A megfontolt kormányfő | 24.hu A kormányfő, aki mindig is a pragmatikus megoldások híve volt, most újabb lépéseket tesz a politikai tájékozódás terén. Míg sokan a megúszós stratégiát emlegetik, ő inkább a hosszú távú tervekre és a stabilitásra helyezi a
Négyszáz kiló radioaktív iszlamizmus. A Turul szobor új dimenziói. Friss írások az Élet és Irodalom legújabb kiadásában.
Tíz atomrakétára elegendő urán tűnt el Irán nukleáris létesítményeiből, mindezt bármiféle nyugati felügyelet nélkül, az amerikai légicsapások előtt. Ez önmagában is elegendő indok lehet a mihamarabbi rendszerváltás elősegítésére Iránban – persze csak akkor, ha a lakosság részéről van erre valódi igény.
Négyszáz kiló dúsított urán eltulajdonítása a fordói vagy az iszfaháni nukleáris létesítményből gyakorlatilag gyerekjáték, nem szükséges hozzá a Maxar műholdfelvételein megfigyelt kamionkonvoj. Mindössze tizenhat hengerről van szó, ami például könnyedén elfér egy Superb csomagtartójában, ha előtte eltávolítjuk belőle az összekötözött ukrán szervkereskedőt.
Ettől függetlenül nagyon is fontos kérdés, miket szállítottak el azokban a nagy teherautókban, hiszen ez elvezet minket a közel-keleti problémahalmaz jelenlegi központi kérdéshez: mennyit tudtak valójában ártani az izraeli, majd az amerikai légicsapások Teherán urándúsítási képességének, tudja-e folytatni a rezsim a nukleáris robbanófejek gyártását, valamint a nemzetközi intézményeket és a közvéleményt megcélzó, húsz éve tartó hazudozását? Az ország a megengedett 3,67 százalék helyett a majdnem atombomba minőségű 60 százalékra dúsította az uránt - aki ilyet csinál, az nem békés célokban gondolkodik.
Kilenc nappal az izraeli légierő hosszú évek alapos előkészítése és precíz végrehajtása után, Amerika június 22-én szintén célba vette három kulcsfontosságú iráni nukleáris létesítményt, nevezetesen Fordót, Natanzot és Iszfahánt. Az amerikai hadművelet keretében már hét B-2 bombázót, százhuszonöt repülőgépet, Tomahawk cirkálórakétákat és bunkerromboló bombákat vetettek be, amivel jelentős károkat okoztak.
A pontos időtartam megítélése azonban meglehetősen zavaros: míg Donald Trump három nappal a légicsapások után, a NATO-csúcson a kapacitások "teljes megsemmisüléséről" nyilatkozott, azt állítva, hogy "Iránnak most nem lesz ereje uránt dúsítani, egyelőre lábadoznak", addig a Pentagon elemzését ismertető védelmi szóvivő, Sean Parnell már sokkal aggasztóbb hírekről beszélt. Ő azt mondta: "Legalább egy-két évvel vetettük vissza a programjukat (...) Valószínűleg közelebb állunk a két évhez."
Moszkva sikere nyomán könnyen elképzelhető, hogy Magyarország a globális politikai térképen a legmélyebb szakadék szélén találja magát. A legrosszabb forgatókönyv szerint ez orosz alávetettséget eredményezne, de egy kedvezőbb verzióban is hosszú távú, hidegháborús állapotot hozna magával. Még ha egy orosz diktátumon alapuló béke zárná is le a konfliktust, az orosz és európai kapcsolatok fokozatos konszolidációját követően, ez csupán átmeneti megoldás lenne. Az orosz vezetés nem hajlandó feladni a győzelmet, Putyin nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ahol orosz katona járt, az örökre orosz föld marad. Ebből a nézőpontból nézve még mindig bőven akad orosz terület Ukrajna határain túl. A putyini politika nem ismer határokat, hiszen a győzelem érdekében nem változtatnak taktikájukon. Moszkva nem áll meg az államhatároknál, hanem ott, ahol megállítják. Ezt mindenki tisztán látja, aki rendelkezik szemmel, értelemmel és emlékezettel.
Az MTA kutatóhálózatának újabb mérföldkövéhez érkezett.
Június 23-án összeült az ELTE szenátusa, de nem a befogadásról hozott döntés céljából, hanem hogy közvetlen tájékoztatást kapjon arról, mire számíthat a jövőben. Borhy László rektor – aki mindig is ellenállt az ELTE feje fölött hozott döntéseknek és elutasította az intézmény számára hátrányosnak vélt ajánlatokat – nem volt jelen az ülésen, ami árulkodó jele lehetett a témához való hozzáállásának. Így Darázs Lénárd, mint általános rektorhelyettes, vezette az ülést, ahol bemutatta a korábban ismertetett feltételeket. Annak ellenére, hogy a befogadásról még nem született hivatalos határozat, a Magyar Közlöny már 24-én két kormányrendeletet tett közzé, amelyek az átadást kész tényként kezelik, még az ELTE döntése előtt. Az új szabályok értelmében a tavaly év végén a Hunrennek szánt 18 milliárd forintos növekményt kizárólag a megmaradó kutatóközpontok kaphatják meg. Cserébe azonban elvárják, hogy a kutatóhelyek a klasszikus alapkutatások mellett piacképesebb, azaz könnyebben eladható kutatásokat végezzenek. Ez annyit jelent, hogy a "négyek" nem részesülnek a régóta várt béremeléshez szükséges többletfinanszírozásból, csupán a tavalyi bérkeretcsökkentés előtti állapot visszaállítására elegendő 10%-os növekményt kapnak. Ez tehát nem egy ajándék, hanem inkább egyfajta büntetés.
"A műsor egy pillanatában előhozta Varga Juditot, akiben szerinte miniszterelnöki tehetség volt. Az a véleménye, a volt igazságügyi miniszter briliáns, és Magyar Péter nem bírja elviselni, hogy a volt felesége mindig lekörözte. (Most ez a körözés fordítva áll, de mindegy is.) Lassan egy hete folyik a közéleti vita, vajon Varga szóbahozása mit jelent? Vissza akarja hozni a politikába? Szimpatikussá lehet egy ilyen kijelentéstől, mondván, Orbán meglátja másban is a jót? A tehetséget? Persze, lehetőleg akkor, amikor már a fölemlített kilépett a politikából, és egyhamar biztosan nem keveredik a közélet környékére sem.
Megnevezhette volna az utódját? Nos, ez a lehetőség szinte kizárt, hiszen Orbánnak nincsenek visszavonulási tervei – és ez a helyzet nem csupán az ő személyes drámáját vetíti előre, hanem az ország jövőjét is sötét árnyékba borítja. Olyan mélyre ásta magát, hogy a kiutat már csak nehezen lehet megközelíteni. Kinevezheti barátait az egyetemi évekből vagy a gyermekkori falubeli ismerőseit, de ez a gyakorlat végső soron csak halogatja a megkerülhetetlen végkimenetelt, ami könnyen elérheti a 2026-os évet. Még egy sikeres választás is csupán a bukás időpontját tolná el. Meggyőződésem, hogy Európa közepén nem lehet tartósan fenntartani egy venezuelai állapotot; a végső összeomlás elkerülhetetlen.
Nem világos, milyen gondolatok kavarognak Orbán fejében, de most valóban csak egy lehetősége maradt: valahogyan megőrizni a hatalmát. Sajnos, ezt bármilyen áron szeretné elérni. Azonban ehhez valódi kormányzásra lenne szükség, amit úgy tűnik, se türelemmel, se megfelelő lelki erővel nem tud megvalósítani.
Lázár János, a közlekedési és építési miniszter, 2025. július 3-án egy rendelet keretében "nemzeti emléknek minősülő műemlékké" nyilvánította a Turul-szobrot, amely az Istenhegyi út és a Böszörményi út kereszteződésében található. A védett státusz célja a szobor képzőművészeti értékeinek megóvása, amely jelentőséggel bír a magyar kultúrában. Érdekesség, hogy az eredeti elképzelések szerint nem turul alakja került volna a helyszínre: a XII. kerületi önkormányzat 2004-es határozata kezdetben egy elesett katona szobrára vonatkozott. A kerület akkori polgármestere, Mitnyan György, aki azóta eltűnt a közéletből, végül a turul szimbólum mellett döntött, és 2005-ben ünnepélyesen felavatta az emlékművet.
Valójában, az alkotás körüli diskurzus folyamatosan zajlik, kivéve néhány rövid és csendes időszakot. Ez a vitázás részben a szándékos zűrzavarból vagy akár a gondatlanságból ered, amely miatt a hősök és az áldozatok szimbolikája, valamint az emlékezés folyamata összemosódik. Reinhart Koselleck ezt a jelenséget "áldozatkásának" nevezte, utalva arra, hogy az emlékeztetés során sokszor nem világos, ki is a valódi áldozat. Ezen túlmenően, a turul jelképének használata is komoly és indokolt kritikák kereszttüzébe került.
