletesen illeszkedtek az új keretbe. Megfogadtam hát: aki nosztalgiával a hangjában említi az egykori szigetközi vízitúrás kalandokat a fülem hallatára, azt máris a legelső vonattal a Felső-Tisza-vidékre küldöm!