22 évvel ezelőtt a Schumacher-testvérek a pályafutásuk legnagyobb kihívásával néztek szembe, egy olyan versennyel, amely örökre bevésődött a motorsport történetébe.

Michael és Ralf Schumacher is úgy állt rajthoz a 2003-ban ezen a napon, április 20-án rendezett San Marinó-i Nagydíjon, hogy aznap reggel hunyt el az édesanyjuk.

Akárcsak az idén, 22 évvel ezelőtt is rendeztek Húsvét vasárnapján Forma-1-es futamot, méghozzá a 2003-as szezon első európai versenyhétvégéjét. Az imolai San Marinó-i Nagydíj fő kérdése az volt, hogy visszatalál-e a győzelmi ösvényre Michael Schumacher és a Ferrari, a 2002-es szezont demoralizáló fölénnyel megnyerő maranellóiak ugyanis három verseny után még nyeretlenek voltak, ráadásul Michael Schumacher melbourne-i negyedik és malajziai harmadik helyén kívül pontot sem szereztek, miután Rubens Barrichello három futamból háromszor kiesett, Interlagosban pedig az autóját a vizes pályán összetörő csapattársa is csatlakozott hozzá.

A Ferrari első hazai versenye igazi kihívásokkal teli érkezés volt, hiszen sürgető szükségük volt egy kiemelkedő teljesítményre. Ráadásul a csapat még mindig a tavalyi, F2003-GA típusú autóját használta, amely csak a negyedik futamon, Barcelonában mutatkozott be. Michael Schumacher és öccse, Ralf számára pedig valószínűleg életük egyik legnehezebb versenyhétvégéje következett, mivel pénteken 55 éves édesanyjuk kórházba került, ami különösen megnehezítette a helyzetüket.

Mindkét Schumacher számára ez a hétvége a Forma-1 történetének egyik legnagyobb kihívásával zárult.

Szombatra egyértelművé vált, hogy a helyzet rendkívül súlyos, ezért a Schumacher-testvérek aznap este magángéppel indultak Kölnbe, hogy búcsút vegyenek édesanyjuktól, aki egy héttel korábbi tragikus balesete óta belső vérzéssel küzdött és kómába esett. Elisabeth Schumacher végül vasárnap, nem sokkal a San Marinó-i Nagydíj előtt távozott az élők sorából, amelyet nagyobbik fia az első, míg a kisebbik a második helyről kezdett meg.

A rajtnál a Williams versenyzője vette át a vezetést, de bátyja szorosan a nyomában loholt, miközben a többiek képtelenek voltak lépést tartani velük. A verseny sorsa végül az első bokszkiállás során dőlt el: a Ferrari pilótája két körrel tovább a pályán maradt, ami lehetővé tette számára, hogy megelőzze öccsét, akit később Rubens Barrichello is lehagyott. Eközben Kimi Räikkönen, kihasználva a két kiállásos stratégiáját, mindkettejüket megelőzte, így feljebb lépett a rangsorban.

Michael Schumacher magabiztos győzelmet aratott, míg a McLaren finn pilótája a második helyen végzett, Barrichello pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A parc fermé-ben minden szem a legendás ötszörös világbajnok felé fordult, aki könnyekkel a szemében kászálódott ki a Ferrari fülkéjéből. A szokásos ünneplés helyett Barrichello vállára hajtotta fejét, ezzel kifejezve a barátság és az összetartozás érzését. Végül Jean Todt is csatlakozott hozzá, segítve Schumachert a kamerák figyelme elől való elvonulásban, miközben a sisakja résein át a világ minden tájáról érkező objektívek kereszttüzébe került.

Sokan azt gondolták, hogy Schumacher nem fog tudni felállni a dobogóra, de ő minden erejét összeszedve végigcsinálta a díjátadót (a pezsgőzés természetesen elmaradt). A verseny utáni sajtótájékoztatóra viszont már Todt ült be helyette.

"Az anyukám mindig is szenvedélyesen élvezte a versenypályák izgalmát. Különösen szerette, amikor együtt gokartoztunk a régi pályán otthon. Biztos vagyok benne, hogy ma is azt kívánta volna, bárcsak versenyezhetnénk" - nyilatkozta Schumacher, miután a Ferrari F2002-t győztesként búcsúztatta el.