Gyarmati István véleménye szerint az orosz reakció, amelyben többször is hangsúlyozták a „nyet” szót, kulcsszerepet játszott a budapesti Trump-Putyin találkozó meghiúsulásában.

Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot - mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

Egy hét leforgása alatt drámai fordulatot vett Trump orosz politikája. Nemrég még Orbán Viktor abban bízott, hogy Budapesten történelmi békecsúcsot szervezhetnek Ukrajna ügyében, azonban az orosz és az amerikai külügyminiszter telefonbeszélgetését követően ez a lehetőség hirtelen eltűnt a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál is szigorúbb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami jelentős hatással lehet Magyarország energiaellátására. A Bloomberg legfrissebb információi szerint az orosz fél azt remélte, hogy Trump hajlandó lenne engedni a Donbász ügyében, míg az amerikaiak továbbra is ragaszkodtak a tűzszünet fenntartásához a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi állhatott a hatalmas félreértések hátterében? Milyen indíttatások vezérelték Trump döntéseit, és mit reméltek az oroszok, amikor kezdetben lelkesen támogatták a békecsúcsot, majd később hajthatatlanok maradtak a lényegi kérdésekben? Ezekről a témákról folytattunk eszmecserét Gyarmati István volt diplomatával és biztonságpolitikai szakértővel.

- A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

Amikor az amerikai elnök bejelentést tesz, azt általában komoly figyelem övezi. Ám Donald Trump esetében a dolgok kissé másképp alakulnak. Nála nem minden kijelentés kap akkora súlyt, mint ahogy azt elvárnánk. Persze, lehet, hogy ő maga komolyan gondolja, amit mond, de gyakran úgy tűnik, hogy az események és a tanácsadói vélemények is beleszólnak a végső döntésébe. Trump stílusa különös: a nagy bejelentéseket nem mindig egy jól megtervezett sajtókonferencián teszi közzé, ahol számos szakértő előzetesen átnézi a kommunikációt. Ehelyett sokszor egyszerűen csak ott ül az irodájában, vagy akár az ágyában, a számítógép előtt, és úgy érzi, hogy szükség van egy figyelemfelkeltő megnyilvánulásra. Olyan ez, mint amikor Malacka úgy döntött, hogy énekelni kezd – hirtelen jön az ihlet, és a közösségi médiában megosztott gondolatai politikai bejelentésként csapódnak le. Szerintem most is hasonló helyzet állt elő.

Aztán ebből az amerikai politika színtere alakult ki, hiszen amikor az elnök bejelent valamit, az automatikusan érvényes. Elkezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei is. Szerencsére Trump Marco Rubiót választotta ki, hogy a tárgyalások előkészítésében részt vegyen, nem pedig azt a furcsa Steve Witkoffot. Rubio, aki véleményem szerint a legjobban képviseli Trump külpolitikai érdekeit, két és fél órán át telefonált Szergej Lavrovval. Lavrov viszont, mint egykori Gromiko, az "igen" és "nem" mestere, világossá tette, hogy a megegyezésről szó sincs. Rubio ezt követően visszatért, hogy tájékoztassa az elnököt. Eközben kiderült, hogy Volodimir Zelenszkij is elutasította a felkínált feltételeket, és úgy tűnik, az európai vezetők is mind próbálták befolyásolni Trump döntését. Ez már neki is sok volt, így végül elhalasztották a csúcstalálkozót.

Nyilvánvaló, hogy az orosz tárgyalási álláspont egy óriási "nem"-mel indul.

- És így zárul a történet.

A diplomácia világában gyakran tapasztalható, hogy minden fél először kinyilvánítja saját álláspontját, majd ezt követően próbálnak közös nevezőre jutni. Így ha az orosz fél az elején határozottan "nem"-et mond, akkor a folyamat végére, eltérően számos más helyzettől, valószínűleg csak egy "nem" fog maradni.

Az oroszok helyzete most különösen kedvezőtlen, és ez nem véletlen. Donald Trump ismételten elkövette azt a hibát, hogy egy ígéretes pozíciót veszített el. A csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről abból fakadt, hogy megriadt a Trump és az európaiak által kilátásba helyezett másodlagos szankcióktól. Trump sikeresen meggyőzte Indiát, hogy csatlakozzon a szankciós politikához, és ne vásároljon orosz olajat. Japán új miniszterelnöke is támogatja ezt a lépést, ami jelentős fejlődés. Kína ugyan vásárol orosz olajat és gázt, de nem képes pótolni azt a mennyiséget, amit India nem vásárol. Nincs elegendő szállítási kapacitása, és az igényei sem ezt diktálják. Az orosz olajat nem fogja pusztán kedvességből a Jangce folyóba önteni. A másik tényező, ami aggodalmat keltett az oroszokban, a Tomahawk rakéták jelenléte. Trump "készenlétbe helyezte" őket, ami fokozta a feszültséget. Putyin akciójának célja, hogy ezeket a fenyegetéseket elhárítsa, és úgy tűnik, hogy egyelőre sikerült "bepaliznia" Trumpot, megakadályozva ezzel a tervezett lépések megtételét.

Ez a gyenge amerikai álláspont valószínűleg változatlan marad, amíg Trump részéről nem látunk komoly és meggyőző elköteleződést a szankciók vagy fegyverszállítások irányában. Ekkor az orosz fél nem fog lépéseket tenni.

- Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

Természetesen, íme egy egyedibb változat: - Igen, többször is előfordult. A legemlékezetesebb eset Alaszkában történt, ahol szó szerint belefutott a helyzetbe. Emellett több telefonos egyeztetés is zajlott. Valaki készített egy érdekes grafikont, amely bemutatta, hogyan változtak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és feltüntette azokat az időpontokat is, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Meglepetés nincs, minden alkalom után drámaian megnőttek az orosz támadások. Trump nem éppen a klasszikus külpolitikai szakértő típusa, és azzal büszkélkedik, hogy soha életében nem olvasott el egyetlen könyvet sem – Kennan valószínűleg már túl komplex lenne a számára.

- Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

Az ukrán hadvezetés jelenlegi stratégiája egyértelműen az orosz olajipari létesítmények célba vételére összpontosít, bár hivatalosan ezt nem hirdették meg. A legfrissebb becslések szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már nem működik, ami már most is jelentős üzemanyaghiányt okoz Oroszországban. A benzinexport leállítása ellenére sok helyen továbbra is hiány tapasztalható, hosszú sorok kígyóznak a kutaknál, és az embereknek sok időt kell várakozniuk, hogy hozzájussanak a szükséges üzemanyaghoz. Ezt a helyzetet az orosz gazdaság egyelőre még el tudja viselni, de az ukránok célja, hogy ezt a nyomást tovább fokozzák. A Tomahawk rakéták tökéletesen alkalmasak erre a feladatra: mélységi csapásmérésre, nagy pontosságra és robbanóerejükre támaszkodva. Gyakran hallani, hogy az orosz nép mindent elvisel, de a gazdasági problémák, különösen a fegyvergyártás terén, egyre inkább megjelennek. A legnagyobb kihívás Oroszország számára akkor kezdődhet, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik kritikus helyzetté. Az ukrán stratégák pontosan ezt a célt tűzték ki, ami rendkívül átgondolt és hatékony taktikának számít, és ehhez elengedhetetlenek a Tomahawk rakéták.

Ha Trump végül felismeri, hogy milyen célokra használták a Tomahawk rakétákat, lehetséges, hogy azok mégis eljutnak Ukrajnába?

- Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

Milyen érdekes lehetett a két külügyminiszter eszmecseréje! Talán szóba kerültek az oroszok által támasztott követelések is, különösen a NATO-val kapcsolatos aggodalmaik. Elképzelhető, hogy a visszavonulás az 1997-es határok mögé is napirenden maradt? Milyen dimenziókat adhat ez a párbeszéd a nemzetközi kapcsolatok alakulásához?

- Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz-ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

Mikor jöhet el az az idő, amikor valódi tárgyalások kezdődhetnek az érintett felek, például az amerikaiak és az oroszok, de legfőképp az oroszok és az ukránok között? Meddig lehet még elnyújtani egy ilyen konfliktust?

Az események alakulása a háborúban kulcsfontosságú. Ha Trump úgy dönt, hogy "duzzog" és az Egyesült Államok visszahúzza magát, az egyféle forgatókönyv. Viszont ha a Tomahawkokat beveti, az teljesen más helyzetet teremt. Ha Trump komolyan veszi a fenyegetéseket, akkor hetek alatt létrejöhet a fegyverszünet. Ám ha a helyzet változatlan marad, akkor évekig is eltarthat a konfliktus.