"A hegy csak akkor tárja fel magát, ha te is készen állsz a kihívásra." - Szabó Gréta, dietetikus és csúcshódító

Szabó Gréta, a dietetikus, az utóbbi két évben új kihívásokkal bővítette életét: hegycsúcsokat hódít meg. Komolyan! A hegyeket kötéllel, hágóvassal és jégcsákánnyal mászza, nem csupán trendi hobbi vagy a közösségi média kedvéért, hanem mert ez a valódi szenvedélye.

Meglepődtem, amikor megláttam Szabó Gréta egy FB-videóját. Éppen a Mont Blanc csúcsára igyekezett. A felvétel szerint ugyan minden lépésért megküzdött, de ment, haladt előre. Meglepődtem, s kíváncsi voltam arra, hogy mi végre fogott bele a Szent Pantaleon Kórház Egészségfejlesztési Irodájának dietetikus munkatársa egy ilyen embert próbáló kihívásba? Beszélgettünk. Szenvedéllyel mesélt arról, hogy Európa tizenhárom országának legmagasabb pontjára már feljutott. A Mont Blanc volt, most nyáron a tizenkettedik. Egy olyan út, ami három nap alatt 4807 méteres magasságba emelte - de két évnyi elszánt felkészülés, tanulás, tapasztalatszerzés, fizikai és mentális edzés állt mögötte. A hegymászás nem verseny, nem ego. Ahogy mondta, a hegymászás szenvedély.

Gréta, hegy-hegy, Gréta

Ha alaposan visszabogozzuk a múltat, akkor az egész már a gyerekkorában kezdődött. Elsőként a Duna-part fáit, szikláit hódította meg:

- Ott töltöttem gyermekkoromat, ahol a természet a második otthonommá vált.

A hegymászás iránti szenvedélyem a húszas éveim végén kezdett formát ölteni, amikor elhatároztam, hogy megmászom minden európai ország legmagasabb csúcsát. Ez a cél nem csupán egy sportág, hanem egy kaland, amely új kihívások elé állít, és lehetőséget ad a természet csodáinak felfedezésére.

Nem egy klasszikus romantikus vízió vezette őt, hanem inkább tudatos tervezés és felkészülés. Első célpontja a Kékes volt, de mivel Európában sokkal impozánsabb hegyek is vártak rá, elengedhetetlen volt, hogy a hegyi túrázást a mászás művészetével is ötvözze. Lépésről lépésre haladt, néha szinte észrevétlenül gyors ütemben, amit abban a pillanatban még nem is sejtett. Bejárta a különböző via ferrata útvonalakat, miközben elvégezte a szükséges tanfolyamokat, törekedve arra, hogy a legképzettebbektől tanuljon. Szinte elájulok, ahogy sorolja a tapasztalatait: részt vett téli magashegyi képzésen, elsajátította a jégcsákány és a hágóvas helyes használatát, megtanulta a gleccserekkel és lavinákkal kapcsolatos teendőket, sőt túravezetői képesítést is szerzett. Fokozatosan, de szinte falánk módon kezdte elbekebelezni a csúcsokat:

Az első négyezres csúcsom megmászása során szembesültem a magashegyi betegség valóságával. Az oxigénhiány, a fáradtság és az éhség együttesen próbára tettek, de közben mélyen éreztem, hogy ez az én igazi hivatásom.

A Mont Blanc – nem csupán egy hegy, hanem egy igazi kihívás is!

A Mont Blanc megmászása egy háromnapos, izgalmakkal teli kaland volt a magas hegyek világában. Ezen a csúcson nem csupán a szintemelkedés jelentett kihívást, hanem az időjárás szeszélyei, a metsző hideg, a lavinaveszély, a titokzatos gleccserhasadékok és a folyamatos fizikai-mentális küzdelem is. A 4350 méteres magasságban ő is elérte a holtpontot: a fáradtság és a kihívások súlya egyaránt megterhelte, és a csúcs elérése előtt állva, egy pillanatra úgy érezte, hogy minden erőfeszítése hiábavalónak tűnik.

Volt egy olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a világ súlya elviselhetetlen. Meg kellett állnom egy percre, hogy összeszedjem a gondolataim. Ekkor egy pár müzliszelet és egy korty víz adott erőt, hogy újra nekivágjak. Pár percnyi pihenés után folytattam az utamat, mert a hegy nem adja könnyen magát – minden egyes lépésért meg kell küzdeni.