A korábbi veszprémi kézilabdázó gyógykezelésére indítottak adománygyűjtést.

"Itt és most, ezen a helyen, elérkeztem a türelmem határára! A Jókai utcai házomlás következtében megsérült ingatlanom kártérítését nem hajlandók rendezni..."

"Dávid családja Luxemburgban él, itt fejezte be sportolói pályafutását, majd folytatta vezetőedzőként a munkát a Handball Bieles felnőttcsapatánál. Klubja gyűjtést indított és egy jótékonysági mérkőzést szervez érte, hogy megkaphassa az esélyt a túlélésre ezzel a kezeléssel! A Veszprém Handball Club egy, a csapat által dedikált mezt ajánlott fel, hogy ezzel is hozzájáruljunk Dávid gyógyulásához. Sok erőt és kitartást a felépüléshez! Hajrá, Dávid!" - írta a magyar klub a Facebook-oldalán.

- Most is egy vizsgálatról jövök, mert sajnos ismét bevizesedett a lábam - kezdte Gyáfrás Dávid, akit luxemburgi otthonában értünk utol. - Várnom kell, míg a felgyülemlett folyadék távozik a szervezetemből, csak utána kezdhetem el Németországban a 35 napos kezelést, aminek költsége napi 2200 euró (915 ezer Ft - a szerk.), ami nem kis összeg. Éppen ezért, amikor értesültem arról, hogy a barátaim titokban adománygyűjtést szerveztek értem, és még tévécsatornákat, újságokat, valamint közösségi oldalakat is bevontak, nagyon meghatódtam. Ráadásul az, hogy ez a támogatás Magyarországra is eljutott, és a Veszprém csapata is mellettem áll, rendkívül mélyen megérintett, és olyan erőt adott, amire nem is számítottam. Hozzá kell tennem, hogy soha nem adtam fel, de amikor tavasszal az orvosom közölte velem a diagnózist, a lábam tényleg megremegett. De akkor sem törtem össze, hanem felfogtam a helyzetet: beteg vagyok, de nézzük, milyen lépéseket tehetek a gyógyulás érdekében.

Gyáfrás Dávid kezdetben a természetes gyógyulás irányába orientálódott, határozottan elutasította a kemoterápiás kezelést. Azonban az ősz beköszöntével sajnos romlani kezdett az egészségi állapota.

- Az élet ezzel a betegséggel nem éppen egyszerű. Minden a vastagbélnél kezdődött, de sajnos a kór később más szerveimet is megtámadta, ezért úgy döntöttem, hogy a németországi kezelésre bízom magam. Hihetetlenül sok támogatást kapok az ismerőseimtől, a családomtól, feleségemtől, Renátától, és a 11 éves kisfiamtól, Bendegúztól. Rengetegen érdeklődnek, hívnak, írnak, mióta tudomásukra jutott, mi történik velem. Csak miattuk is elmondhatom, hogy nem félek semmitől - zárta gondolatát.