Egy nemzet szemtanúja volt a történelem talán legzavarba ejtőbb pillanatainak, amikor élő adásban követhették nyomon a várva várt események kudarcos csúszását.

Húsz évvel ezelőtt, 2005. április 23-án a Green Bay Packers történelmet írt, amikor kiválasztotta Aaron Rodgerst az NFL játékosbörzéjén. Sokan arra számítottak, hogy ő lesz az első, aki csapatot talál, de a gyermekkorának kedvenc csapata, a San Francisco 49ers, meglepő módon Alex Smith-re tette le a voksát. A kaliforniai fiatal órákon át izgult, miközben a kamerák figyelme folyamatosan rajta volt, és a várva várt pillanat helyett csak a draftjának váratlan késlekedését kellett néznie. Végül négy és fél órával később megkönnyebbülhetett, de ezzel még nem ért véget a nehézségek sora: három évig a kispadon kellett ülnie, mire végre megkapta a lehetőséget. Ebből a kezdeti kihívásból azonban nemcsak hogy bajnokká vált, hanem négyszer választották meg a liga legértékesebb játékosának, és visszavonulása után méltón foglalhatja el helyét a Hírességek Csarnokában.

A 2005-ös játékosbörzét még két nap alatt zajlott le, és akkoriban az első három kört egyben tartották, míg a negyedik és a hetedik kört másnapra halasztották. Az utóbbi évekhez hasonlóan az idei esemény is izgalmasnak ígérkezik: pénteken, közép-európai idő szerint 14 órakor kezdődött az első kör, amely körülbelül 18 óra előtt zárul. Szombaton 13 órától érkezik a második és harmadik kör, nagyjából 17:30-ig tart, majd este 18 órától egészen éjfél egyig pörgetik le a negyedik kört és az utána következőket.

A 20 éve zajló draft nem igazán sorolható a legemlékezetesebb események közé, de így is bővelkedett tehetségekben, akik később figyelemre méltó karrierutat jártak be. Íme néhány kiemelkedő név, akik emlékezetessé tették ezt az évet – a teljesség kedvéért:

A 70. draftot először a New York-i Jacob Javits Convention Centerben rendezték meg, ami egy különleges helyszín a rendezvény történetében. Ezen a jubileumi eseményen a televíziók, köztük az ESPN és az ESPN2, sorozatban már a 26. évben közvetítették a történéseket, lehetőséget adva ezzel a nézőknek világszerte, hogy tanúi legyenek a sporttörténelem talán legzavartabb csúszásának.

Bár a korábban említett, és akár meg nem említett tehetségek sokasága lenyűgöző, a lényegi kérdés valójában az volt, hogy melyik irányító ígérkezik a legnagyobb potenciálnak az 1/1-es draft választáson.

A draft előtti időszakban Rodgers bízott benne, hogy őt választja az a csapat, amelynek közelében, és amelynek szurkolójaként felnőtt, főleg azután, hogy milyen jól sikerült érzése szerint az interjúja San Franciscóban, a 49ers viszont mégsem a kaliforniai srácra, hanem Alex Smith-re voksolt.

Ekkor csupán hat játékost hívtak meg az "élő show"-ra, míg idén 15 résztvevő lesz személyesen Green Bayben. Smith az első körben, 1/1-es választással került kiválasztásra. A két futó, Ronnie Brown és Cedric Benson a második és negyedik húzás során került sorra, míg az elkapó Braylon Edwards a harmadik helyen választották. Az egyetlen védő, Antrel Rolle pedig a nyolcadik helyen csatlakozott a mezőnyhöz.

Rodgers számára nem csupán a csalódás volt a tét, amikor kedvenc csapata, a 49ers, nem őt választotta – hiszen öt évvel korábban Tom Brady is hasonló helyzetbe került, ő is kaliforniai gyerekként vágyott arra, hogy San Franciscóban kezdje meg pályafutását. De Rodgers számára még ennél is fájóbb volt, hogy minden egyes kiválasztott játékos neve hallatán a kamerák az ő arcát célozták meg, mintha csak emlékeztetni akarták volna arra, hogy a várakozás még mindig nem ért véget, míg el nem jött végre az ő pillanata.

Ez a pillanat csak húzódott és húzódott, miközben egyre feszültebb légkört teremtett a Javits Centerben.

A legrosszabb pillanat? Hogy a kamera folyamatosan téged mutat végig, és neked tartanod kell magad

Rodgers később felidézte a kínos pillanatokat, amelyek a draft során történtek. Megemlítette, hogy nem sokkal később is voltak jelentős késések, amikor Brady Quinn 2007-ben a Cleveland Browns 1/22-es választásával került a csapatához. Ekkor ő már a kilencedik választás után elhagyta a termet.

Én viszont ott ültem a 20. húzások környékén, miközben a másik hat asztalt már ügyesen összepakolták és eltakarították. Éppen a szüleimmel, a testvéremmel, a legjobb barátommal, az ügynökömmel és a menedzseremmel ültem ott. A kamera folyamatosan az arcomba világított, és tudtam, hogy a világ szeme rajtam van, minden egyes pillanatban. Ezért muszáj volt rendkívül összeszedettnek lennem, miközben a legnagyobb vágyam az volt, hogy eltűnjek valahová, ahol egyedül lehetek, messze a figyelem elől. Aztán végre elérkezett a pillanat, amikor sorra kerültem a kiválasztásra.

Határozottan volt bennem egyfajta zűrzavar, nem is tagadhatom. Amikor elfogadtam a meghívót, azt képzeltem, hogy a legjobbak között válogatnak majd, és rögtön az egyetemi karrierem után a profi csapatomban találom magam. Az első este már az interjúimra készültem abban a városban, ahol reméltem, hogy a jövőm is megvalósulhat. Aztán, ahogy telt az idő, észrevettem, hogy már négy órája várok, és még mindig senki nem hívott ki. A legnehezebb pillanat akkor következett be, amikor a 16. választásra került sor. Bár nem volt róla papírforma, mégis ott motoszkált a fejemben a remény, hogy a Saints esetleg draftolni fog. Tudtam, hogy a következő 17-23. helyek között már nem lesz esélyem, mivel minden csapatnak megvolt a saját kezdő irányítója. Így újabb másfél órát kellett ott ücsörögnöm, várva a sorsom eldőlésére. Amikor a Raiders felcserélt az 1/23-ra, egy pillanatra úgy éreztem, hogy végre eljött az én időm, de sajnos ez az álom is hamar szertefoszlott.

- mesélte később.

Rodgers meglepő szabadesésének, amelyet később az ESPN a draft történetének legjobb tíz sztorija között az első helyre sorolt, végül a Green Bay Packers vetett véget az 1/24-es választásukkal. Az öröm azonban nem lehetett felhőtlen, hiszen Brett Favre, a liga háromszoros legértékesebb játékosa, már a visszavonulásának lehetőségéről beszélt. A Packersnál 1996-ban bajnoki címet szerző irányító még 2005-ben, sőt, 2006-ban és 2007-ben is a csapat kezdője volt. A 13-3-as mérleggel záró wisconsini együttes a konferencia döntőjében hosszabbításban szenvedett vereséget a New York Giants ellen, akik később az 18-0-ás New England Patriotsot is legyőzték a Super Bowlban.

Közben Rodgers epizódszerepeket játszott, és a három év alatt összesen 16, 15 és 28 passzkísérlettel gazdagodott idényenként. Ezek a számok azonban a mai mérkőzések fényében már meglehetősen szerénynek tűnnek.

Azt nem lehet mondani, hogy rosszul jött volna ki összességében Rodgers a helyzetből, hiszen a liga egyik legjobb játékosa mögött tanulhatott és fejlődhetett éveken át, az egyik legjobb irányítóképző klubnál, miközben az állandóan új támadó koordinátorral dolgozó Alex Smith borzasztóan szenvedett a 49ersnél, és a 2011-es idény feltámadásáig (13-3) kifejezetten pocsék mérleggel állt. Hogy aztán a New Orleans elleni parádés végjátékot követően a konferenciadöntőben hosszabbításban kikapjon a végül a Patriotsot is felülmúló Giantstől (déja vu, nemdebár?).

A 2012-es évadban 104,1-es irányítómutatóval a harmadik volt a ligában, amikor 6-2-1 után agyrázkódás miatt két meccsre kidőlt, Colin Kaepernick ugrott be a helyére, és Super Bowlig vezette a 49erst, amely ezt követően Kansas Citybe cserélte Smith-t. Itt ötször is pozitív mérleget ért el a Chiefsszel, a rájátszásban azonban nem tudta átlépni árnyékát, és miután egy évig mentorálta Patrick Mahomest, Washingtonba került, ahol egy brutális sérülés miatt kis híján az egyik lábát is elveszítette, de még innen is vissza tudott kapaszkodni, az év visszatérője díjat kiérdemelve ezzel. Nem futotta be azt a karriert, amit reméltek a játékosbörze előtt, de a folyton leírt, mégis mindig feltámadó Smith példás hozzáállásával mindenki tiszteletét kiérdemelte, mielőtt 2021 áprilisában visszavonult.

Rodgers pályafutása 2008-ban indult, és a kezdetek biztatónak tűntek, de a csapat gyenge teljesítménye (6-10) miatt a rájátszás még elérhetetlennek bizonyult. Egy évvel később azonban a történelem egyik legizgalmasabb mérkőzésén találta magát, ahol a hosszabbításban 51-45-ös vereséget szenvedett el az Arizonától, mielőtt...

Viszont a 2010-es idény óta hiába vár az újabb bajnoki címre...

A 2011-es szezonban a Packers hiába zárt 15-1-es mérleggel, ők voltak a liga legjobb csapata, a Giants mégis felülkerekedett Green Bayben. Ez a vereség megelőzte a 49ers és a Patriots elleni folytatást. A következő évben Kaepernick irányításával ismét a 49ers diadalmaskodott Rodgersék felett, és a következő idényben sem változott a forgatókönyv. A 2014-es idényben a Packers egy szinte megnyert NFC-döntőt veszített el a címvédő Seahawks otthonában, hosszabbításban. Az ezt követő évben a Cardinals ellen újra a ráadásban szenvedtek vereséget, majd 2016-ban, bár ismét eljutottak a konferenciadöntőig, a Falcons ellen már nem volt esélyük, 21-44-es eredménnyel zárult a mérkőzés.

Ez alaposan megrázta a csapatot, amely a következő két évben nem tudott a rájátszásba kerülni. A 2019-es szezonban viszont újra felbukkantak a konferenciadöntőben, ahol a 49ers olyan fölénnyel diadalmaskodott (a 37-20 is inkább hízelgő volt, hiszen a meccs során már 27-0 és 34-7 is állt), hogy Jimmy Garoppolonak mindössze nyolc passzkísérletre volt szüksége a győzelemhez! Persze Raheem Mostert 220 futott yardja és 4 TD-je is nagyban hozzájárult a sikerhez. Az új idényben MVP-ként tért vissza a konferenciadöntőbe, de ott nem tudta megverni a Tom Brady vezette Buccaneers-t, akik az első NFC-s idényében már bajnoki címet nyertek (ez volt a hetedik Brady számára). A 2021-es évadban pedig ismét a 49ers állította meg, amikor az ekkor hatodikként bejutó kaliforniai csapat idegenbeli meccsen 13-10-re legyőzte az első kiemelt Packerst.

A 2022-es visszaesés (8-9) után Favre nyomdokaiban a New York Jetshez igazolt, de sajnos az első mérkőzés elején súlyos sérülést szenvedett, amely miatt az egész idényt kihagyni kényszerült. Bár a 2024-es szezonra sikerült visszatérnie, és statisztikái – 28 touchdown és 11 interception – nem tűnnek rossznak, a csapat 5-12-es mérlege alaposan elmaradt a várakozásoktól. Ennek következtében a felek úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják.

Sokan azt gondolták, hogy a nagy előd nyomdokait követve a New York-i kudarc után Aaron Rodgers a Packers legfőbb riválisánál, a Vikingsnál köti le a következő szezonját. Azonban a Minnesota inkább a tavaly draftolt J. J. McCarthyt választotta. Rodgers eddig nem árulta el, hol folytatja pályafutását, de egyre valószínűbb, hogy a közeljövőben a Pittsburgh Steelershez csatlakozik. Ott egy olyan csapattal próbálkozik, amely hat Super Bowl-győzelmével osztozik a rekordon, és talán utolsó esélyét kapja, hogy elérje a csúcsot.