Az ásványkincs-megállapodás révén az ukránok most olyan kedvező pozícióba kerültek, mint még soha korábban Trump idején.
Április 30-án, hosszú hónapok egyeztetései után, az Egyesült Államok és Ukrajna történelmi megállapodást írt alá, amely az ukrán ásványkincsek és ritkaföldfémek értékesítéséből származó bevételek és jogdíjak megosztásának kereteit határozza meg.
Ez az a megállapodás, amit már korábban aláírtak volna, de a fehér házi cirkusz után a feleknek egy kis időre volt szükségük ahhoz, hogy az ott történteket zárójelbe helyezve előremutató tárgyalásokat folytassanak egymással. Az aláírt megállapodást még az ukrán parlamentnek jóvá kell hagynia, hogy életbe lépjen. A nyilvánosságra hozott szövegben az alábbiak szerepelnek:
Nem beszélhetünk egy villámgyorsan a háború rendezéséhez vezető óriási diplomáciai áttörésről, nem kapja meg Ukrajna azokat a biztonsági garanciákat, amelyeket kért. Nem kötelezi az Egyesült Államokat arra, hogy harcoljon Ukrajnáért, vagy hogy támogassa az európai országokat ugyanebben, és az ukrán NATO-tagság kapcsán sem változott meg az amerikai álláspont, mégis van jelentősége az április legvégén aláírt bányászati megállapodásnak: Amióta úgy tűnik, hogy az ukrajnai békéltetési láz kifullad, és az amerikaiak belengették, hogy inkább hátat fordítanak a háborús közvetítésnek, az oroszok és az ukránok is sajátos, fél-javaslatok belengetésével tarkított diplomáciai pávatáncot járnak, hogy ha Trump tényleg kiszáll az ukrajnai rendezésből, akkor a másik felet okolja majd a tárgyalások kudarcáért. Ez a megállapodás pedig sokkal valószínűbbé teszi, hogy Oroszországot fogja hibáztatni, és folytatni fogja az Ukrajnának nyújtott katonai és hírszerzési támogatást. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a támogatás továbbra sem fogja megnyerni a háborút Ukrajnának, és nem fogja lehetővé tenni, hogy az oroszokat kiűzzék a megszállt területekről. Segíteni fogja azonban az ukrán hadsereget abban, hogy ne omoljon össze hirtelen, lassítsa az orosz előrenyomulást a szárazföldön, és súlyos veszteségeket okozzon az orosz hadseregnek.
Az Egyesült Államok által az alku bejelentésekor alkalmazott nyelvezet sokkal élesebb hangvételű volt Oroszországgal szemben, mint amit a Trump-kormányzat idején megszokhattunk. Például világosan utalnak "Oroszország teljes körű inváziójára", és hangsúlyozzák, hogy "egy állam vagy egyén sem részesülhet Ukrajna újjáépítéséből, ha támogatta vagy finanszírozta az orosz háborús gépezetet".
Bár az új megállapodás kedvezőbb feltételeket biztosít Ukrajna számára, mint a korábbi verziók – amelyek között akadtak olyanok is, amelyek gyakorlatilag örök gyarmatosítást jelentettek – a frissen aláírt egyezmény hatékonysága a tartós béke megvalósításán és ezzel együtt a stabil befektetési környezet kialakításán fog múlni. Ha nem is foglalkozunk ezzel a kulcsfontosságú, de sokszor elhanyagolt aspektussal (mint a béke), akkor is számos jelentős akadály áll az egyezmény sikeres végrehajtása előtt: ide tartoznak az elavult geológiai felmérések, a lerombolt energetikai infrastruktúra és természetesen a megoldatlan biztonsági kihívások is.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a megállapodás nem kötelezi az amerikai kormányt arra, hogy befektetéseket eszközöljön Ukrajnában. A béke kilátásainak, valamint az ásványkincsek kitermelésének jelenlegi jövedelmezőségének fényében kérdéses, hogy a magánbefektetők rövid távon jelentős profitra tehetnek-e szert.
