Az emberi agy eddig felfedezetlen, sejtelmes fénylása.
A kutatók véleménye szerint ez a fény az energiát előállító biomolekuláris reakciókból ered, amelyek során fotonok keletkeznek melléktermékként. Az elv egyszerű: minél több energiát használ fel egy szövet, annál intenzívebb fényt bocsát ki. Ez alapján logikus következtetés, hogy az agyunknak kellene a legfényesebben ragyognia a testünk szövetei közül - írja a Scientific American.
Az iScience című tudományos folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány során a kutatók először figyelték meg az emberi agy által kibocsátott biofotonokat a koponya külső felületéről. Érdekes módon a kísérlet során észlelték, hogy a biofotonok mennyisége eltérően reagált, amikor a résztvevők különböző kognitív feladatok között váltogattak. Ugyanakkor a kutatók hangsúlyozzák, hogy az agyi aktivitás és a kibocsátott biofotonok közötti összefüggés nem volt teljesen világos. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a fényrészecskék talán mélyebb funkciót töltenek be az agy működésében, mint eddig gondolták.
Minden anyag bizonyos hőmérsékleten fotonokat bocsát ki, ami azzal magyarázható, hogy mindennek van abszolút nulla feletti hőmérséklete. Ezek a fotonok hő formájában jelennek meg, és gyakran hosszabb hullámhosszon, például infravörös fényként, ami a szemünk számára láthatatlan. Ezzel szemben az UPE-k (ultra-vékony fotonok) sokkal intenzívebb sugárzást bocsátanak ki, hullámhosszuk pedig az elektromágneses spektrum látható vagy közel látható tartományába esik. Az élő sejtek anyagcseréjük révén energiát termelnek, miközben gerjesztett elektronokat állítanak elő oxigénmolekulákból. Amikor ezek az elektronok visszatérnek alacsonyabb energiaszintjükre, fotonokat bocsátanak ki, egy úgynevezett sugárzási bomlás során.
A biológiai szöveteket, beleértve a Petri-csészékben elhelyezett idegsejteket, kutató tudósok gyenge, de folyamatos fényáramként észlelik, amely négyzetcentiméterenként másodpercenként néhány fotontól egészen több száz fotonig terjedhet. "Az emberi agyra vonatkoztatva azt szerettük volna kideríteni, hogy ezek a fotonok részt vehetnek-e valamilyen információfeldolgozási vagy -terjesztési folyamatban" - nyilatkozik Nirosha Murugan, a Wilfrid Laurier Egyetem biofizikusa Ontarióból.
A tudósok legalább egy évszázada állítják, hogy a biofotonok szerepet játszanak a sejtek közötti kommunikációban. Alexander Gurwitsch 1923-ban kísérleteket végzett, amelyek során kimutatta, hogy a hagymagyökerek közé helyezett fotonblokkolók megakadályozhatják a növény növekedését. Az elmúlt néhány évtizedben néhány tanulmány alátámasztotta a biofotonok lehetséges szerepét a sejtek közötti kommunikációban, amely befolyásolja a szervezet növekedését és fejlődését.
