Egy 1967 óta eltűntnek vélt NASA-műhold váratlanul rádiójelet küldött a Földre, meglepve ezzel a tudósokat és űrkutatókat.

Több mint ötven évnyi csend után újra rádiójelet fogtak a Földről, amely egy 1967 óta eltűntnek vélt NASA-műhold, a Relay 2 irányából érkezett. Az alig 30 nanoszekundum hosszúságú impulzus izgalmas lehetőségeket rejt magában, hiszen a kutatók úgy vélik, hogy fontos információkat szolgáltathat a világűrben tapasztalható elektrosztatikus kisülésekről és a mikrometeoroidok becsapódásairól.

Egy alig 30 nanoszekundumos rádióimpulzus új megvilágításba helyezheti a műholdas kommunikációt és a világűrből érkező zavarjelek tanulmányozását - a jel forrása jelen esetben ugyanis egy több mint fél évszázada néma NASA-szatellit lehetett.

A tudomány világában néha olyan érzésünk támad, mintha egy futurisztikus film forgatókönyvét élnénk. Június 13-án ausztrál kutatók egy rendkívül rövid, de annál figyelemfelkeltőbb rádiójelet észleltek, amely nem az Univerzum távoli sarkából származott, hanem a Föld körüli pályáról érkezett. Az Australian Square Kilometre Array Pathfinder (ASKAP) rádióteleszkóp rögzítette ezt a különös impulzust, és az elemzések alapján úgy tűnik, hogy a forrása a 1964-ben fellőtt, de már régóta inaktívnak hitt Relay 2 nevű NASA-műhold lehetett.

A Relay 2 a NASA innovatív kommunikációs műholdprogramjának fontos eleme volt. Az elődjét, a Relay 1-et 1962-ben indították útjára, és mérföldkőnek számított, hiszen ő volt az első műhold, amely televíziós adást közvetített az Egyesült Államokból Japánba és Európába – méghozzá éppen a Kennedy-gyilkosságról szóló hírek közvetítése során.

A Relay 2 1964-ben, három évvel később emelkedett az égbolt fölé, ám működése hamarosan véget ért: 1965 szeptemberében hivatalosan is leállították, noha a fedélzeti rendszerek még 1967-ig tovább működtek. Ezt követően évtizedeken át csendben maradt, és a tudomány közössége halottnak nyilvánította – számolt be róla az IFL Science.

Teljesen eddig a pillanatig.

A felfedezést dokumentáló kutató, Clancy James (Curtin Egyetem, Ausztrália) és csapata úgy véli, hogy a műhold "újjáéledése" vagy működésbe lépése nem valószínű. Ehelyett valószínűbb, hogy a háttérben különféle természetes fizikai jelenségek állnak.

Hasonló jelenségeket korábban is észlelt már például az Arecibo obszervatórium, bár akkor hosszabb időtartamúak voltak ezek az impulzusok.

Egy másik teória szerint a műholdat eltalálhatta egy mikrometeoroid, amely becsapódáskor plazmafelhőt hozott létre, és ez okozta a rádióhullámokat. Ilyen eseményekre már volt példa az űrkutatásban: hasonló jelenség miatt kellett űrhajósokat evakuálni egy megrongálódott Szojuz űrhajóból.

Mindez pedig meglehetősen tanulságos lehet, ugyanis az ESD-k és mikrometeoroid-becsapódások tanulmányozása segíthet abban, hogy a jövő űreszközeit jobban védjük az ilyen váratlan jelenségektől, és ezek a zavaró rádiójelek ne keveredjenek az asztrofizikai megfigyelések közé.

Bár a Relay 2 esetében vélhetően nem tudatos újraaktiválódásról van szó, a múltban több "zombi-műhold" is visszatért a halálból.

A Relay 2 valódi "hangja" csupán egy utolsó sóhaj volt a kozmosz végtelen zajában, vagy tényleg megszólalt, azt még a tudósok fáradhatatlanul elemzik. Az viszont egyértelmű, hogy az űr még mindig számos meglepetést tartogat az emberi felfedezés számára.