Egy szinte hibátlan élet, amely irigységet és gyűlöletet ébreszt mindenkiben.

Ezek a zeneszámok teljesen felrobbantották a biztosítékot, és úgy becsapódtak a nullás lisztbe, mint egy váratlan villámcsapás.

Néha a rossz időzítés a legjobb időzítés. Megmagyarázzuk! James Blunt You're Beautiful című dalában kétszer énekli el az első sort (My life is brilliant). A rossz időzítés, azaz rossz belépés az albumfelvételen maradt, de a rádiós verzióból már kiszerkesztették. Ahogy a katedrális építők is hagytak hibát az építményeikben, heroikus módon Blunt is benn hagyta annak nyomát, hogy rosszul lépett be a dalba.

Természetesen, némileg ellentmondásos, hiszen ahhoz, hogy a szerzeménye rádiós játszási listákra kerüljön, James Blunt módosította a „She could see from my face that I was fucking high” sort, úgy, hogy a „fucking” helyett a „flying” szót használta. De a lényeg, hogy most ismét elérhető a Back to Bedlam, James Blunt debütáló stúdióalbuma, amely húsz évvel ezelőtt, 2004. október 11-én jelent meg. Az új, remaszterizált változat piros színű vinilen kapható, újrahasznosított anyagból készült.

Az album a címét a londoni Bethlem Királyi Kórház pszichiátriai intézményéről, a köznyelvben Bedlam néven ismert épületről kapta. A megjelenés első hónapjaiban nem szerepelt különösebben jól a listákon, de 2005 közepén, miután harmadik kislemeze, a You're Beautiful világsláger lett, a Back to Bedlam az év legnagyobb példányszámban eladott albuma lett az Egyesült Királyságban, több mint 2,4 millió eladott példánnyal.

A lemez hamarosan tízszeres platina minősítést kapott, és ez lett a több mint 3 millió eladott példányával a 2000-es évek legkelendőbb albuma az Egyesült Királyságban. A lapok annak idején arról írtak, hogy a You're Beautiful Blunt egykori barátnőjéről, Dixie Chassay-ról, a Harry Potter-filmek casting asszisztenséről szól, bár Blunt ezt nem erősítette meg, de nem is cáfolta.

2006 márciusában a The Oprah Winfrey Show keretein belül kiderült, hogy a dal, amely világszerte nagy népszerűségnek örvend, egy exbarátnőről szól, akit a londoni metrón látott viszont új párjával. James Blunt nem csupán egy popsztár, hanem egy izgalmas háttértörténettel rendelkező figura is. A királyi légierő ezredesének fiaként felnőve, 1999-ben részt vett a koszovói hadműveletekben, majd 2002-ben őrséget állt az anyakirálynő temetésén. A hirtelen jött siker azonban nem mentes a nehézségektől: sok kollégája irigykedve nézi, ahogy több lemezt ad el, mint ők.

Noel Gallagher úgy döntött, hogy megválik ibizai házától, miután James Blunt beköltözött a szomszédságába. Paul Weller, a The Jam és Style Council legendás énekese pedig egyenesen kijelentette, hogy inkább "megeszi a saját szemetet, mintsem hogy Blunt-tal dolgozzon együtt". Ráadásul Damon Albarn, a Blur énekese és a Gorillaz kreatív motorja, határozottan elutasította, hogy közös fotóra álljon Blunt-tal.

Ha ez még nem lett volna elég, a "You're Beautiful" a Rolling Stone magazin által összeállított poptörténet 10 legidegesítőbb dala között a hetedik helyet foglalja el. Ez azonban igazságtalan, hiszen a lemezen ott található a "Goodbye My Lover", a "High" és a "Cry" című gyönyörű balladák is. Viccet félretéve, az albumnak valóban remek időzítése volt; a maga módján sokkal egyszerűbb és őszintébb hangzással bírt, mint a Coldplay 2005 körüli, kissé modoros produkciói. Olyan érzése volt az embernek, mintha a rendkívül népszerű Dido írta volna a dalokat, de Rod Stewart hangján csendültek volna fel.

Ennyire rossz lemez lenne a Back To Bedlam? Közel sem. Persze, lehet azt mondani, hogy a Bluntról alkotott véleményeknek nincs köze az irigységhez, annak, hogy a semmiből jött srác az első lemezével mindent vitt.

Mondhatjuk azt is, hogy a lemez egyszerűen nyálas, de hát ezek a négyakkordos, egyszerű, mégis ügyesen feldíszített, csilingelő számok is a britpop hagyományban gyökereznek, és hogy a szerelmes kitárulkozásokba belepirul a hallgató, de az a popsztár vesse rá az első követ, aki életében nem írt szemérmetlenül szentimentális dalt.

Blunt dallamait hallgatva nem egy átlagos civil ruhás katona képe idéződik meg bennünk, hanem inkább egy olyan mester, aki olyan precizitással fűzi össze egyszerű, mégis hatásos dalait, ahogyan a katonák a stokira helyezik az egyenruhájukat a májkrém szagú körletben. A brit hadsereg támogatta egyetemi tanulmányait, így Bluntnak négy évet kellett szolgálnia a fegyveres erőknél. 2002-ben azonban úgy döntött, hogy hátat fordít a katonai életnek, és a zenei karrierjére összpontosít.

A "No Bravery" című záródal videója első pillantásra úgy tűnhet, mint egy hadsereg által készült propagandafilm, de valójában a dal nem a hősös katonák dicsőítéséről szól. Sokkal inkább azokról a lelkekről énekel, akiknek a szemében nem bátorság, hanem fájdalom és szomorúság tükröződik. A dal a megerőszakolt nők sorsáról és egy gyűlölettel teli generációról mesél. Az album pedig egy igazi érzelmi bombázás a hallgató könnycsatornái ellen. Nyilvánvaló, hogy sokan szívesen gúnyolják Bluntot, pedig csupán annyira bátor volt, hogy vállalja a letisztult, hatékony kifejezésmódot és a szentimentalizmust. Ehhez a bátorsághoz pedig legalább akkora szükség volt, mint ahhoz, hogy az ember egy magas sziklafalról a tengerbe ugorjon, ahogyan azt a "You're Beautiful" klipjében láthatjuk.